Átadták a IV. Károly királyról elnevezett dísztermet a Debreceni Egyetem Klinikai Központ Elnöki Hivatalának épületében. Az ünnepi rendezvénnyel a király 1918-as debreceni látogatásának állítottak emléket, melynek során IV. Károly és felesége, Zita királyné jelenlétében felavatták a Debreceni Magyar Királyi Tudományegyetemet. A történelmi jelentőségű eseményt emléktábla is megörökíti az intézményben.
A magyar törvényhozás az 1912. évi 36. törvénycikkben rendelkezett a Debreceni Egyetem, valamint az oktatási célnak megfelelő kórház alapításáról. Ezzel Debrecen az ország legjelentősebb szellemi központjai közé emelkedett. A klinikai főépületet, az egykori báltermet és a Debreceni Magyar Királyi Egyetemet hivatalosan 1918. október 23-án avatták fel IV. Károly király és Zita királyné részvételével. Ez az ünnepség volt a király Magyarországon vállalt utolsó közszereplése.
A IV. Károly által 1918. október 23-án megfogalmazott gondolatok ma is kiemelt aktualitással bírnak. A király az avatási ünnepségen elhangzott köszöntőjében ugyanis megerősítette, hogy a tudás, a szellem és az ezen értékeken alapuló egyetemi struktúra, városunk, régiónk, végső soron pedig nemzetünk fennmaradásának és fejlődésének alapköve. „Ars medendi est regnorum nutrix” – azaz a gyógyítás tudománya az ország dajkája. Ahogy a latin közmondás is példázza, a fenti gondolatok különös jelentőséggel bírnak az orvos és egészségtudomány világában, ahol a tudás, az empátia és a humánum elválaszthatatlan, egymást feltételező, valós egysége jelenik meg. Minden tudományos eredmény, technológiai fejlesztés és szervezeti döntés végső célja a gyógyulásra váró ember szolgálatában nyer értelmet. Nagy elődeink munkásságának fontos történelmi üzenete, hogy előrelátó gondolkodással, elhivatott és áldozatkész munkával, szorgalommal, bátorsággal és töretlen hittel kimagasló eredményeket érhetünk el – fogalmazott köszöntőjében Szabó Zoltán professzor, a Debreceni Egyetem Klinikai Központ elnöke. Szabó Zoltán hozzátette: aki a múltba tekint, a jövőbe lát. Ez az a vezérelv, amely mentén sor kerülhetett a Debreceni Egyetemen a klinikai integráció 2021-től kezdődő sikeres megvalósítására. A jelen törekvéseihez pedig a IV. Károly által egykoron megfogalmazott nemes gondolatok és célkitűzések most is erkölcsi iránytűként szolgálnak. Az elnök reményét fejezte ki, hogy a Debreceni Egyetem IV. Károly királyról elnevezett díszterme az intézmény tudományos fejlődésének, színvonalas betegellátásának, intézményeken és országokon átívelő együttműködéseknek a szimbolikus hírnöke lesz, amely hidat képez a dicső múlt, a kimagasló jelen és a reményteli jövő között.
Olyan dicsőséges időszakot éltük, hogy a tekintélyes, nagy hagyományokkal bíró Debrecenben egy nagy, modern egyetem épült. Mára a Debreceni Egyetem az ország legnagyobb és legszélesebb képzési kínálattal rendelkező felsőoktatási intézményévé vált. A jelenleg a Klinikai Központ Elnöki Hivatalaként működő emblematikus épületet 14 évvel az egyetem főépületének felavatása előtt, 1918-ban adták át. Tehát minden, ami ma a multidiszciplináris Debreceni Egyetem, innen indult, abból az épületből, amelyet IV. Károly király és felesége, Zita királyné jelenlétében avattak fel – ismertette Szilvássy Zoltán professzor, a Debreceni Egyetem rektora.
Habsburg Eilika főhercegnő beszédében hangsúlyozta, szimbolikus jelentőségű, hogy szuverén uralkodóként a király utolsó közéleti szereplése a tudományhoz, az oktatáshoz, a békés építkezéshez kapcsolódott.
Renate Seib, a budapesti Osztrák Kulturális Fórum igazgatóhelyettese felszólalásában azt emelte ki, hogy a IV. Károlyról elnevezett terem felavatásával egy olyan kulturális központ jön létre, amely méltó módon ápolja és erősíti az Ausztria és Magyarország közötti tudományos és kulturális kapcsolatokat.
Bács Zoltán kancellár, a Debreceni Egyetem kinevezett rektora beszédében azt hangsúlyozta: az Osztrák-Magyar Monarchia idején született meg az a politikai és kulturális tér, amely lehetővé tette, hogy Debrecen – az addig elsősorban református szellemi központként ismert város – igazán egyetemi rangra emelkedjen. Hozzátette: Debrecen fejlődése az egyetem létrejötte és a klinikai rendszer kiépülése mind annak a közös történelmi örökségnek a része, amelyet a magyarok és az osztrákok együtt formáltak.
IV. Károly alakja egyfajta átmenetet is jelképez. Egy korszak végét, de egyben egy új szemlélet kezdetét. Ő már egy olyan Európában gondolkodott, ahol a béke és az együttműködés nem kényszer, hanem cél. És talán ez az a gondolat, amely ma itt Debrecenben különösen aktuális. Egy egyetem, különösen a klinikák, mindig nemzetközi tér. Az itt dolgozó orvosok, kutatók és hallgatók munkája messze túlmutat az ország határain. Ahogyan egykor a Monarchia keretei között épült ki ez az intézmény, úgy ma az európai és nemzetközi együttműködések hálójával fejlődik tovább. Ezért, amikor ma nevet adunk ennek a teremnek, valójában egy hagyományt is megerősítünk, a közép-európai együttműködés hagyományát, a tudás határokon átívelő természetét, és azt a hitet, hogy a közös múltból közös jövő építhető. Ez a terem egy gondolat hordozója is, hogy a múlt tanulságai nélkül nincs jövő, és hogy az emberiség mindig korszakokon átívelő érték. Kívánom, hogy ez a terem ne csak emlékeztessen bennünket erre az örökségre, hanem ösztönözzön is arra, hogy tovább vigyük azt nyitottsággal, tisztelettel és együttműködéssel – emelte ki Bács Zoltán professzor.
Az ünnepi beszédeket követően a IV. Károlyról elnevezett díszterem előterében felavatták a király domborművét.
Forrás: DE M. Tóth Ildikó Sajtóközpont – CzA
Hozzászólások