Aki emlékszik a pár évvel ezelőtt a szakma és a közönség körében is „nagyot szólt” Egy nap című filmre, az nagy várakozással ülhet be Szilágyi Zsófia legújabb, Január 2. című filmjére. A két film tematikájában ugyanis már a címeik is hasonlóságokra engednek következtetni: ahogyan az első alkotás is egy huszonnégy órás időtartamot ölelt fel – a címe is tükrözte, hogy egy háromgyerekes édesanya egy napos kálváriáját járjuk be általa –, úgy ez a második, egyetlen naptári jelzetet tükröző cím szintén arra utal: ezen az egyetlen, szilveszter utáni téli napon fog valami meghatározó történni a szereplőkkel.
Azonban Szilágyi filmjei között a hasonlóság nem merül ki ennyiben. A Január 2. ugyanis mintha a folytatása is – sajnos a drámai folytatása – volna az Egy napnak. Mert amíg az első filmben a gyereknevelés – munka – háztartás hármasában robotoló nő egy nap alatt a tutyimutyi férje (esetleges) hűtlenségével is szembesülni volt kénytelen, de eszébe sem jutott a válás, a Január 2. ezt a történetet úgy folytatja, hogy az itt „csupán” kétgyermekes fiatalasszony bizony eljut a férjétől való különköltözésig. És nemcsak gondolati szinten, hanem tevőlegesen is.
A január 2-ai nap így a főszereplő, Klári (Konrád Zsuzsanna) számára nem a szokásos újévi fogadalmak betartása vagy épp azonnali megszegése könnyed dátumává, hanem egy, valószínűleg már hónapok óta érlelt nehéz döntés meghozatalának napjává válik. Az újév mint egy lehetséges boldogabb, szebb jövő így ennél a bátor nőnél egy fájdalmas folyamat egy fontos lépcsőfokává avanzsál: a zuglói házból a 8. kerületi apró albérletbe költözés egy életszakasz lezárultát jelzi, ami akkor is szörnyű volna, ha Klárinak és férjének, Áronnak nem volna két gyereke. De van, ráadásul mindkettő pici, alig óvodáskorú.
S amíg az Egy nap kálváriájából azt érezhettük, hogy ennek a filmnek a hősnője minden nap ugyanezeken a nehézségeken rágja át magát, most a Január 2. is a visszatérés motívumára épít. Itt ugyanis Klári, és a költözésben neki segítő, legalább olyan fontos szereplővé előlépő barátnő, Ági (Jóvári Csenge) hétszer teszi meg a Zugló-8. kerület közötti távolságot ez alatt az egy nap alatt, hogy Klári minden holmiját át tudja szállítani az új lakhelyére.
A hetes számnak nyilván szimbolikus jelentése van: az egyébként szerencsésnek tartott szám itt ugyanúgy átértékelődik, mint az amúgy normál esetben a boldogság reményében sütkérező január 2-ai dátum: nem, ez esetben Klári még biztosan nem nyertese a döntésének, hiszen rengeteg feldolgozni valója akad még az elrontott házasságával kapcsolatban. A két lakás közötti út ismétlődése, vissza-visszatérte pedig olyanná teszi ezt a hetes számot, mintha a két nő a pokol hét bugyrát járná be, és szakadna bele ezáltal nemcsak a cipekedésbe, de valahol az (elrontott) életébe is.
Igen, mindkét nő: Ági ugyanis nemcsak a barátnőjével szolidáris, de az ismétlődő utak során lezajlott beszélgetéseikből az derül ki, hogy az ő párkapcsolata is válságban van, és lehet, hogy oda jut, mint a Kláriéké. Mindenesetre a film utolsó, többféleképp értelmezhető képkockái mintha ezt sejtetnék velünk.
S ha így van, akkor lehet, hogy Szilágyi Zsófia a következő filmjében épp Ági történetét fogja részletesebben kifejteni. Hiszen ahogy Klári személyében némiképp az Egy nap főhősének sorsát vitte tovább, lehet, hogy Ági párkapcsolati válsága is egy újabb főhős drámai sorsfordulójában lesz újra tetten érhető – egy újabb megrázó filmben.
De ne szaladjunk ennyire előre. Hisz még nem szóltam az alkotásban szereplő férfiakról, akik így vagy úgy, de segítik a két nő körkörös költözködését. Cipekedésükben támogatja őket Klári bátyja, a család egy jó barátja, sőt, még Klári apósa is. Ami rendben is volna. Közöttük a kakukktojást az a férfipartner képezi, aki szerintem túl hamar jött Klári életébe: egy új párkapcsolat ebben a fájdalmas folyamatban csakis valamiféle pótcselekvést jelenthet – és Klárinak az aktuális barátjára vonatkozó elszólásai épp ezt igazolják.
Tehát Szilágyi Zsófia még arra is gondot fordított, hogy egy ilyen folyamatban a férfiak szerepére is rávilágítson. S ezt legalább akkora érzékkel teszi, mint a nők esetében. Köszönet illeti ezért is, ahogy a Január 2. című film különös és különleges hangulatáért, atmoszférájáért, egyáltalán: a létrejöttéért.
A filmet Debrecenben az Apolló mozi vetíti.
Gyürky Katalin
Hozzászólások