Nem mindennapi teljesítményt ünnepelt nemrég az A’ Stúdió Futsal Nyíregyháza vezetőedzője, Lovas Norbert. Az egykori válogatott futsaljátékos ezúttal trénerként ért el igen jelentős mérföldkövet karrierjében: háromszázadik élvonalbeli mérkőzésén ült a kispadon.
Egy sportember életében annál nagyobb elismerést talán el sem képzelhetnénk, hogy többszáz alkalommal számítanak rá a csapatban, a stábban. Lovas Norbert megjárta a legendás Mezei-Vill Futsal Clubot (MVFC Berettyóújfalu), büszkén viselte Nyírgyulaj címerét, csaknem hatszáz mérkőzésen volt keretben, ebből félezer alkalommal pályára is lépett, válogatott dresszben remekelt, jelenleg pedig Nyíregyházán dolgozik, az A’ Stúdió Nyíregyháza edzői teamjének élén. Szakvezetőként teszi mindezt több mint háromszáz találkozóval a háta mögött. Hogyan lehet játékosként jó edzővé válni? Mit jelent a siker és a kudarc együttese? Ezek alapján hogyan lehet építeni a jövőt? A magyar futsal ikonjával beszélgettünk, és e kérdésekre is tartalmas választ kaptunk.
Hogyan tekintesz vissza eddigi karrieredre?
Egészen magas meccsszámot tudtam elérni edzőként. Ez a háromszáz visszatekintve soknak tűnik, és egyébként az is. Mindig alázatosan dolgoztam, voltak szempontok, amikből sosem engedtem, tartottam magam az elveimhez. Ez szerencsére működik, határozott edzőnek mondhatom magam. Szerencsére hagytak is dolgozni, megbíztak bennem, így segítettek abban, hogy a kitűzött célokat együtt el tudjuk érni. Kicsapatból kellett nagycsapatot formálnom, így játszottunk hétről-hétre a bajnokságokban.
Jelentős város számodra Nyíregyháza e tekintetben. A sport virágzik, labdarúgás, röplabda, kosárlabda és természetesen a futsal. Jelentős Nyíregyházán a szurkolói kultúra is. Ez mennyire van jelen a ti életetekben?
Mondhatjuk, hogy Nyíregyházán fociláz tombol, illetve sportőrület. A helyiek ezt szeretik. Volt egy meccsünk, amikor a Szpari felnőtt NBI-es csapata ellen játszottunk, megtelt az aréna egy barátságos meccsen. Jó a kapcsolat a klubjaink között. Mindkét csapat a város sikeréért küzd, ebből pedig a szurkolók is jócskán kiveszik a részüket, legyen szó fociról vagy futsalról. Egyre többen szeretik meg utóbbi sportágat is. A fiatalok körében minél pozitívabb megítélést szeretnénk elérni. Láthatnak olyan gólokat, cseleket, amelyeket talán csak a Bajnokok Ligája meccseken. Legyen szó brazil játékosainkról vagy épp a magyar válogatottakról.
A barátságos meccset is sikerként élted meg.
Ez egy kuriózum volt. Láttuk egy órával a találkozó előtt, mennyi ember van, végül teltház előtt futottunk a parkettre. Felejthetetlen élmény volt, kiváló hangulatban, b-középpel. Tényleg varázslatos volt.
Ha magára a futsalra koncentrálunk, mit tartasz legnagyobb sikereidnek?
Ezen már sokat gondolkodtam. Egyet nyilván nem tudnék kiemelni. Amikor elkezdtem az edzői pályafutásomat, felsőházat értünk el, a covid idején harmadik helyen zártuk az alapszakaszt, voltak nagy meglepetésgyőzelmeink, például, amikor Szombathelyen legyőztük a Haladást. A Magyar Kupa legjobb négy alakulata közt is szerepeltünk. Szerencsére egyre többen figyelnek fel ránk, így egy valóban jelentős csapatot építhettem fel. Egy olyan topklub jellegű csapat felé haladunk, amely a bajnoki címért is küzdhet. Számomra az A’ Stúdióval kiemelkedő eredmény volt az NBI-be jutás, illetve eddigi talán legnagyobb siker a 2023-24-es bronzérem megszerzése.
Kudarcok nélkül viszont nincs siker. Mit tartasz igazán nagy kudarcnak?
Amikor négyes döntőbe jutottunk az előző csapatommal, esélyünk volt a döntőre. Mégis túlizgultuk egy kicsit. A Veszprém ezt ki is használta, majd szoros vereséggel csúsztunk le a döntőről. Edzőként mondhatom, hogy ezt igen nagy fájdalomként éltem meg. Persze játékosként más szemlélettel is említhetnék kudarcokat. Szerencsére vesztes döntőt „még” nem éltem meg.
Amit említettél, külső szemlélőként talán nem egyértelmű. Mi a különbség aközött a kommunikáció között, amit edzőként folytatsz, illetve, amikor játékosként belülről látod az eseményeket?
Aki sportol, majd edző lesz, pontosan tudhatja, hogy játékosként egészen másképp élsz meg egy hibát mint edzőként. A pályán kihagytam egy ziccert, semmi gond, jött egy újabb helyzet. Edzőként viszont már keresed az okokat, hogy például edzésen miért sikerült, de a meccsen miért nem!? Nehéz volt megértenem a játékosaimat eleinte edzőként. A kispadról már a hiba okát próbálom kideríteni. Ott volt a játékos a kapu előtt, mégsem lett gól. Ez egy egészen nagy különbség.
Egy ilyen karrier után, amit te felépítettél, milyen célokat tűzhetsz ki magad elé a továbbiakban, amit feltétlenül szeretnél elérni?
Amíg boldog vagyok, és élvezem, amit csinálok, semmiképp sem szeretném befejezni. Lehet, hogy nem leszek bajnok vagy kupagyőztes edzőként, de amíg szeretem csinálni, addig fel sem merül a búcsú kérdése. Nyilván az ellenkezője sem, hogy ha teszem azt, tízszeres bajnok leszek, és akkor azt mondom, hogy ennyi volt. Pusztán élvezem, és örömmel végzem el a feladataimat. Szerencsére játékosokat is adhattam a nemzeti csapatnak. Ez persze nekem is elismerés, hogy megláttam bennük a potenciált, ahogy meglátta azt a válogatott is. Amíg bízik bennem a klubvezetés, akkor kiváló a légkör. Ennek fényében munkálkodom.
Hozzászólások