A Reformáció 500. évfordulója alkalmából a Csokonai Színház azon túl, hogy a jubileum kapcsán meghirdetett drámapályázat győztes művét, a Menekülőket színpadra állította, egyéb művészeti ágakhoz tartozó alkotások bemutatásával is méltó emléket kíván állítani a jeles eseménynek. Ezt a törekvést szolgálja az október 30-án megnyílt Színház, hit, vallás című tárlat, amelyen Tamus István grafikusművész és Pál Hunor színművész képei és fafaragványai láthatók.
Az első emeleti nézőtéri folyosón elhelyezett, több szempontból is rendhagyó tárlatot a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, Fekete Károly nyitotta meg. Az esemény rendhagyó jellegére püspök úr is utalt, amikor kifejezte az iránti háláját, hogy a teátrum az előadások nyújtotta szellemi utazáson túl az ilyesfajta kezdeményezéseivel még többet ad hozzá egy-egy színházi élményhez. Hiszen a két képzőművész, Tamus István és Pál Hunor – aki színművészként mindössze két éve foglalkozik fafaragással, s autodidakta módon sajátította el ezt a mesterséget – szellemi használatra szánta a műveit, a képek és faragványok közbeni gondolataik más, azaz a befogadó általi továbbgondolására. Mindketten emlékeikből táplálkozva alkotnak, hogy azután, látva a képeiket, mi is előhúzzuk a saját emlékeinket. Két egészen más képzőművészeti technika – a metszés és a faragás – eredményei tekinthetők meg ezen a tárlaton, ám a két egymástól különböző alkotási módszer ellenére a mondanivaló közös: a hit megélésének egyfajta lehetősége ez.
Tamus István esetében – fejtegette Fekete Károly – hittel metszett képekben gyönyörködhetünk, míg Pál Hunornál a fába faragott hitvallás tárul elénk. Tamus István az immár négy évtizedes pályafutása során a gyermekkori emlékeiből, valamint a vallás ihlette élményeiből építi fel a műveit, melyeken az Orando et laborando jelszó teljességében és töredékes mivoltában is megjelenik. Pál Hunor a faragványain keresztül azt közvetíti felénk, hogy a világot jelentő deszkákon nemcsak játszani lehet, hanem az ott megélt szerepeket, egy szerep ihlette gondolatot, a szerepet megformáló szerzőről kialakult képet a szavak mellett, azokon túl más módon is lehet közvetíteni. Ezt tükrözi például Don Quijotét, az Oidipuszt, vagy a Dosztojevszkijt, Shakespere-t, Dantét ábrázoló alkotás.
A két művész mostani tárlat szülte barátságát pedig egy közös kép is fémjelzi: a Reformáció című metszet felső részén egy, fiókáit a vérével tápláló pelikán látható – utalva ezzel Pál Hunor marosvásárhelyi származására, hiszen a pelikán az erdélyi református közösség szimbóluma -, a kép alsó része pedig a Nagytemplom megformálásával Tamus István kötődését jelzi.
A kiállítás megnyitását követően az alkotópáros még „ajándékot” is kapott a teátrumtól: Szabó Krisztián gitárjátéka kíséretében Kiss Gergely Máté egy, az alkalomhoz és képek megfogalmazta mondanivalóhoz kiválóan illő verset, Ady Endre Krisztus–kereszt az erdőn című költeményét szavalta el.
Gyürky Katalin
Hozzászólások