Sokaknak csak ma adatik meg a lehetőség, hogy leróják kegyeletüket a temetőben, a térben távolabb nyugvó szeretteik sírjánál, november elseje a csendes emlékezés napja, ahogyan latinul megfogalmazták: Festum Omnium Sanctorum.
Az üdvözült lelkeket persze nem csupán ekkor ünnepeljük – maradjunk a halál ilyetén való, bájosabb feldolgozásánál -, nekem mindennap eszembe jutnak elhunyt szüleim, de a korábban földi porhüvelyüket elhagyó őseim sem hulltak ki emlékezetem rostáján. Itt vannak mosolyomban, könnyeimben, gesztusaimban, cipőhúzásomban, kanalazásomban, dalaimban, ölelésemben, lépteimben, vakarózásomban, szuszogásomban, köszönésemben, modoromban…
Jólesik mécsest gyújtani érettük, jó tudni, sarjuk vagyok, s hogy ugyanez vár rám és rád.
„A halál az igazi demokrácia, nem kivételez, nem válogat”. Nem félelmes. Ne féljetek, Ők itt vannak.
Mi ott leszünk.
(TN)
Hozzászólások