Az idei tanév kezdete előtt pár nappal futótűzként terjedt el a szülői fórumokon és “anyukás” csoportokban, hogy egy jelenleg érvényben lévő eljárásrend szerint, bármilyen, betegségre utaló tünettel rendelkezik egy gyerek, minimum(!) 10 napra hazaküldheti a köznevelési intézmény, vagy a gyermekorvos. A hír elképesztő indulatokat generált, a szülőket szembeállította az óvodákkal, iskolákkal, gyermekorvosokkal és olykor bizony egymással is. Még kiélezettebb lett a “még egy kis orrfolyás belefér” és a “köhintéssel sehová” táborok közötti ellentét is. Csaknem 3 hét telt el az idei tanévből, térdig gázolunk a nátha-(és ki kell mondani, koronavírus) szezonban is. Mik az eddigi tapasztalatok? Hogy működik ez a zéró toleranciát sugalló rendszer? Van-e mozgástere az intézményeknek és a szülőknek ebben a helyzetben? Ki(k)re hárul a döntés felelőssége?
Rengeteg a kérdés, talán nem is tudunk mindenre választ találni még most, szeptember 17-én sem. De jöjjenek a tények:
Az NNK új koronavírussal kapcsolatos eljárásrendje az a dokumentum, amire hivatkozva a köhécselő, náthás gyerekeknek, láz és egyéb súlyos tünet nélkül is otthon kell maradniuk legkevesebb 10 napig (a lázas gyermek egyértelműen kimaradna a közösségi mókából békeidőben is). Az eljárásrend a COVID betegek kórházból történő hazaengedéséről és otthoni izolációjukról szól, de akkor, hogy kapcsolódik mégis a köznevelési intézményekhez? Úgy, hogy jelenleg csak PCR-teszt segítségével lehet teljes bizonyossággal megállapítani valakiről, hogy tüneteit az új típusú koronavírus okozza-e, vagy csupán náthás. Mivel a tesztelés -főleg most, ilyen magas esetszámok mellett- korántsem egyszerű, a gyermekorvos sem rendelheti meg minden második, a rendelőbe belépő gyereknek, így MINDEN, a covidra IS jellemző tüneteket produkáló gyermeket koronavírus-gyanús esetnek kell tekinteni. Így pedig már vonatkozik rájuk is a fent említett eljárásrend. Emellett az Oktatási Hivatal is olyan leirattal látta el az intézményeket, ami szerint a legártatlanabbnak tűnő orrfolyással is haza kell küldeni a nebulókat a közösségből.
Hol van az igazság? Jelenleg sehol…
A leírtak értelmében nehezen kérdőjelezhető meg az, ahogyan az intézmények és a gyermekorvosok a gyakorlatban eljárnak. Senki sem szeretné, ha az ő vállát nyomná egy esetleges gócpont kialakulásának terhe, mert valakit hamarabb engedett vissza a suliba, mintsem kellett volna. Azonban teljesen érthető a szülők aggodalma is, főleg a legkisebb korosztály esetében, akiket nem lehet felügyelet nélkül hagyni a 10, vagy több napos izoláció alatt, a nagyszülőkre pedig nem szerencsés rábízni a beteg gyereket, hiszen az ördög soha nem alszik, mi van akkor, ha mégis coviddal állunk szemben? Marad a táppénz, amiből gyermekenként, 6 éves kor fölött, mindössze 14 nap jár a szülőknek. Fejenként. Egész évre. A tavaszi karantén után az őszi orrfolyós otthonmaradások talán már szeptemberben felemésztik a táppénzes napokat és a szabadságokat egyaránt, így a családok nagyon korán kerülhetnek szorult helyzetbe.
A hvg.hu Dr. Póta Györggyel, a Házi Gyermekorvosok Egyesületének elnökével készített interjújából az is kiderült, hogy
“A gyerekorvosok munkája az elmúlt napokban másból sem állt, mint hogy a tünetmentes, és szinte alig beteg gyerekeknek igazolást írtak az alapján, amit a szülő telefonon elmond, hogy visszamehessenek az iskolába. Így napokon belül összeomolhat a rendszer.”
Évekig harcolt azért az egyesület, hogy kitöröljék az intézmények szülők felé állított listájáról az úgynevezett “egészséges igazolás” fogalmát, és elegendő legyen kizárólag a szülő szava ahhoz, hogy egy gyerek újra visszatérhessen a közösségbe. Ezt részben sikerült is elérni, idén már nem kérték szeptember 1-én az óvodák az említett papírokat, az év közbeni betegségek esetében azonban továbbra is a gyermekorvos szava, vagyis igazolása dönt. De akkor mi lehet a megoldás? Póta György ezzel kapcsolatban azt nyilatkozta:
“ha igaz, hogy a tünetmentesek és az enyhe tünettel rendelkezők jóval kevésbé fertőznek, akkor meg kell kockáztatni azt, hogy egy kötelező maszkviselés mellett az iskolákban ezeket a gyerekeket bent tartjuk, mert valószínűleg nem okoznak akkora gondot, és a komolyabb tünetekkel rendelkezőkre koncentrálunk, mert ők fertőznek igazán.”
A család és a logisztika útvesztői
Jelenleg már csak az a kérdés, hogy ez a 10 napos rendszer meddig lesz tartható? Meddig bírják a pressziót az orvosok, meddig lesznek szigorúak az intézmények és mikor nem tudja megoldani a családok többsége, hogy felügyeletet biztosítson az otthon maradt gyerekeknek? A kulcs talán a munkáltatók kezében lesz. Ha a home office intézménye sikeresebben terjedne el hazánkban (a Munka törvénykönyvének módosítása, ami hamarosan az Országgyűlés elé kerülhet, többek között az otthoni munkavégzés szabályozását és könnyebbé tételét is tartalmazza majd a tervek szerint), akkor talán a történet összes szereplőjéről lekerülne egy hatalmas teher. A másik megoldás a 10 napos szabály enyhítése lehet, ezt viszont a járvány jelenlegi alakulását látva nehéz elképzelni. Egy biztos: mindenki várja, hogy valaki előrukkoljon a bölcsek kövével és kihúzza ebből az ingoványból, amibe a 2020-as esztendő taszította az embereket. Amíg nem születik megoldás, addig csak egyet tehetünk: betartjuk a jelenlegi járványügyi előírásokat, tartjuk a távolságot egymástól, főleg az idős szeretteinktől, és igyekszünk felturbózni a család, és legfőképp a gyerekek immunrendszerét, hogy az év nagy részét ne a négy fal között töltsék köhécselve, távol a kortársaiktól, hanem az intézményekben, a megfelelő ütemű tanulás és fejlődés lehetőségével, a barátaik körében.
Hozzászólások