A Debreceni Törvényszék 2019. február 12-én hirdetett határozatot annak a két vádlottnak az ügyében, akik 2017 áprilisában idős emberek sérelmére követtek el bűncselekményeket Debrecenben, a Thomas Mann utcai Nyugdíjasok házában.
A Debreceni Járásbíróság 2018. szeptember 14-én bűnösnek mondta ki B.L. elsőrendű vádlottat társtettesként elkövetett rablás bűntett, rablás bűntett, valamint lopás vétség, míg R. J. másodrendű vádlottat társtettesként elkövetett rablás bűntettében. Ezért az elsőrendű vádlottat 16 év fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte, társát 13 év fegyházbüntetéssel és 10 év közügyektől eltiltással sújtotta. A vádlottak feltételes szabadságra nem bocsáthatók.
A másodfokú bíróság megváltoztatta a Debreceni Járásbíróság ítéletét, és mindkét vádlottat bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett magánlaksértés bűntettében is. A törvényszék büntető tanácsa egyebekben sem a büntetés súlyosítását, sem annak enyhítését nem tartotta indokoltnak. Másodrendű vádlott büntetését, mint halmazati büntetést tekinti kiszabottnak.
A törvényszék által is elfogadott tényállás szerint B. L. 2017. április 15-én, valamivel éjfél után jelent meg a Thomas Mann utcai Nyugdíjasok házánál, Debrecenben. Átmászott a kerítésen, majd a nyitva hagyott bejárati ajtón át bement az épületbe. Az egyik emeleti garzon rácsos biztonsági ajtajában benne volt belülről a kulcs, a bejárati ajtó pedig be sem volt zárva, az elsőrendű vádlott így jutott be a lakásba. A konyhában magához vette az ott lakó néni mobiltelefonját, majd a nappaliba ment át. Az asszony az üvegajtón keresztül észlelte a betolakodót, felkiáltott, így B. L. elmenekült.
Bő három héttel később, újra az éjszaka közepén, az elsőrendű vádlott visszatért az otthonba. Az egyik földszinti garzon nem volt kulcsra zárva, csak a biztonsági láncot kellett kiakasztani, így jutott be egy 95 éves nénihez, aki aludt, de felébredt a zajra és számon kérte a vádlottat. B. L. meg akarta szerezni az értékeit, de félt attól, hogy az asszony segítséget hív, ezért párnát nyomott az arcába. A sértett kérte, hogy ne bántsa, inkább hajlandó átadni mindent. A vádlott magához vette az ágyon talált pénztárcák tartalmát, az idős néni lehúzta 4 gyűrűjét is, melyeket odaadott a férfinak, aki 112 ezer forinttal és 88 ezer forint értékű ékszerrel távozott.
2017. május 26-án hajnalban R. J.-vel együtt jelentek meg újra az otthonnál. Az udvarról kilesték, hogy a 84 éves férj és felesége lepihentek. Felfeszítették a lépcsőház bejáratát, felvették a magukkal hozott kesztyűt és a sapkát, majd benyomták a lakás bejárati ajtaját. A garzonba lépve B. L. azonnal értékei átadását követelte az asszonytól, és hogy ennek nyomatékot adjon, kezeit a sértett nyakára, arcára nyomta és megütötte az idős nőt. A asszony felült az ágyban, B. L. erre felállította, és a földre lökte. Eközben R. J. kutakodott a garzonban, majd a férjet akarta rábírni, hogy adja át értékeiket. Többször megütötte, s az ágyra nyomta. Felesége közölte velük, hogy férje nem tud beszélni, erre B. L. felemelte a földről, majd férje mellé lökte az asszonyt. Mindkét vádlott kutatni kezdett, végül magukhoz vették a házaspár laptopját, egy hangszóró szettet és 20 ezer forint készpénzt. Elvittek egy halláskárosultak részére kifejlesztett telefont is, illetve 8 tábla csokoládét. Az értékeken a két vádlott egyenlő arányban osztozott. A laptopot R. J. rokonának ajándékozta, amit a rendőrség később lefoglalt.
A 2017. április 8-ai Debrecen, Libakert utcai rablással kapcsolatban a bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárást követően nem látta bizonyítottnak, hogy a vádbeli cselekményt az elsőrendű vádlott követte el. A vádirat szerint aznap este a férfi egy Libakert utcai ház lépcsőházában a 74 éves sértettet homlokán megütötte. Az idős nő elesett, ezt követően támadója eltulajdonította a válltáskát, majd a helyszínről távozott. Az esettel kapcsolatban B. L. az eljárás során vallomásait többször módosította, más bizonyíték pedig nem állt rendelkezésre, így azon bűncselekmény vonatkozásában – bizonyítottság hiányában – felmentő ítélet született.
Dr. Kovácsné dr. Kereszti Réka, a büntető tanács elnöke az ítélet szóbeli indokolásakor kiemelte: az ügyben bizonyítás felvételére azért volt szükség, mert a vádirat tartalmazta a magánlaksértés törvényi tényállási elemeit, azonban azt az ügyészség nem minősítette és ennek kapcsán a vádlottak bűnösségét az elsőfokú bíróság sem állapította meg. A törvényszék a főügyészség indítványának helyt adva kiküszöbölte az eljárásjogi hibát, és a két sértett vonatkozásában beszerezte a magánindítványukat. Hangsúlyozta, hogy súlyosító körülményként értékelte a sorozatjellegű elkövetési módot, valamint azt, hogy a vádlottak büntetőeljárás hatálya alatt álltak, amikor a terhükre rótt bűncselekményeket elkövették. Ebben az ügyben hatalmas nyomozati munkát végzett a rendőrség, feltérképezték, hogy korábban büntetett előéletű személyek abban a városrészben követtek e el bűncselekményeket, majd a kört az elsőrendű vádlottig szűkítették, aki azon a környéken kerékpárokat tulajdonított el. Az ő tényfeltáró vallomása vezetett a másodrendű vádlotthoz. Ezt a beismerő vallomást súlyozottan vette figyelembe a bíróság a büntetés kiszabása során. A felmentő rendelkezés kapcsán a tanács elnöke elmondta: a bíróságnak mérlegelnie kellett, mivel B. L. az első vallomását megváltoztatta, és a későbbi beismerése nem volt elegendő a bűnössége megállapításához, kétséget kizáró bizonyíték pedig nem volt az ügyben.
Az ítéletet az ügyészség tudomásul vette, a vádlottak enyhítésért, védőik pedig a magánlaksértés bűntett ügyében bűnösség megállapítása miatt fellebbeztek. Az ügy harmadfokon a Debreceni Ítélőtáblán folytatódik.
Hozzászólások