„Még a hatvanas évek végén történt, amikor a Római partra jártam udvarolni, hogy egy hideg, téli estén felszállt egy hatalmas termetű, szakállas, féllábú ember a 34-es buszra. Tőlem nem messze talált magának ülőhelyet, majd hóna alá tette a mankóját és elhelyezkedett. Zötyögött a majdnem üres busz a Szentendrei úton, ő pedig barátságos arccal nézelődött körbe-körbe és kifelé a jégvirágos ablakon. Valami megmagyarázhatatlan melegség áradt abból az emberből és egészen furcsa érzésem volt vele kapcsolatban: úgy éreztem, mintha régen ismerném. Pedig sohasem láttam.”
Így emlékszik vissza régi, hű harcos társa, Földes László Hobo a Deák Bill Gyulával való első találkozásra.
Bill Kapitány, avagy Blues Királya, nevezhetjük sokféleképpen a ma 73 esztendős énekest, akit a legfeketébb hangú fehér énekesként is elneveztek, nem is akárki, hanem Chuck Berry 1984-ben.
Bill az iszonyatos orkánnal a torkában megmutatta, hogy nincs az a mankós, féllábú, roma származású hendikep, ahonnan ne lehetne nyerni, ha az ember elhivatott, tehetséges és kitartó.
És ha a jóisten akkora szívet adott valakinek, hogy minden egyes dalban, minden koncerten meg tudja osztani egy-egy darabját zenéjével.
(TN)
Hozzászólások