Új tenyésztési modelleken dolgoznak a Zoo LIFE Pollinators projekt európai partnerintézményei azért, hogy hosszú távon hatékonyabb módszerek álljanak rendelkezésre a vadon élő beporzók védelméhez. Nemrég ért véget az első tenyészidőszak a beporzók tenyésztési protokolljainak kidolgozására létrehozott európai központokban.
A munka három, jelenleg nem veszélyeztetett modellfajjal a vörös faliméhvel (Osmia bicornis), a gyakori mezeiléggyel (Eupeodes corollae) és a réti tarkalepkével (Melitaea cinxia) indult. A cél olyan tenyésztési irányelvek kidolgozása, amelyek megoszthatók a tudományos közösséggel és amelyek módszerei később természetvédelmi szempontból érzékenyebb beporzó fajok esetében is alkalmazhatók lehetnek.
A tenyésztési munka a Zoo LIFE Pollinators projekt egyik újabb területe. Az Európai Unió társfinanszírozásával megvalósuló programban 9 európai ország 16 partnerintézménye, köztük 8 állatkert működik együtt. A Zoo LIFE Pollinators a korábbi beporzóvédelmi projektekhez képest eltérő megközelítést alkalmaz. Az állatkerteket helyi természetvédelmi központokká fejleszti és egyetlen európai hálózatban kapcsolja össze az élőhely-helyreállítást, a tudományos monitorozást, a beporzók tenyésztését és a társadalmi szemléletformálást.
Európában a vadon élő méhfajok 10%-át és a lepkefajok 15%-át fenyegeti a kihalás veszélye, miközben a veszélyeztetett lepkefajok száma az elmúlt évtizedben 76%-kal emelkedett.
A Koppenhágai Állatkertben az első tenyésztési ciklus során két jelentősen eltérő rendszert vizsgáltak. A gyakori mezeilégy lárvái ragadozó életmódot folytatnak, míg a vörös faliméh esetében megfelelő fészkelőhelyet és a lárvák fejlődéséhez szükséges virágport kell biztosítani. A két faj eltérő igényei lehetőséget adnak arra, hogy a tenyésztési módszereket többféle modellen is teszteljék.
A Svédországi Nordens Arkban a réti tarkalepke tenyésztése került középpontba. A lepkék esetében különösen fontos az egyes fejlődési szakaszok eltérő igényeinek ismerete, valamint annak biztosítása, hogy a hernyók megfelelő tápnövényei a fejlődésük szempontjából megfelelő időszakban rendelkezésre álljanak.
A Debreceni Állatkertben eközben a kardoslepke (Iphiclides podalirius) természetvédelmi-biológiai és tenyésztési módszertanának kidolgozása kap kiemelt figyelmet. A szakmai munka célja a faj teljes életciklusának a vizsgálata, a peterakástól és a hernyók fejlődésétől kezdve a bábozódáson és az áttelelésen át egészen a kifejlett lepkék megjelenéséig.
Emellett fontos szerepet kapnak azok az élőhelyi feltételek is, amelyek a természetben meghatározzák a faj sikeres szaporodását, többek között a megfelelő mikroklíma, a tápnövények szerkezete, a nektárforrások, valamint a bábozódási és telelési lehetőségek.
A partnerintézmények közötti tudásmegosztás szintén fontos része a projektnek. A Nordens Arkban megtartott szakmai találkozó és kapacitásépítő program során a résztvevők a rovarok tenyésztésének gyakorlati módszereivel, a különböző fajok eltérő igényeivel és a partnerintézmények addigi tapasztalataival ismerkedhettek meg. Ezek a tapasztalatok a Debrecenben folyó kardoslepke-program további tervezéséhez is hasznos szakmai alapot jelentenek.
A következő tenyésztési ciklusok eredményei alapján a projekt célja, hogy 2027-ben megkezdődhessen a bevált gyakorlatokat összefoglaló szakmai irányelvek kidolgozása. Az így összegyűjtött tapasztalatok később a szélesebb európai tudományos és állatkerti közösség számára is hozzáférhetővé válhatnak.
Forrás: Zoo Debrecen
Hozzászólások