A debreceni Nagyerdei Szabadtéri Színpadon is tapsolhatott a közönség Schell Juditnak, a cívisváros Jászai-díjas színésznőjének. Kiderült, beszélgetőpartnernek legalább olyan jó, mint színművésznek. HajduPress-interjú.
– Debreceni származású vagy, Debrecenben az Ady Endre Gimnáziumba jártál. Amikor a Színművészeti Főiskolát elvégezted, nem gondoltál arra, hogy a Csokonai Színházba szerződj?
– Igazából nem. A főiskola után ugyanis azonnal kaptam egy lehetőséget, hogy a Radnóti Színház tagja legyek, ami nagy megtiszteltetés volt, hiszen a Radnóti akkor egy nagyszerű színház volt.
– Pedig, ha jól tudom, a debreceni visszatérésnek magánéleti oka is lehetett volna: első férjed, s egyben első gyermeked apja debreceni. Ennek ellenére sem akartál Csokonais színésznő lenni?
– Nem, mert innen akkor nem is jött felkérés.
– Milyen a viszonyod Debrecenhez azóta? Sikerült-e fővárosivá válnod, vagy megmaradtál vidéki „lánynak”, aki kényszerűségből fővárosivá vált?
– Én igazából mind a mai napig debreceninek tartom magam. Több mint húsz éve élek a fővárosban, megszoktam ezt az életformát, a két kisebbik gyermekem már ott született, de a szívem mélyén én debreceni maradok.
– Számtalan díjat kaptál. Van-e díjaid közül olyan, ami valami miatt különösen kedves? Amihez olyan történet, esemény fűződik, ami a díjjal függ össze, s emiatt felejthetetlen?
– Mindegyik más miatt kedves. Nagyon fontos a Súgócsiga-díj, ami közönségdíj, és a közönség elismerése miatt fontos, nagyon örültem annak idején a Kritikusok díjának, amit még fiatalon, a pályám elején a Ványa bácsiban játszott Szonyáért kaptam, a Jászai Mari-díj, mert az komoly szakmai elismerés, és a Monte Carló-i díj, ami azért jelentős, mert csak egy film alapján kaptam (a Csak szex és más semmiért), úgy, hogy közben nem is tudták, egyébként ki vagyok. Ez viszont inkább keserédes, mert nem tudtam ott lenni a díjátadón.
– Valami fontos próbafolyamat, vagy előadás miatt nem engedtek el?
– Előadás volt, és nem engedtek felülni a repülőre. Ezt nagyon utáltam.
– Mely darabokat és filmszerepeket tartod mérföldkőnek a pályádon?
-Nagyon fontos volt a Radnótiban a Ványa bácsi, a Kripli, a Mirandolina, Nemzetiben a Boldogtalanok, a Hermelin, filmszerepek közül abban az időszakban volt a Csak szex és más semmiben betöltött szerepem mint mérföldkő, a Tháliában pedig a Liliom, és a most bemutatott Ketten egyedül ilyen.
– Érdekes, hogy mérföldkőnek tekinted a Kriplit és a Liliomot is, pedig a Kripliben egy nyolcvan éves, idős hölgyet játszol, míg a Liliomban a tizennyolc éves Julikát testesíted meg. Ezeket a korbeli szélsőségeket megélni milyen egy színésznőnek?
– Ez mindig nagyon jó. Egyébként a Julikának nem a kora a lényeg, hanem a tettei és az elhivatottsága. Ha valaki főiskola után közvetlenül játssza Julika szerepét, nyilván máshogy fogja meg, mert az korban hozzá passzol. Bár, mi már főiskolán foglalkoztunk vele, és én akkor is így játszottam.
– Tehát nem tettél hozzá semmit húsz év elteltével, érettebb nőként?
– Ehhez a karakterhez nem nagyon lehet. Nyilván sok mindenem benne van az életemből, de olyan stabilan, jól van megírva, hogy hasonlónak érzem benne magamat most is, mint főiskolásként.
– Nagyon sokat kérdeznek Téged a Csányi Sándorral való kettősötökről. Tudjuk, láttuk, mennyire kiegészítettétek egymást a Csak szex és más semmiben, most pedig Goda Krisztina a színpadon is együtt játszat benneteket a Ketten egyedülben. Én most épp ezért nem róla, hanem egy másik fontos pályatársadhoz fűződő viszonyodról kérdeznélek. A Kulka Jánoshoz fűződő kapcsolatodról.
– Kulka Jánoshoz nagyon régi és nagyon szoros barátság fűz. Borzasztóan felnézek rá, nagyon tisztelem mind a mai napig. Rögtön a Radnótiban együtt kezdtünk játszani. Rengeteg mindenre idősebb kollégaként ő tanított meg, olyan dolgokra, például szakmai etikettre, amikkel a főiskolán nem foglalkoznak, mert valahogy nincs rá idő, vagy elsiklanak felette. Például arra, hogy ha beülünk egy színpadi próbát megnézni, akkor nem ülünk a rendező elé. Ha a rendező a nyolcadik sorban ül, akkor mi maximum a tizedikben foglalhatunk helyet.
– Ilyesmire a főiskolán (ma már egyetemen) valóban nincs idő? Amikor ott van két tanár tizenpár emberrel, ilyesmire nem figyelnek?
– Sajnos nem. Pedig ezek igazából örök dolgok, nem 21. századiak, olyanok, amiket mindig tovább kéne adni. Nekem szerencsém volt, hogy Kulka János továbbadta. Van olyan fiatal színész is, aki nem szereti, ha terelgetik, s nem is fogadja el a tanácsokat. Nekem viszont nagyon jól jött, jól esett.
– Tehát Kulkához legalább olyan szoros kapcsolat fűz, mint Csányi Sándorhoz?
– Igen, csak a Csányival a vásznon és színpadon párt alkotunk, Jánossal nem voltunk pár a színpadon, hanem például a Lear királyban az apámat, a Ványa bácsiban a nagybátyámat játszotta.
– Valahol ugyanazt, mint az életben: az életedet terelgető idősebb férfi szerepét.
– Igen.
–Egy helyütt azt nyilatkoztad, hogy a Nemzeti után igazi felüdülés volt a Thália, mert a Nemzetiben az utolsó öt évben folyton olyan darabokat játszottál, amelyekben kinyírtak, lefejeztek, tönkretettek. Összefoglalnád, miben látod a Nemzeti és a Thália különbségét?
– Igen, a Thália nagyon kellett a könnyedebb darabok miatt. Hihetetlen, hogy tíz évet töltöttem el a Nemzetiben, hogy milyen gyorsan el tud telni tíz év. Voltak nagyon fontos darabjaim ott is, de igazából most ez olyan távolinak tűnik. A végén pedig már nem is éreztem ott jól magam, nem akartam azokban a „felhajtásokban” részt venni, ami az igazgatóváltás körül történt. A Thália azért is kellemesebb hely, mert kevesebben vagyunk, jobban oda tudunk figyelni egymásra. Amikor a Nemzetihez kerültem, Jordán Tamás idején nagyon erős volt a társulat. Ám nem biztos, hogy jó, ha a legerősebb színészek egy helyre csoportosulnak, mert ha mindenki főszerepre vágyik, az nagyon meg tudja nehezíteni a mindennapokat.
– A pályád során volt-e olyan, hogy valakinek valamelyik alakításoddal nagyon meg akartál felelni? Volt tanárodnak, pályatársadnak, szerelmednek, barátodnak?
– Biztos volt ilyen, hisz mindenkiben benne van a megfelelési vágy. De én már elsősorban magamnak akarok megfelelni, mert a szakmában nagyot csalódtam. Csalódtam amiatt, hogy nem az számít, hogy az ember mit csinál, hanem az, hogy hol van. És ezért jó a Thália, mert itt tényleg az az elsődleges szempont, hogy én hogy érzem magam. Az persze nagyon fontos, hogy amikor van egy lényeges szerepem, akkor ki ül a nézőtéren a családom tagjai közül vagy a barátaim közül, s nekik hogy tetszik a darab. De épp amiatt, hogy a szakmának már nem akarok megfelelni, harmónia, nyugalom van bennem.
Gyürky Katalin
NÉVJEGY
SCHELL JUDIT
Jászai Mari díjas
A Főiskola elvégzése után, 1995-ben a budapesti Radnóti Miklós Színházhoz szerződött.
"Már majdnem elvesztem, az osztálytársaim közül mindenkinek volt szerződése, kivéve engem. Horvai Pista bácsi, az osztályfőnököm ajánlott Bálint Andrásnak, ő megnézett, és rögtön igent mondott. Elmondta, hogy a Radnóti egy kis színház, kis társulattal, ahol az emberek nem maradnak sokáig. Hogy a kezdők általában ugródeszkának tekintik, a nagyok pedig szívesen térnek vissza a családias közege, a színház intimitása miatt" – emlékezett vissza a kezdetekre. Judit számára nemcsak átmeneti állomás volt a Radnóti, nyolc évig játszott itt. Sok szerepben bizonyította tehetségét (Carlo Goldoni: Mirandolina, Csehov: Sirály, Vajda Katalin: Anconai szerelmesek, Martin McDonagh: A kripli). A nagyközönség a Szomszédok című tévésorozatban ismerte meg, emellett több játékfilmben is szerepelt. Munkáját, alakításait 1998-ban a Kritikusok díjával jutalmazták, majd 2000-ben megkapta a Jászai Mari-díjat.
2002-ben a Pécsi Országos Színházi Találkozón Csomós Marival megosztva megkapja a legjobb női mellékszereplő díját Martin McDonagh Kriplijében Eileen megformálásáért, s kiérdemli a legjobb 30 év alatti színésznő díját is. Ugyanebben az évben ezért a szerepért a Kritikusok díját is megkapja.
2003 tavaszán úgy érezte váltania kell, Jordán Tamás hívására a Nemzeti Színházba szerződik, ahol 2003 szeptemberétől számos szereposztásban fedezhetjük fel nevét.
2005. nyarán leforgatja élete első filmes főszerepét a Csak szex és más semmi című filmben. Az év decemberében kerül a mozikba a film, amely kirobbanó siker, egyes kritikusok úgy vélik, hogy "… a Csak szex és más semmi (…) a magyar közönségfilm egyik legfontosabb kilométerkövének tekinthető."
2006. januárjában Dóra szerepéért megkapja a Magyar Filmkritikusok Díját.
2006. tavaszán a színházbajárók szavazatai alapján átveheti a Súgó Csiga közönségdíjat, majd szintén ez év decemberében megkapta a monte carlo-i filmfesztivál legjobb női főszereplőjének járó díját a Csak szex és más semmiben nyújtott alakításáért.
2007. augusztus 20-án pedig átveheti a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést.
Osztályvezető tanárai: Horvai István és Kapás Dezső voltak.
Mesterei: Horvai István, Kapás Dezső, Valló Péter és Kulka János.
Forrás, fotó: schelljudit.hu
Hozzászólások