"Anya, mi meg fogunk halni korona betegségben?" – teszi fel a kérdést óvodás, iskolás, majd olyan ártatlan és befogadó tekintettel várják a választ, mint a cicánk reggel, hogy enni adjunk neki. A gyerekek is éhesek. Biztonságra vágynak. S olykor a legnagyobb bizonyosság nem a fekete vagy a fehér álláspont képviseletében érkezik, hanem egy elfogadó, mély és körülölelő kapcsolódás formájában. Az anyupszi.blog.hu írása.
A legrosszabb, ahogyan erre – az elsőre ijesztőnek tűnő – kérdésre reagálhatunk, hogy figyelmen kívül hagyjuk, eltereljük, elbagatellizáljuk vagy dühbe gurulunk, és a gyereket negatívan minősítve, beléfojtva a szót, rövidre zárjuk a témát. Ne hagyjuk egyedül őket! A gyerekek őszintén fel merik tenni azokat a kérdéseket, melyek mostanában egyre többünket foglalkoztatnak. Mi várható? Mit tehetünk? Veszélyben vagyunk-e?
Kapcsolódj!
Az első és legfontosabb dolog, hogy az ember igyekezzen kihangosítani azt, ami benne van. Gondolatokat és érzéseket. Próbáljon a lehető leghitelesebb választ adni a kérdésekre, azokat olyan módon megfogalmazva, hogy a gyermek számára könnyebben emészthető legyen. El lehet mondani, ha félünk vagy ha komolytalannak gondoljuk a pánikot. A lényeg, hogy önazonosak maradjunk a beszélgetés során, és biztosítsunk teret a további kérdéseknek. Maga a kapcsolódás már önmagában képes megnyugtatni a gyermeket.
Küzdj meg!
Mindkét megküzdési stratégiát alkalmazhatjuk mi magunk is, és biztathatjuk erre gyermekünket. Bizonyos cselekvések a tehetetlenség érzésének csökkenését eredményezik, és segíthetnek annak megtapasztalásában, hogy az események illetve a saját lelki történéseink feletti kontroll részben a mi kezünkben van. A víruspánik okozta stresszhelyzettel való megküzdés módjai az alábbiak:
1. Problémaközpontú megküzdési stratégiák
Ide tartozik minden olyan cselekvési forma, mely a prevenciót, vagyis a betegség megelőzését hivatott szolgálni. Gyerekek esetében a legegyszerűbb, ha megtanítjuk őket a kézmosással kapcsolatos szabályokra, felhívjuk a figyelmüket, hogy miként kerülhetik el a megfertőződést. Minden egyes célorientált tett szorongásaikat csökkenti. Hatékonysága annak köszönhető, hogy a stressz forrásának, a megbetegedés lehetőségének megszüntetésére irányul. A másokra való odafigyelés, a járvány terjedésének problematikája szempontjából, szintén nagyon lényeges, ám annak kihangsúlyozása, hogy miként védhetünk meg nálunk védtelenebb embertársainkat, olyan lecke a törődésről és együttérzésről, mely akármelyikünk hasznára válik.
2. Érzelemorientált megküzdési stratégiák
Ha már túl vagyunk a problémaközpontú megoldási módokon, a negatív érzelmeken való felülkerekedést segítheti, ha a gyermekünk pozitív élményeket él át. Könnyen belátható, hogy a folyamatos aggodalomban való dagonyázás nem könnyíti meg a gyerekek mindennapjait. A pozitív érzelmek és élmények képesek arra, hogy oldják a stresszt. Egy közös társasjátékozás, a humor vagy bármilyen sporttevékenység képes átbillenteni a pozitív oldalra, és az immunrendszerre gyakorolt jótékony hatásai miatt akár részben át is sorolhatók az első pontban megfogalmazott, problémára irányuló stratégiák közé. Hiszen egy erős immunrendszer jobben ellenáll a betegségeknek.
Nézz szembe a félelmekkel!
A legkönnyebben akkor tudjuk megtenni, hogy gyermekünkkel együtt szembenézünk a lehetséges jövőbeni történésekkel, ha mi magunk erre legbelül képesek vagyunk. Természetesen előfordulhat, hogy lesznek közöttünk – mint ahogyan már vannak is – akik el fogják kapni a vírust. Saját strukturálatlan pánikunkat – amennyiben érzünk ilyet ezzel kapcsolatban – valóban nem bölcs dolog egy nálunk kisebb, gyengébb, kevésbé tapasztalt és megküzdési eszköztárában szegényesebb emberkére zúdítani. Ha úgy érezzük, képtelenek vagyunk valamilyen szinten elfogadni a helyzetet, segítség lehet, ha magunk is képesek vagyunk kapcsolódni, támogatást kérni olyasvalakitől, aki tud számunkra megnyugtató válaszokat adni. Ha már képesek vagyunk némi kontrollt nyerni érzelmeink felett, és egy nagyobb fokú tudatossággal kommunikálni a témáról, akkor érdemes ezt megtennünk. Amíg nincs így, az is teljesen rendben van, ha ezt a feladatot egy másik – számunkra is megnyugtató módon reagáló – családtagnak adjuk át, aki kézben tartja a helyzetet.
Média helyett beszélgess!
Külső képek, médiatartalmak fogyasztása sok esetben inkább fokozza a negatív érzéseket a gyerekekben. Ezek helyett inkább beszéljünk arról, hogy ki mit hallott a barátaitól vagy – ha esetleg látott ilyen tartalmat – mit gondol, érez mindezzel kapcsolatban. A gyerekek könnyebben el tudják bírni a belső képeket, melyek saját fantáziájuk, élményviláguk működése és feldolgozási folyamataik eredményeképpen kerülnek megalkotásra.
Ahogyan a témához való viszonyulásunkban, úgy a konkrét helyzettel való megbírkózással kapcsolatban is roppant lényeges hangsúlyoznunk gyermekünk számára, hogy nincsen egyedül, igyekszünk segíteni neki mindenféle szituációban. Hiszen mi vagyunk a szülei: védjük és szeretjük őt!
Lakner-Varga Edina
Hozzászólások