Életében, mondjuk úgy, magánéletében megosztó személyiség volt, ugyanakkor már halála előtt olyan legendává vált, hogy ellendrukkerei azóta se nagyon akadnak.
Nyikorogva nyílt ki az ajtó, amikor poros csizmáiban, lehetetlenül szűk farmerjában, félmeztelen testét alig takaró mellényében besétált az egyetemes rock and rollba, balján egy mélynövésű, hiperaktív kölyökkel, aki gitározás közben is suliszerkót hordott, hátán iskolatáskával.
Nem volt benne semm „píszí”, sem prüdéria, sem mesterkéltség, nem akart belesimulni soha semmilyen táborba. Megivott mindent, kikezdett mindenkivel és úgy énekelt, mint egy eszelős, mint aki utoljára teszi ezt minden este a színpadon.
Nem tűrte a tehetségtelenek rosszallását és gáncsait, tette, amihez értett, mindhalálig. Azzal az állandó huncut mosollyal a szája szegletében, amivel jelezte: tudja, hogy nyomába sem érnek itt „ezek”.
Gyorsan és sokat élt, ahogy érdemes. Ronald Belford Scott, alias Bon Scott, az AC/DC énekese 35 megélt esztendő alatt összedobta életművét, meghatározta a rock and roll irányát, aztán 1980 telén átmulatta magát odaátra. Ma lenne 75 éves, még simán élhetne. Azaz, dehogyis.
(Tamás Nándor)
Hozzászólások