Egy nem mindennapi projekt van készülőben, amelyről eddig még nem sokat tudhattunk, hiszen várhatóan ősszel fog debütálni. Harangi Attila, az ötletgazda és Löki Viktor, a projekt másik résztvevője azonban elárultak nekünk néhány dolgot arról, hogy pontosan mire is készülnek: a Debreceni cívis házak egykor és most címmel egy hiánypótló kiállítás és könyv fog megjelenni.
Együtt dolgoztok egy nagyon érdekesnek tűnő projekten, amelynek egy része még csak a közösségi médiafelületeken fut és Debrecen történeti lakóházaival foglalkozik. Mikor indult ez a projekt, illetve hogyan „találtatok egymásra”?
Harangi Attila: Építész hallgatóként 2016-ban volt egy feladatunk az egyetemen, ekkor ismerkedtem meg a régi házakkal. 2019-ben elkészítettem a diplomamunkámat a régi cívis házak újragondolásáról. 2019 novemberében pedig elindítottam a honlapomat Debrecen házai néven, amelynek az a célja, hogy felhívjam a figyelmet ezeknek a házaknak az értékeire.
Löki Viktor: Én, mint fotós csatlakoztam ehhez a projekthez 2019 decemberében, hiszen egyik fő hobbim a fotózás. Attilával kb. másfél éve találkoztam egy street fotóról szóló előadáson, ahol elkezdtünk beszélgetni, majd engem is elkezdett érdekelni ez a projekt. Végül együtt belevágtunk és elkezdtünk idegen házakba becsengetni, hátha bejutunk ezekbe.
Egyelőre milyen tartalmakkal találkozhatnak az érdeklődők?
Harangi Attila: A Debrecen házai megtalálható a Facebook és az Instagram oldalon is, ide mindennap posztolok egy képet, amin az adott háznak olyan részletét próbálom megmutatni, ami építészeti szempontból érdekes lehet. Egy katasztert készítettem, ebben 1540 ház található, amelyek a századforduló óta megvannak. Ennek kb. az egyharmada az, ami még jó állapotban van, megőrizte karakterét. Lényegében ezeket szeretnénk bemutatni komolyabb formában is.
Löki Viktor: Ezt nagyjából úgy kell elképzelni, hogy ami jelenleg a Debrecen házai profilon látható, azok most még Attila képei. A közös munkánk – amit hamarosan megmutathatunk – még nem vált láthatóvá. A célkitűzés az volt, hogy azokat a házakat, amiket Attila már kívülről lefotózott, belülről is megmutassuk, ebben vettem már én is részt. A munka során elkezdtünk a lakók történeteire is figyelni. Az első pár alkalom még arról szólt, hogy ismerkedjünk a helyzettel, felmérjük, hogy hogyan tudunk közelebb kerülni a lakókhoz és történeteikhez. A 4-5. alkalommal kezdtünk el tudatosabban készülni arra, hogy itt már interjú is legyen. Így vettük fel a ház lakóinak a memoárjait.
Építészként mi az, amit meglátsz ezekben a házakban? Mi az, amire figyelsz?
Harangi Attila: A legszembetűnőbb a homlokzat, annak díszítése, a tagozatok, az, hogy mennyire ügyeltek a legapróbb részletekre. Aztán a kilincsek, a zárak milyen míves munkák voltak 100-150 évvel ezelőtt. Továbbá az is kérdés, hogy ezek mennyire élhető épületek még? A nagy belmagasság sok kompromisszumot igényel a mai életvitelt tekintve. De az is szempont, hogy például a kert, az udvar hogyan kapcsolódik a házakhoz.
Milyenek voltak a visszajelzések a megkeresésetekre?
Löki Viktor: Voltak pozitív és negatív tapasztalatok egyaránt. Egyik személyes élményem például az, hogy bedoptam egy házba egy szórólapot, majd léptem kettőt és egy ember kicsapta a kaput, a szemem láttára gyűrte össze a szórólapot és utánam dobta. De volt olyan is, aki azt mondta mennyire jó kezdeményezés ez. Ha mondanom kellene egy számot, szerintem az összes bedobált szórólap kb. 10%-ára érkezett visszajelzés.
2019-ben indult a projekt, hol tart most? Vannak-e eredmények ezzel kapcsolatban?
Harangi Attila: Én két kutatói ösztöndíjat nyertem, ami szakmailag megemlíthető. De az is említésre méltó, amikor a Garai utcán akartak elbontani egy házat egy nagyon szép homlokzattal és végül sikerült a várossal együttműködve elérni, hogy megmaradjon ez a homlokzat.
Szóval mi tényleg komolyan gondoljuk, hogy amit lehet, azt őrizzük meg, hiszen nagyon fogynak ezek a házak.
Gyakorlatilag megvan az anyag, az interjúkat elkészítettük, összeállt a kézirat is. Még néhány leváltári kutatás hiányzik, de már a könyv szerkesztésénél tartunk, amely a Debreceni cívis házak egykor és most címet fogja viselni. Várhatóan idén októberben a Hajdú-Bihar Megyei Építész Kamarával lesz egy kiállítás, ahol 16 házat fogunk bemutatni és talán addigra elkészül a könyv is. Egyébként 21 házat dolgoztunk fel 1872-től 1940-ig.
Löki Viktor: Úgy gondoljuk, hogy ez a 16 ház is már elég lehet egy részletesebb, érdekesebb kiállításhoz. Reméljük, hogy ez majd felkelti az érdeklődést és tudunk készíteni folytatást is a jövőben. Szerintem sokan, akik itt élnek nem is tudják, hogy milyen gazdag történelmi díszletek között mászkálnak nap mint nap. Persze a pucér angyalkákhoz már a nagy többség hozzászokhatott, de, ha kapcsolódnának hozzá részletek is, amit eddig nem tudtak róla, az már egy olyan történelmi kontextusba helyezné a házat, ami legalább egy hűhát kiváltana. Úgy gondoljuk, hogy talán, amit ismerünk azt könnyebb megszeretni is ebben a tekintetben.
A célunk is az, hogy amellett, hogy felhívjuk a figyelmet ezekre a házakra, szeressük is őket!
Az Építész Kamara szerencsére nagyon sok helyen meg szeretné majd mutatni ezt a kiállítást, így Debrecen csak az első állomás lesz és így jár majd városról-városra a történet. Vannak még meghívásaink olyan házakba, ahová nem jutottunk el, ezért tervezünk még folytatást. A finanszírozása a könyvnek viszont még kérdéses, egyelőre közösségi finanszírozást tervezünk, amihez kampányt is készítenénk. Az emberek – támogatás esetén – egy példányt is kapnának majd a könyvből.
Hozzászólások