Hogyan lesz egy Facebook csoportból alapítvány? Milyen a debreceni rászoruló családok helyzete? Hogyan adományozzunk? Ezekről a kérdésekről faggatuk Békési-Sós Andreát a Szivárvány az esőben alapítvány egyik alapítóját.
Kérlek mesélj kicsit a történetetekről, hogyan indult a Szivárvány az esőben, hogyan alakult a Facebook csoportotok, hogyan lett alapítvány a kezdeményezésből?
Békési Sós Andrea: Egyszer volt, hol nem volt….valamikor 2018-ban, egy internetes gyűjtés alkalmával két édesanya találkozott és nagyon gyorsan megtalálták a közös hangot. Mindketten gyermekeket neveltek és emberek között, emberekért dolgoztak. Vollay Mónika pedagógiai tudással és Sós Andrea egészségügyben szerzett tapasztalatokkal rendelkezett. Tenni akartak a rászoruló gyerekekért, családokért és létrehoztak egy zárt Facebook csoportot, amelynek az volt a célja, hogy a feleslegessé vált dolgokat eljutassák, azoknak a családoknak, gyerekeknek, ahol ezek a dolgok kincseknek számítottak.
Ha ez mese lenne és nem valóság, akkor így kezdődne a Szivárvány az esőben című történetünk.
Kitartásunknak és lelkesedésünknek köszönhetően a Facebook csoport egyre több tagot számlált, és nem csak a segítségre várók, hanem a segíteni akarók száma is folyamatosan nőtt. Kitartó, fáradhatatlan és lelkes csapatunk az elmúlt két évben 100 családnak és több mint 200 gyermeknek okoztak örömet adományokkal, élelemmel, élményekkel és kedves, bátorító szavakkal. 2020 nyarán már látszott, hogy tovább kell lépnünk, „kinőttük” a Facebook csoport adta lehetőségeket. Gyöngyösi Péter segítségével egy alapítványt hoztunk létre, hogy a támogatók pénzbeli adományait is fogadhassuk, együttműködhessünk más társadalmi szervezetekkel és kihasználhassunk a rászorulók érdekében minden egyéb lehetőséget is, amit egy alapítvány adhat. Már készen állunk arra, hogy még több segítséget adhassunk azon családoknak, akik számítanak ránk. Büszkék vagyunk az eddigi munkánkra és lelkesedéssel várjuk az új lehetőségeket. Hiszünk abban, amit Frederick Backman fogalmazott meg a legtalálóbban: „Egyetlen napsugár is elég, hogy elkergesse az árnyakat.”
Hol, mely településeken tevékenykedtek elsősorban?
Elsősorban Debrecen és közvetlen közelében tudunk segíteni. Sajnos munka és család mellett nem jut idő arra, hogy messzebbre menjünk, továbbá az anyagi erőforrásaink is végesek.
Mi a leggyakrabban felmerülő probléma, ha rászoruló családdal találkoztok?
A legnagyobb probléma, amivel szinte minden családnál találkozunk, az a biztos lakhatás. A legtöbb család albérletben lakik, embertelen körülmények között, mivel nincs másra lehetőségük. Ha viszont saját „házban” élnek az is életveszélyes, komfort nélküli. A másik nagy probléma, az a pénzhiány, ilyenkor igyekszünk keresni az adott körülményekhez mért lehető legjobb lehetőséget a munkába álláshoz, például olyan munkát ajánlunk fel a családfő részére, amit tudásához mérten el is tud végezni.
Mi az adományozás menete nálatok és mire kell figyelnie annak, aki adományozni szeretne?
Mi abban különbözünk másoktól, hogy akik segítséget kérnek tőlünk vagy, akiket ajánlanak nekünk, ezek olyan családok, ahol 18 év alatti gyermek nevelkedik nehéz körülmények között, ekkor az első dolgunk mindig, hogy körbejárjuk a család történetét. Megismerjük a körülményeket, védőnők és családsegítőktől is informálódunk. Ha úgy ítéljük, hogy valóban a mi segítségünkre van szükségük ahhoz, hogy sorsuk jobbra fordulhasson, akkor felkaroljuk őket és egy külön „projekt” indul velük. A felkarolt családjainkat rendszeresen támogatjuk és próbáljuk az életüket mentorálni, hogy később önállóan is boldoguljanak. Erre van már több sikersztorink is, amire nagyon büszkék vagyunk! Az adományozóinknak azt kell megérteniük, hogy aki szegény, az nem feltétlenül igénytelen is. A szegények is szeretik a szépet, a nehéz sorsú gyermekek is vágynak divatos dolgokra. Ócska, lyukas, régimódi ruházattal és hiányos, törött játékkal nem lehet örömet okozni, valamint segíteni sem. Ezzel többet ártunk, mint segítünk.
Egyértelműen jó rálátásotok van a megyei nehéz sorsú családok helyzetére, hogy látjátok nagyobb itt a probléma, mint az ország más részein, esetleg mindenhol szükség van ennyi adományra?
Mi jelenleg még nagyon kis halak vagyunk a vízben, minket sem ismernek és mi sem látunk a dolgok mélyébe. Annyi biztos, hogy bárhová is megy az ember az országban vagy a világban, nehéz sorsok mindig lesznek és vannak. Olykor olyannak kell segítő kezet nyújtanunk, akiről első ránézésre nem is feltételeznénk.
Milyen állami segítségre számíthatnak ezek a családok? Számíthatnak-e egyáltalán ilyen segítségre?
A családjaink többsége sajnos nincs tisztában a nekik járó juttatásokkal, segélyekkel, vagy valamilyen oknál fogva nem jogosultak rájuk. Ennek több oka lehet, például az információhiány, hogy nem tudják milyen segítségeket lehet igénybe venni átmenetileg vagy esetleg tartósan, vagy nincs elegendő jogviszonyuk az igényléshez, de mi ezeknek a megismertetésében is igyekszünk a segítségükre lenni. Sok az egyszülős család, ahonnan általában az apa hiányzik, de olyan esetünk is van, ahol apuka neveli példásan évek óta a kisfiát, itt nagyon kevés az esély arra, hogy az eltávozott szülőtől tartásdíjat kapjanak.
Én is tagja vagyok a csoportotoknak és nemrég is belefutottam egy olyan posztba, ahol extrém szegénységben élt egy édesanya és két kicsi lánya. Mit gondoltok nem lenne jobb ezeknek a gyerekeknek, ha kiemelnék őket a családból és állami gondozásba kerülnének?
Természetesen van az a szint, amikor már azt mondjuk, hogy jobb a gyerekeknek, ha egy viszonylag védett, biztonságos, tiszta környezetben nevelkedhetnek, akár lakásotthonban, akár nevelőszülőnél. Itt elsősorban mindig azt kell mérlegelni, hogy a vér szerinti szülő mennyire szereti a gyerekeit, milyen a kötődésük egymáshoz, van-e esetleg bántalmazás vagy elhanyagolás és a szülő mennyire tesz meg a lehetőségeihez mérten mindent azért, hogy a gyermekeinek élhető környezetet teremtsen. Ez most lehet furcsán hangzik, de a szegénység nem egyenlő az igénytelenséggel, nagyon kevés pénzű családok is tudnak igyekezni, hogy rendesen és tisztán tartsák a gyerekeiket. Ha nagyon nehéz körülményeket találunk, akkor átmenetileg jobb, ha kiemelik a gyerekeket addig, míg a szülő megpróbálja összeszedni magát, de a végső cél mindig az, hogy a család képessé váljon önállóan, önfenntartóan működni. Inkább ehhez kellene a lehetőségeket megteremteni és segítő kezet nyújtani ezeknek a bajba jutott családoknak, hogy minél előbb a társadalom hasznos tagjaiként tudjanak funkcionálni.
Milyen az országban anyaotthonok állapota?
Az anyaotthonok egy nagy hiányt pótló ellátási forma Magyarországon, ami abban is különbözik a családok átmeneti otthonától, hogy itt csak az anyukákat fogadják a gyermekeikkel, de pont emiatt lehetőségük van arra is, hogy egy bántalmazó kapcsolatból kimenekülve oltalmat találjanak ezekben az intézményekben. Jó a felszereltségük, az anyákat felkészült szakemberek is segítik, életvezetési és pszichés tanácsadással, valamint lehetőségük van arra is, hogy egymást támogatva, egymás élettörténetéből, sorsából tanulva tudják megoldani a problémáikat.
Milyen lehetőségei vannak annak a családnak, akik nem az anyaotthont választják?
A családok átmeneti otthonában van még lehetőség segítséget kérni, persze ezeknek az ellátásoknak limitált a befogadó kapacitása és az ideje is. Ez egy viszonylag rövidebb távú megoldás, 1-2 évig maradhatnak az otthonokban és térítési díjat is fizetnek. Ezen kívül igényelhetnek még szociális bérlakást az önkormányzattól, de ez nem túl egyszerű eljárás és pályázni is kell, sokan erre önállóan nem képesek. Az albérlet a következő megoldás, vagy esetleg egy rokon, barát, aki befogadja átmenetileg a családot. Ezek azonban mind ideiglenes megoldások, és a Szivárvány az esőben Alapítvány arra törekszik, hogy ezeknek a bajba került családoknak tartós segítséget nyújtson, ne csak halat adjon, hanem megtanítsa őket halászni is. Ebben nagyon sokat segítenek lelkes önkénteseink, akik felkarolnak 2-3 családot és hozzájuk járnak rendszeresen, lehetőséget teremtve arra, hogy az általuk közvetített értékek, anyagi vagy tárgyi segítség, segítő beszélgetés, példamutatás, problémás helyzetek, konfliktusok kezelése, gyereknevelésben és pénz beosztásban nyújtott tanácsok által ezek a sokszor nehéz sorból jövő családok is megélhessenek hosszabb távra szóló, biztonságos kapcsolatokat, hiszen ez minden fejlődés alapja. Ezen értékek és hitvallás mentén haladva már több családunk is az önellátás útjára lépett és képessé vált arra, hogy teljes életet élve, gyermekeinek is mintát adva dolgozzon tovább saját jövőjükért, boldogulásukért.
Szerző: Tisza Eleonóra
Hozzászólások