Csak nézem, nézem most is a rengeteg betont és térkövet, mely egy lepusztult, elhanyagolt, de árnyas, romantikus park sikolyát idézi bennem.
Végre elkészült Debrecen legújabb parkja, jaj, be szép, juj, de jó, hurrá! Főleg fiataloknak szánták, fiatalok, fiatalosan gondolták ki, milyen legyen a fiatal park. Nem is lenne illendő az öröm alkalmával mást, máshogy írni, máshogy megközelíteni magát a tényt, ezért nem is teszem. Okom se nagyon van rá, kedvem sincs fikázni azt, ami szép, ami új, ami jó, ami majdnem tökéletes. Majdnem.
Van sok pad, szökőkút, néhány növény, meg jó sok beton. Vagyis nem beton, hanem térkő, de az dögivel. Rögtön a nyáron 50 fokos, betonos Baltazár tér jut az eszembe, meg a sivatagra emlékeztető Piac utca, s csak nézem, nézem most is a rengeteg betont és térkövet, mely egy lepusztult, elhanyagolt, de árnyas, romantikus park sikolyát idézi bennem.
Nézem a képeket, nézem élőben, tudom, hogy ez jó, ez a divat, ez kellett, tudom, hogy ez ráfért, de ahogy nézem ezeket, rögtön hiányérzetem támad.
Vajon hová tűnt és tűnik a zöld, meg a föld, meg az árnyék, meg az igazi varázs?
KB
Hozzászólások