A mai napig gyötri édesapja halála Galambos Lajost, mert úgy érzi, ha időben értesült volna arról, hogy agyvérzést kapott, tehetett volna valamit.
A mulatós sztár elmondta, hogy egy kezén lévő műtéti heg emlékezteti őt arra minden nap, hogy amikor szüksége lett volna édesapjának rá, ő nem volt ott. Mai napig úgy érzi, hogy valamit tehetett volna mikor édesapja agyvérzést kapott.
1998-ban karácsony előtt meg kellett műteni a tenyeremet. A sportkórházban úgy vigyáztak rám, mint a hímes tojásra és még a telefonomat is kikapcsoltam, nehogy valaki megneszelje, hol vagyok. Nem beszéltem senkivel napokon át, így az anyukámmal sem, vagyis nem értesültem arról, hogy édesapám agyvérzést kapott.
-mesélte Lajcsi, aki hozzátette, hogy apja agyvérzését túl későn észlelték, és már nem lehetett sajnos rajta segíteni.
Máig arra gondolok, hogy ha akkor nem műtetem meg magam és mellettük lehetek, talán másképpen alakulnak a dolgok és nem veszítjük el őt.
-mondta a művész szomorúan és hozzátette, hogy még elbúcsúzni sem volt lehetőségük, viszont egy dolog vigasztalja, hogy édesapjának az utolsó heteiben beteljesült a legnagyobb álma, hiszen megajándékozta Lajcsi egy lányunokával. Lajcsi elmesélte, hogy mikor először elvitték édesapjához Bogit, az majd kicsattant a boldogságtól örömében.
Beszélt továbbá még Gesztesi Károlyról és Balázs Fecóról is, hiszen őket is úgy vesztette el, hogy nem tudta valóra váltani korábban tett ígéreteit.
A halála előtti karácsony táján beszéltem vele utoljára, amikor is, ha viccesen is, de felrótta nekem, hogy milyen régen beszéltünk már egy közös örömzenélésről. Akkor megígértem, hogy valamikor az év elején összehozzuk, de erre már nem volt lehetőségünk.
-mesélte Lajcsi Gesztesi Károlyról, akivel nagyon jó barátságot ápolt.
Ahányszor csak összefutottunk, mindig elmondta, hogy tartozom neki egy közös muzsikálással és én csak annyit mondtam, hogy majd legközelebb. Az ő haláluk tanította meg nekem, hogy az a szó, hogy legközelebb, egyszerűen nem létezik. Csak most van, csak ez a pillanat.
Hozzászólások