A 2018-ban debütált, idén áprilistól nálunk is megtekinthető, Perry Lang rendezte Interjú Istennel című amerikai drámától jó kedvünk ugyan nem lesz, arra viszont rákényszerít, hogy elgondolkodjunk néhány adottnak, evidensnek gondolt jelenségről. Már ha vallásosak vagyunk. Illetve akkor is, ha nem.
Az, hogy egy főhős találkozik Istennel s beszélgetésbe elegyedik vele, korántsem újkeletű „műfaj”. Ha nem kifejezetten a vizuális alkotásokra gondolunk, ez történik minden egyes, a mi líránkat olyannyira meghatározó istenes vers esetén is: a költő megszólítja az Urat, pörlekedik vele, s választ vár a kérdéseire. Sőt: dráma, színpadra adaptált dráma formájában is ismerős lehet a szituáció: a nemrégiben Debrecenben is bemutatott Anat Gov-alkotás, a Jaj, Istenem! esetében egy pszichológusnőt látogat meg az Isten, hogy bizony ő kérjen lelki támaszt az asszonytól. Ám amíg a versek szerzői általában hiába teszik fel a kérdéseiket, válaszokat nem nagyon kapnak, s amíg a Jaj, Istenem! esetén maga az Úr akar választ kapni bizonyos problémáira, addig a most a mozikba került Interjú Istennel esetében egy haditudósító fiatalember, az Afganisztánt járt Paul Asher (Brenton Thwaites) kívánja meginterjúvolni, s ezen keresztül feltenni a kérdéseit az önmagát a Jóistennek tartó alakhoz (David Straithairn).
Paul helyzete több mint sajátos: aki a Közel-Kelet borzalmain, akár katonaként, akár újságíróként keresztülmegy, annak óhatatlanul megváltozik a Teremtőhöz fűződő viszonya is. Ezt bizonyítja Paul sorsa is. Mert bár – amint azt hazatérve vallja – „a háború közelebb juttatta Istenhez, a felé intézett imák egyre üresebbek lettek”, mert vigaszt már nem nyújtottak számára. Ráadásul a fiatalembernek nemcsak a fronton tapasztaltakkal kell megbirkóznia, hanem hazaérve azzal is szembesülnie kell, hogy felesége, Sarah (Yael Grobglas) elhidegült tőle, megcsalta, s a válásra készül. Így a fiatalembernek abszolút „kapóra jön” egy Istennel készített interjú, amely három, különböző helyszínen folytatott beszélgetésből áll. Pontosabban állna, mert a magát a Jóistennek kiadó alak egészen máshogy képzeli el a diskurzusukat, mint Paul.
Egyfelől azért, mert amíg a srác általában véve óhajtja a „kvízkérdésein” keresztül az Urat a mibenlétéről, a szeretetének erejéről, a létezése valódiságáról kérdezni, arról faggatni, hogy volt-e olyan idő a történelemben, amikor még nem létezett, valamint a sátán és a túlvilág „elhihetőségéről” tanácskozni vele, addig az Úr egyre inkább a fiatalember személyes sorsára kívánja terelni a beszélgetést. Itt tehát épp az tapasztalható meg, ahová a Jaj, Istenem! kifut: ott ugyanis az Isten „sajátos” sorsa felől egyre inkább a pszichológusnő személyes élete válik a beszélgetés témájává, ám amíg a pszichológusnő ez ellen egyáltalán nem tiltakozik, Paul annál inkább. A megváltásról beszélgetve például egyáltalán nem arra lenne kíváncsi, hogy ez az ő életében eljön-e, hanem, hogy mi kell ahhoz – a hit erején túl-, hogy valaki megváltódhassék. Illetve, hogy miért van az, hogy sokszor nagyon jó emberekkel történnek borzalmas dolgok, s hogy ezek alól vajon hogyan, miként lehetséges feloldozás? A magát Istennek beállító alak azonban – Paul az illető „hitelességében” is végig kételkedik – nem tágít: folyamatosan visszatér a fiatalember személyes életére illetve a magánéleti válságára. Sőt, valami olyasmit is „jósol” neki, amit az végképp nem kívánna hallani. Így végül az interjú „befuccsol”, ám az ezt következő, Isten távozta utáni jelenetek – akár elfogadja ezt Paul, akár nem, akár tiltakozik ellene, akár nem – továbbra is a Teremtő jelenlétéről tanúskodnak.
Hogy milyen úton-módon, s hogyan avatkozik be az Úr továbbra is a fiatalember életébe, arról győződjenek meg Önök. Ám ne csak erről: hanem arról is, hogy egy halandó lény és a magát örökkévalónak valló Isten mennyire „el tud beszélni egymás mellett”. A párbeszéd legnagyobb szándéka ellenére is. S ha ebbe belegondolunk, talán az istenes verseket író költőink jártak jól illetve jobban, hogy a rímekben feltett kérdéseikre nem, vagy nem rögtön kaptak választ a Mindenhatótól. Mert esetleg ez esetben is jó egy kis idő eltelte – tanít ez a film is erre -, mielőtt bármire is válasz érkezne. A kiváló, és kiválóan elgondolkodtató filmet a debreceni Apolló moziban még néhány napig megtekinthetik.
Gyürky Katalin
Hozzászólások