A 140 éve született Móricz Zsigmond halhatatlan remekművét, a Légy jó mindhalálig-ot musicalként 1991 óta „jegyzi” a színházi szakma. A Csokonai Színház 125 éves fennállására készült, Kocsák Tibor zeneszerző és Miklós Tibor szövegíró alkotta, Pinczés István rendezte darab azóta számtalanszor „újra megszületett”, nemcsak Magyarországon, de a különböző országok különböző színpadain. Ám Bálint Albin 2019-ben, Móricz születésnapját is ünneplendő, minden eddigi feldolgozáshoz képest újszerűen, úttörő jelleggel tudott hozzányúlni a ma már klasszikusnak számító musicalhez. Erről a megújítása óta idén ötéves debreceni Nagyerdei Szabadtéri Színpad közönsége 2019. július 23-án és 24-én győződhetett meg.
Debrecen városának egyik ékességéről, s kétségtelenül szellemi központjáról, a Református Kollégiumról, és benne Nyilas Mihály 3. b. osztályos tanulóról szóló regényből készült Bálint Albin-féle színpadi adaptáció, miközben hűen követi a Kocsák-Miklós-Pinczés megalkotta musical dalait és szüzséjét, a Kodály Filharmonikusoknak és a Lautitia Gyermekkarnak köszönhetően most először tekinthető meg élőzenei kíséret mellett. Az azonban, hogy a musical koncertszínházi változata megteremtődött, csak az egyik nóvuma a produkciónak. Ehhez ugyanis olyan újszerű színpadkép is társul, ahol a szereplők a Nagyerdei Szabadtéri Színpad közepén helyet foglaló zenészeket és énekeseket tulajdonképpen „körbejátsszák”. Az élőzene, illetve a színpadképi megoldás pedig már önmagában olyan koncentrált figyelmet igényel a nézőtől, amely az eddigi adaptációk esetében egyszerűen nem volt szükséges, hogy megteremtődjön. Itt viszont minden nagyon „egyben van”, s minden mindennel összefügg.
Szoktuk mondani, hogy az „ördög a részletekben rejlik”. Nos, azt gondolom, hogy Bálint Albin adaptációjában most egy igencsak jó szándékú ördög lakozott a részletekben, annak érdekében, hogy ezek a részletek a gyönyörű történetet egy az egyben visszaadni képes, a mondanivalót száz százalékig átadandó produkcióvá álljanak össze. Mert elvileg hiába van külön a zenekar s mögötte az énekkar, külön a színészek játéka, illetve az események helyszínét és a szereplők adott hangulatát tükröző kivetítő, ez a „négyes fogat” a produkcióban részt vevők profizmusának köszönhetően tényleg életre tudja hívni a nagy egészet.
Mégpedig azáltal, hogy az énekkar nemcsak énekel, hanem sokszor táncol is, követi a színészek mozdulatait, együtt mozog velük, a karvezető, Bókai Zoltán időnként kilép a zenekara elől, hogy „helyre igazítson” egy-egy színészt, a kivetítőn pedig, hol humorforrásként, hol a tragikus események erősítésére pedig mindig szolgál valami izgalmas látnivaló. Például, amikor felhangzik a Nyilas Misi pakkját elcsenők híres, pálinkázós, pogizós dala, a háttérben pálinkás butykosok rajzai jelennek meg, amikor viszont Misi színt vall Pósalaky úr (Ürmössy Imre) előtt a „reskontó” kapcsán, lelkének komor állapotát, félelmét egy ezt erősítő, káoszt, zűrzavart ábrázoló, különböző színekből összeállított kép tárul elénk a videotechnikának köszönhetően.
Az egymást segítő és hatásukat kölcsönösen fokozó részletek azonban nyilván nem működnének az egész produkció alapját képező színészi játék és ének nélkül. Azt kell mondjam, hogy mind a Csokonai Színház művészei, mind a felkért, budapesti színészek és operaénekesek, mind pedig a kollégium tanulóit alkotó Ady Gimnázium drámatagozatos diákjai egytől egyig remekelnek. Bálint Albin szereposztása kiváló. A Misit alakító Németh Krisztián Róbert nemcsak azért volt találó választás a rendező részéről, mert kiváló hangi adottságai mellett a Misiben dúló lelki viharokat is képes érzékeltetni: azt, hogy a felnőttekben kezdetben bízó, őket irigylő gyermek a hazugságaik láttán hogyan ábrándul ki egyre inkább a „nagyok” világából, hanem azért is, mert apró termetű. S így, „piciként”, a „nagyvilág” bármely szereplőjének félelmetes „fölétornyosulása” is azonnal érvényesül a darabban. Nagy úr például, akit Dánielfy Gergő alakít, kétszer olyan magas, mint Misi, ám épp azért, mert ő jó szándékkal viseltetik a gyerek felé, nem véletlen, hogy „dupla akkoraként” ő énekli neki, hogy „óh ne, óh ne, ne akarj te felnőtt lenni sohase!”.
De legalább ennyire átütő a „Sanyika-család” nőtagjainak játéka is. A gyönyörű Doroghy Bella (Jenes Kitti) nem is lehetne szebb, nővére, Viola Varga Klári megformálásában nem is lehetne aggódóbb, míg az édesanyjuk (Nagy Anikó) nem is lehetne ennél tehetetlenebb. Török János (Nagy Dániel Viktor) pedig nem is lehetne ennél svihákabb. A végén pedig, a tanári kar „rögtönítélő bizottsága” tagjainak rendkívül erős orgánuma és énekhangja miatt a musical – a kisfiú fokozódó tragédiáját is érzékeltetendő – már-már rockoperába csap át. Amit egyébként Csikos Sándor mint a kollégium igazgatója a kisgyermeket féltő és óvó magatartásával kiválóan képes ellenpontozni. A Kollégiumtól és Debrecentől búcsúzó kisdiáknak a történtek hatására önként felmondó Valkay tanár úrhoz (Földes Tamás) való, színpadon felmutatott ragaszkodása pedig ismét újszerű elem az adaptációban, s kiváló, megható lezárása ennek a koncertszínházi változatnak.
Csak gratuláció illeti érte a rendezőt, a táncokat és a színpadi mozgást betanító koreográfust, Jóna Szabolcsot, s minden egyes alkotót, aki valamit is hozzátett ehhez a feledhetetlen produkcióhoz. Köszönjük, Móricz Zsigmond, köszönjük, Kocsák Tibor, Miklós Tibor, Pinczés István, s köszönjük, Bálint Albin!
Az alkotók:
Móricz Zsigmond regénye és színműve alapján a szövegkönyvét és dalszövegeit írta: Miklós Tibor
Zenéjét szerezte: Kocsák Tibor
Átdolgozta és az átkötő jeleneteket írta: Pinczés István
Szimfonikus zenekarra hangszerelte: Bókai Zoltán
Szereplők:
Nyilas Misi: NÉMETH KRISZTIÁN RÓBERT / SZOBOSZLAI BALÁZS
A felnőttek:
Igazgató: CSIKOS SÁNDOR, Jászai Mari-díjas, Érdemes és Kiváló művész
Valkay tanár úr: FÖLDES TAMÁS, Súgó Csiga-díjas
Gyéres tanár úr: RÓZSA LÁSZLÓ
Sarkadi tanár úr: BAKOS-KISS GÁBOR
Báthory tanár úr: PAPP ISTVÁN
István bácsi, pedellus: KISS GERGELY MÁTÉ
Doroghyné: NAGY ANIKÓ, Jászai Mari-díjas
Viola kisasszony: VARGA KLÁRI, Jászai Mari-díjas
Bella kisasszony: JENES KITTI
Török bácsi: GARAY NAGY TAMÁS, Megyei Prima-díjas
Török néni: NÁRAY ERIKA, Súgó Csiga-díjas
Török János: NAGY DÁNIEL VIKTOR, Junior Prima-díjas
Török Ilonka: EDELÉNYI VIVIEN
Pósalaky úr: ÜRMÖSSY IMRE
Pósalaky úr gazdasszonya: EPERJESI ANIKÓ
Rendőrtiszt: TAR VIKTOR
A már majdnem felnőttek:
Nagy úr: DÁNIELFY GERGŐ
Lisznyai úr: MECHLE CHRISTIAN
Nagy úr barátnője: VAJÓCZKI VIRÁG
Lisznyai úr barátnője: CZINEGE INEZ
A gyerekek:
Doroghy Sanyika: SZOBOSZLAI BALÁZS /NÉMETH KRISZTIÁN RÓBERT
Orczy: HLAVACSKA DÉNES
Gimesi: TÖRÖK TAMÁS
Böszörményi: ZUBOR BOLDIZSÁR / TAR VIKTOR
Sándor Mihály: KOVÁCS LÁSZLÓ
Tök Marci: BALOGH BENJÁMIN
Csicsó: CZIBLA ÁDÁM / ÖTVÖS JÓZSEF
Tannenbaum: LEHEL VILMOS
Andrási: PUSZTAI LŐRINC / ASZÚ ÁBEL
Szegedy: LISZTES KRISZTIÁN
Péteri: ÖTVÖS JÓZSEF / CZIBLA ÁDÁM
Simonffy: ASZÚ ÁBEL / PUSZTAI LŐRINC
Láng: TAR VIKTOR / ZUBOR BOLDIZSÁR
Közreműködő partnerintézmények és művészeti együttesek:
CSOKONAI SZÍNHÁZ (igazgató: GEMZA PÉTER)
KODÁLY FILHARMONIKUSOK DEBRECEN (igazgató-művészeti vezető: SOMOGYI-TÓTH DÁNIEL)
LAUTITIA GYERMEKKAR (művészeti vezető: NEMES JÓZSEF)
ADY ENDRE GIMNÁZIUM IRODALMI-DRÁMAI TAGOZATOS TANULÓI (művészeti vezető: VÁRHALMI ILONA)
Zenei vezető: BÓKAI ZOLTÁN
Zenei munkatárs: BÖGÖS ATTILA
Koreográfus: JÓNA SZABOLCS
Diákszínpadi szereplők művészeti vezetője: VÁRHALMI ILONA
Díszlet- és jelmeztervező: KOVÁCS YVETTE ALIDA
Díszletkivitelező: TÓTH KÁZMÉR
Jelmezkivitelező: DEBRECZENI ILDIKÓ
Világítás- és animációtervező: MADARÁSZ „MADÁR” JÁNOS
Hangtervező: DITZMANN TAMÁS
Hangtechnikusok: BODNÁR CSABA, MÉHES JÁNOS
Animációs munkatárs: JÓVÉR CSABA
Grafikai tervezés: PUZSÁR VIKTOR
Rendezőasszisztens: EPERJESI ANIKÓ
Műszaki projektvezető: BODNÁR LÁSZLÓ
Produkciós menedzser: KÉKEDI ERIKA
Produkciós asszisztens: BALÁZS DÓRA
Karmester: BÓKAI ZOLTÁN
Rendező: BÁLINT ALBIN
Producer: BÓDOR EDIT
Gyürky Katalin
Hozzászólások