Édesanyja, June, showgirl volt, apja kiléte máig tisztázatlan. Anyai nagyszülei nevelték fel, és a színész közel negyven évig abban a tudatban élt, hogy ők a szülei, vér szerinti anyját pedig nővérének hitte.
Nicholson a New Yersey állambeli Neptune-ban nevelkedett, ahonnan később a család Spring Lake-be költözött. Középiskolája, a Manasquan High School, ahonnan 1954-ben érettségizett, tiszteletére színház és dráma-díjat nevezett el róla.
Karrier:
A középiskola befejeztével a film városába költözött, ahol eleinte futárként dolgozott William Hanna és Joseph Barbera mellett az MGM rajzfilmstúdiónál. Munkát ajánlottak neki animációs rajzolóként is, ő viszont színészi ambícióira hivatkozva elutasította azt. Csatlakozott a Players Ring Theatre színi társulathoz, és megkapta első tévés szerepeit.
Első filmszereplésére 1958-ban került sor a Nyafogó gyilkosban. Az elkövetkezendő évtizedben Nicholson számos filmben és sorozatban tűnt fel, viszont egyik sem hozott számára különösebb ismertséget. A 60-as években szerencsét próbált íróként is, ő írta többek között a Peter Fonda és Dennis Hooper főszereplésével készült Az utazás, valamint a Head című mozi forgatókönyvét.
A színészi karrierjében áttörést végül az 1969-es Szelíd motorosok hozott. Nicholson ezúttal Fonda és Hooper mellett szerepelhetett, miután Rip Torn visszalépett a külön neki írt szereptől. Ez a film egyszerre hozott számára ismertséget és szakmai elismerést, és begyűjthette vele első Oscar-jelölését, amelyre a következő évben rögtön ráduplázott az Öt könnyű darab főszerepében nyújtott alakításával.
A 70-es években sikert sikerre halmozott, szerepelt Az utolsó szolgálatban és Roman Polanski Kínai negyedében, mindkettőért további jelöléseket szerzett, 1975-ben pedig végre elnyerte első Oscar-díját a Száll a kakukk fészkéreért. A Hajts, mondta és az Irány délre! filmekkel kipróbálta magát rendezőként, illetve kisebb szerepet vállalt Az utolsó filmcézárban és a Missouri fejvadászban. 1980-ban a Ragyogásban volt látható, amelyet mai napig az egyik legemlékezetesebb szerepeként tartanak számon.
Az ezt követő évtizedben tovább ívelt felfelé a karriere, olyan filmek fűződnek a nevéhez, mint A postás mindig kétszer csenget, Az Eastwick-i boszorkányok, A híradó sztárjai, a Vörösök, A Prizzik becsülete és a Gyomok között. Utóbbi háromért további Oscar-jelöléseket gyűjtött, a Becéző szavakban végzett munkájáért pedig az Akadémia másodszor is díjazta.
1989-ben ő játszotta Tim Burton Batman filmjében Joker pszichotikus karakterét, 1992-ben pedig az Egy becsületbeli ügy újabb Oscar-jelölést hozott számára. Mindazonáltal a színész nem minden szerepe kapott pozitív visszajelzést, ugyanebben az évben ugyanis a legrosszabb alakításért járó Arany Málna-díjra is jelölték a Zűrös manus és a Hoffa című filmekért. A helyzet iróniájához hozzátartozik, hogy utóbbival egy Golden Globe-jelölést is szerzett.
1996-ban ismét Burtonnel dolgozott, ezúttal a Támad a Mars!-ban, ahol két szerep is jutott neki. A stúdió ugyanis eleinte ellenezte, hogy Nicholson karakterét megölik a film során, így Burton írt neki egy másik szerepet – majd azt is megölte. 1997-ben Helen Hunt oldalán játszott a Lesz ez még így se!-ben, amelyért mindkettejüket Oscarral jutalmazták.
2001-ben a moszkvai filmfesztivál az abban az évben létrehozott Stanislavsky-díjban részesítette addigi munkájáért. 2002-ben ekkorra már sokadik jelölését gyűjtötte be az Akadémiától a Schmidt történetében nyújtott alakításával. Szerepelt a Ki nevel a végén?-ben, a Minden végzet nehézben és ő játszotta A Tégla neurotikus maffiavezérét, Frank Costellót. 2007-ben Morgan Freemannel szerepelt a Bakancslistában, legutóbb pedig 2010-ben volt látható egy kisebb szerepben a Honnan tudod?-ban.
2013 szeptemberében felrepültek a pletykák, miszerint végleg visszavonul a színészettől megromlott memóriája következtében. Ezt viszont nem sokkal később egy másik forrás már meg is cáfolta azt állítván, hogy Nicholson rendszeresen olvas forgatókönyveket, és most is keresi az új lehetséges szerepét. A színész hivatalosan egyik hírt sem kommentálta.
Nicholsont karrierje során összesen 12-szer jelölték Oscarra, és háromszor díjazták. Ő a legtöbbet jelölt férfi színész az Akadémia történelmében, és Michael Caine-nel együtt ők az egyedüli színészek, akiket öt különböző évtizedben jelöltek. Emellett összesen nyolcszor prezentálta ő Oscar-gálákon a legjobb film győztesét.
2008-ban bekerült a kaliforniai hírességek csarnokába, két évvel később pedig szülőállama, New Yersey ugyanebben a megtiszteltetésben részesítette. 2011-ben a Brown egyetem tiszteletbeli doktorává avatta.
2015-ben feltűnt a Saturday Night Live című műsor 40 éves évfordulóját ünneplő adásában, 2016-ban pedig az HBO Muhammad Ali elhunyta után adásba kerülő emlékműsorában, a The Fight Game-ben nyilatkozott a legendás boxolóhoz fűződő barátságáról.
2013 szeptember elején bejelentette, hogy végleg visszavonul a színészettől, mivel memóriaromlása miatt már egyre nehezebben tudja szövegeit megtanulni, s ebből következően megjegyezni.
Hozzászólások