Az idő múlásával az újságíróban kialakul egy bizonyos fajta immunitás a világ mocskaival szemben. Megtörténnek a borzalmak, és sokszor csak hümmögünk egymás közt. Mindannyiunk tudja már, hogy éppen mi fogalmazódik meg a másik fejében, de már csak ritkán szólunk, elég egy hümmögés. Benne van abban minden: hosszas esszék, felháborodottság, meglepettség, értetlenkedés, rácsodálkozás a világ egy sötétebb szegletére.
Az azonban, amiről szerda délután szereztem tudomást, más volt.
IDE kattintva olvashatják el erősebb idegzetű, kizárólag felnőtt olvasóink a tényeket.
Az elmúlt tíz év egyik legdurvább, legkegyetlenebb, legmocskosabb emberölési-fajtalankodási ügyében született ítélet Debrecenben, ami most valahogy egyszerre késztet arra, hogy írjak róla, s közben úgy érzem, hogy valójában most is csak hümmögni tudok a döbbenettől.
Megdöbbenek több dolgon is. Azon, hogy ilyen emberek élnek a közvetlen környezetünkben, a környékünkön. Ilyenek is közlekednek például Debrecen, Hosszúpályi környékén, akár épp elvérző nővel az ülésen.
Azon is, hogy ezek egyáltalán gyermekek közelébe kerülnek. Azon is, hogy nincs halálbüntetés, sőt tabu az egész, pedig zsigerből érzi olykor-olykor legbelül mindenki, hogy talán lenne valami értelme. Megdöbbenek azon, hogy ezt az elátkozott szörnyeteget még évtizedekig fogjuk közösen etetni, itatni, fűteni rá, orvosi ellátásban, gyógyszerekben, cigarettában részesíteni azért, hogy élhessen. Mert neki joga van hozzá, nekünk, ellátóinak pedig ezt a badarságot maximálisan tiszteletben kell tartani.
A bírósági közleményt olvasva értékelem át újra az élet fogalmát, újragondolom egzisztenciális és vagyoni helyzetem, rájövök, hogy nem is annyira sz.r az, ami annak tűnik. Rájövök, hogy milyen csodálatos életem van, és arra is, hogy micsoda tündéri ember, férj, társ, barát vagyok az ilyen ördögökhöz képest. Ilyesmit olvasva új fogalmat nyer a gyermek, s újat a házasság, a szerelem is.
Egyetlen érzés most mindent felülír bennem: ez pedig megint a hála. Hála azért, hogy a többségi társadalom nem ilyen, s én sem vagyok ilyen.
Egy hümmögésre pedig bőven elég ennyi érzelem.
KB
(A bíróság ítélete nem jogerős, gondolataim az előzmények részletes és megrázó leírása ihlette.)
Hozzászólások