– Ez a kilencvenkilencedik kiállításunk – ezzel az önmagában is megdöbbentő számmal kezdte Láposi Terka, a Vojtina Színház Játszószínházának művészeti vezetője annak a Végtelen végeken című kiállításnak a megnyitóját, ahol a fiatal díszlet- jelmez- és bábtervező, Michac Gábor alkotásaival nyolc előadás bábjain keresztül ismerkedhet meg a közönség.
A kilencvenkilenc azért is fontos – tudtuk meg a 2019. november 18-i tárlatmegnyitón –, mert ezt követően a századik vojtinás tárlat nem más, mint Kemény Henrik előtt fog tisztelegni. Tehát a fiatal tervező Michac Gáborét egy nagymester művei fogják követni ebben a térben. Ami nemcsak a fiatal alkotó számára megtiszteltetés, hiszen ő az, akit a generációjából most – hangzott el a Játszószínház művészeti vezetőjétől – korunk zsenijének tartunk, a maga szenzitív, új típusú látásmódjával, amit az itt látható bábjain keresztül is közvetít. Michac Gábor szakmabéli elismerését és elismertségét pedig az is bizonyítja, hogy erre a most megnyíló tárlatra az összes bábszínház, ahol eddig alkotott, a Vojtina felkérésére azonnal elküldte a művész munkáit, mégpedig gondosan becsomagolva, tehát óvott, védett kincsként kezelve azokat.
Láposi Terka a köszöntője után Ellinger Edinát, a Budapest Bábszínház igazgatóhelyettesét kérte meg arra, hogy nyissa meg a tárlatot. Ellinger Edina a laudációját egy személyes történettel kezdte. Elmondta, hogy először nem is bábszínészként- illetve rendezőként találkozott Michac Gábor munkáival, hanem magánemberként. A budapesti Nagykörúton autózva szemébe ötlött egy plakát, amely a Tengely Gábor rendezte Csongor és Tünde című előadást hirdette Michac egyik bábjával. Ellinger Edinának olyannyira megtetszett a plakáton látható alkotás, hogy azonnal fel is hívta Tengely Gábort, s gratulált neki a bábtervezőjéhez. Tengely Gáborral azonban nemcsak ebben az előadásban, hanem a Vas Laciban is dolgozott együtt Michac, amelynek „bizonyítékai” ezen a kiállításon is láthatók. Ellinger Edina ezek után bevallotta: miután személyesen is megismerkedtek, rendkívül megszerette Michac Gábort nemcsak mint alkotót, hanem mint embert is. Mert lenyűgözi az, ahogyan ez a fiatal művész a munkáiban ötvözni képes a múltat a jelennel, a tradíciót a mainstream-mel. Azt nem állítja, hogy a bábfiguráiról a „bájos” szó jutna eszébe, mert azokról és azokból inkább valami furcsa szomorúság árad.
Ezzel kapcsolatban egyszer azt mondta neki Michac, hogy ugyan tudna „cuki” bábokat is készíteni, de nem szokott ilyen felkéréseket kapni. Amire Ellinger némiképp rácáfolt, mert véleménye szerint az e tárlat részét képező A manógyár című előadáshoz „gyártott” bábok közelítenek a „cuki” felé. Ellinger Edinától azt is megtudhattuk, hogy ő először nem rendezőként, hanem színészként találkozott A hókirálynő és A csillagszemű juhász című produkciók kapcsán az alkotóval, s majd csak ezt követően rendezőként. S amikor a Budapest Bábszínházban a Gingalló című előadásnak ő volt a rendezője, Michac pedig a bábtervezője, ismételten lenyűgözte az az alázat, ahogy ez a fiatal alkotó dolgozik: azaz, ahogy a rendező mellett alkalmazott művésszé tud válni, „alá tud menni” a rendező kéréseinek és szándékának. Korunk egyik legmeghatározóbb látványtervezőjével állunk tehát szemben – zárta megnyitó beszédét az igazgatóhelyettes.
Láposi Terka – visszavéve a szót – annyit még mindenképp hangsúlyozni szeretett volna Michac Gáborral kapcsolatban, hogy egy csendes, halk szavú művésszel volt alkalmuk a tárlat létrehozása kapcsán együtt dolgozni, akivel a bábjain, a rajzain keresztül lehet igazán kommunikálni. Törékenység, nagy figyelem és finomság jellemzi, amely a figurái kifejezőerején is visszatükröződik.
Michac Gábor Végtelen végeken című kiállítását 2019. november 19-étől 2020. január 12-éig lehet megtekinteni. Hétfőtől péntekig 8 és 17 óra, hétvégén pedig 9 és 12 óra között várja a tárlat látogatóit a Vojtina Bábszínház.
Gyürky Katalin
Hozzászólások