Az év vége közeledtével, amikor a mozikban megszaporodnak a gyerekeknek készült mesés történetek, valamint a karácsony és szilveszter tematikáját feldolgozó, szórakoztató családi filmek, kuriózumszámba megy a napokban a mozikba került Evolúció című, magyar-német koprodukcióban készült alkotás. Mert a témája egyáltalán nem az ünnep, szórakozásról, szórakoztatásról pedig szó sincs Mundruczó Kornél legújabb filmjében.
Az alkotás ugyanis a Holokauszt-témát dolgozza fel, mégpedig a manapság a pszichológiában divatba jött transzgenerációs traumák bemutatásán, érzékeltetésén keresztül. A témáját, és bizonyos mértékig a megvalósítását tekintve a film igencsak emlékeztet az év elején a Spektrum Televízió műsorára tűzött, Cseke Eszter és Takács András rendezte Born in Auschwitz című dokumentumfilmhez, ugyanis csakúgy, mint Csekéék filmjében, a Mundruczó rendezte és Wéber Kata írta produktumban is három generáción keresztül mutatják be az alkotók a haláltábort átélt, onnan visszatért emberek, és a leszármazottaik mindennapjait. Azt, hogy egy Holokauszt-túlélő hogyan adja át a félelmeit, a kételyeit, a szorongásait – akarva-akaratlanul is – a következő nemzedékek tagjainak.
Amíg azonban a Born in Auschwitz csak a nőkkel és a női leszármazottak sorsával foglalkozott, és egyértelműen dokumentarista eszközökkel láttatta három generáció életét, Mudrunczó alkotása a dokumentarista elemeket ugyan szintén nem nélkülözi, de inkább játékfilmnek mondható. S nála a harmadik generációt nála már nem a Holokauszt-túlélő nagymama lányunokája, hanem fiúunokája képviseli. Az a Jónás (Goya Rego), akit édesanyja, azaz a haláltáborban született Éva (Monori Lili) lánya, Léna (Láng Annamária) tudatosan Berlinbe visz, német közegben járatja iskolába, ezzel mintegy tagadva és paradox módon fel is vállalva a zsidó származásukat.
A film egymást követő három részből áll, amelyeket a családtagok sorsa köt össze. Az első rész a II. világháború végére kalauzol bennünket, és megrázó képkockákon keresztül láttatja a haláltábort felszabadító szovjet katonák munkáját, akik az egyik barakk takarítása közben életben találják az alig két éves Évát, akit ugyanúgy, mint Cseke Eszterék filmjében, az édesanyja Auschwitzban szült meg.
A film második részében Éva már meglett korú asszonyként, a budapesti lakásában fogadja a lányát, a Berlinből őt meglátogató Lénát. S az ő párbeszédük során derül ki mindaz a Cseke Eszterék filmjében is végigkövethető transzgenerációs trauma, amit a Holokauszt-túlélő Éva lányának gyerekkorától fogva végig kellett szenvednie, s amely még a felnőtt életére is kihat. Párbeszédük Léna részéről az elvett/elvesztett gyerekkor miatti vád, a túlélővé és nem az élővé nevelés miatti szemrehányás körül forog. Hiszen, mint mondja, a haláltábor miatt neki nem lehetett soha rövid haja, neki nem fájhatott semmi, még egy nyílt törés sem, mert az anyja szerint a fájdalom nem itt kezdődik… Miközben másról se hallott egész gyerekkorában, mint arról, hogy ki halt meg Auschwitzban, és ki jött vissza… Ennek ellenére – és ez nagyon megható Mundruczó filmjében – szereti és ragaszkodik az anyjához, és mély megértéssel viseltetik mindazon sérelmek iránt, amit az anyjának át kellett élnie…
Ez a Lénában dúló, anyja iránti ambivalens érzés, ez a kettősség aztán jócskán kihat a film harmadik részében bemutatott anya-fiú kapcsolatra, azaz Léna és Jónás berlini életére is, ahol Léna a válását követően egyedül neveli a kamaszodó fiát. S ahol egyfelől képviselni szeretné a zsidó származását: lásd, a fiú Márton-napi iskolai ünnepségére nem egy egyszerű „libás” lámpást, hanem Hanuka-lámpást készít, másfelől viszont szemrehányást tesz a fia osztályfőnökének, ha a fiát máshogy kezelik, másnak nézik, mint a többi gyereket az osztályban. De valójában a harmadik rész már Jónásról, és a fiatalsága miatt a jövőről szól: a gyerek ugyan kijelenti, hogy „nem vagyok zsidó”, de azt nem tudja megmondani, hogy akkor kicsoda… De lehet, hogy egy multikulturálissá váló, 21. századi Berlinben erre nincs is már szüksége…
Aki szereti a történelmet, és még többet szeretne megtudni a ma már nagyon kevés életben lévő Holokauszt-túlélő és leszármazottai sorsáról, ne hagyja ki ezt a filmet. Tanulságos, megható történet a traumák feldolgozásának különböző lehetőségeiről.
Gyürky Katalin
Hozzászólások