A virágzó japán-magyar kapcsolatok, ezen belül is Tojama és Debrecen városának hosszú évtizedekre visszanyúló kulturális együttműködése keretében 2018 őszén, Tojama város színtársulatának 70. évfordulója alkalmából a Debreceni Színjátszó Stúdió Japánban járt. Csehov egyfelvonásosát, a Leánykérést játszotta el kölcsönösen egymás előtt a két társulat, s a magyar „stúdiósok” közül a darabban szereplő apát, Csubukovot Csikos Sándor alakította.
Az japán utazás és fellépés apropója kapcsán készített interjúban Csikos Sándort először is arról kérdeztem, hogy hogyan és mikor került kapcsolatba a Debreceni Színjátszó Stúdióval, s milyen feladatokat vállalt az együttműködésük keretében? Mint az a színművész válaszából kiderült, a stúdió megalakulásától, 1979-től fogva részt vett az ott folyó munkában, elsősorban mint beszédtanár, s nem másokkal, mint Eszenyi Enikővel, Szarvas Józseffel, Varga Máriával, Horányi Lászlóval dolgozhatott együtt. Azután, amikor Pinczés István átvette a stúdiószínház irányítását, már nemcsak verset mondtak az ottani diákok, hanem darabokat is kezdtek színre vinni. Így jött létre annak idején, 1981-ben Csehov Leánykérésének az a verziója is, amelyben Csikos Sándor ugyan még nem szerepelt, de amellyel a stúdiószínház kijuthatott egy New York-i amatőr színjátszó fesztiválra, ahol a japánok szintén ezt a darabot adták elő. A japán-magyar, pontosabban Debrecen és Tojama város közötti kulturális együttműködés innentől datálódik, s most, a japán színjátszó társulat 70. születésnapjára nem is volt kérdés, hogy ezt a színdarabot viszik ki. Ebben a verzióban azonban már Csikos Sándor is szerepel, Csubukovot alakítja, s így juthatott ki – 77 évesen, életében először – Japánba.
Csikos Sándor nagyívű pályáján már rengeteg klasszikus drámához volt szerencséje, ezért érdeklődtem, hogy korábban Csehovnak ehhez az egyfelvonásosához volt-e már köze? Akár színészként, akár tanárként? Csikos Sándor elmondta, hogy egy alkalommal a ma már szintén a színészi pályára lépő Kurely László osztályának az Ady Gimnáziumban rendezett a Leánykérésből egy vizsgaelőadást, de egyébként ő maga még nem játszott benne. Azért is örül, hogy végre megkapta ezt a szerepet, mert egyébként szinte az összes többi Csehov-darab már megvolt neki színészként. Kezdőként a Sirály Trepljovját alakította, a Ványa bácsiban Asztrovot testesítette meg, játszotta Andrejt a Három nővérben, Nyíregyházán ő volt Sabelszkij az Ivanov című darabban, A dohányzás ártalmasságáról című Csehov-remeket pedig beépítette az 1956-os forradalom 60.évfordulójára rendezett Szélfútta levél című előadásába. S most végre Csubukovot is eljátszhatta a Leánykérésben.
Mivel a Leánykérést a japán társulat születésnapján a japánok is újra előadták, érdeklődtem, hogy a színművész véleménye szerint van-e olyan színjátszási technika, amit érdemes volna tőlük átvenni? A színművész válasza erre a határozott nem volt, mégpedig azért, mert a dráma kifejezetten európai műfaj, s a japánok nem a görög tragédiáktól kezdődő tradíciót követik. Náluk is van színjátszás, de teljesen más alapokra helyezve. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem akarják beépíteni a repertoárjukba az európai irodalmat – hiszen erről szól a Leánykérés színrevitele is – de a maguk eszközeivel, s tőlünk igen távol álló módszerekkel dolgozzák fel az európai drámákat.
Ha valaki arra is kíváncsi, hogy a Leánykérés előadásán kívül milyen programjai voltak még a Színjátszó Stúdiónak Japánban, s mi fogta meg az utazás során leginkább Csikos Sándor színművészt, az tekintse meg a vele készített teljes interjút az Alföld Tv hamarosan induló Galéria című műsorában.
Gyürky Katalin
Fotó: Csokonai Színház, Máthé András
Hozzászólások