Nemzeti ünnepünk alkalmából színházunk két művésze kitüntetést vehetett át a Pesti Vigadóban. Csikos Sándor Jászai-díjas, Érdemes művész most Kiváló művész lett, Varga Klári pedig idén tavasszal részesült Jászai Mari-díjban. A művészek csodálatos kitüntetéseit március 20-án a debreceni Csokonai Színház társulata és a város gálaesttel ünnepelte.
A rendezvényt az Ady Gimnázium tanulói Zorán: Az ünnep című gyönyörű szerzeményének eléneklésével nyitották meg, hogy ezt követően a színház igazgatója, Ráckevei Anna különleges, de az esthez és az est apropójához tökéletesen illeszkedő kérdéssel kezdhesse köszöntő beszédét: tudják-e a jelenlévők, hogy ma van a boldogság napja? Az a nap, amikor az országok gazdagságát nem a GDP-vel, hanem az országban lakók boldogságindexével mérik. Nos – folytatta a direktor a találó párhuzamot – a színház, és a debreceniek boldogságindexe most, a két művész elismerése kapcsán annyira megugrott, hogy igencsak előkelő helyet foglalunk el a boldogság napján felállított képzeletbeli sorrendben.
Ráckevei Anna frappáns bevezetőjekor már a színpadon helyet foglaló két kitüntetetthez ezután Papp László polgármester intézett köszöntőbeszédet. A város nevében gratulált a művészeknek, akik miatt március 14-én valóban kilengett a város boldogságindexe. Papp László véleménye szerint nincsenek véletlenek: egyáltalán nem véletlen, hogy ez a két művész, akik a színpadon annyira sokat tettek Szabó Magda életművéért, épp az írónő születése 100. évfordulóján kapták meg a díjukat. A polgármester ezt követően egyenként fordult a színészekhez, s röviden összefoglalta eddigi pályafutásukat. Csikos Sándor esetében fontosnak vélte hangsúlyozni, hogy az 1972 óta a debreceni színházban játszó színművész számos más – országos és Debrecen városa által adományozott – díj mellé kapta most meg a Kiváló művész elismerést, s ő az, aki nemcsak játszik a színházban, de rendez is, és tanítja is a színészpalántákat. S nem utolsó sorban: ő a legszebben beszélő, legszebben szavaló művésze a városnak. Varga Klári pedig, aki 2013-tól játszik a Csokonai Színházban, e rövid idő alatt meghatározó személyisége lett a társulatnak és a város kulturális életének egyaránt, s nemcsak prózai szerepekben lenyűgöző, hanem tánca, énekhangja is csodálatos. A polgármester a megható ünnepi beszédét még ennél is meghatóbb ajándékkal zárta: elismerése jeléül a Nagytemplom aranyozott képét kapták meg tőle a művészek.
Az ünnepségen részt vett Kósa Lajos, Debrecen korábbi polgármestere is, aki a beszédében felidézte: egészen kisgyerekként látta először a színpadon Csikos Sándort, s a mai napig nagyon szereti nézni. Mégpedig azért, mert Sándor azt a klasszikus színészetet képviseli, amely manapság – sajnos – kiveszőfélben van. Varga Klári személyében pedig azt a művészt köszöntötte, aki a már most is hatalmas ívű pályáját remélhetőleg még évtizedeken keresztül fogja itt, a Csokonai Színházban be- és kiteljesíteni. Kósa Lajos Papp Lászlóhoz hasonlóan rendkívül értékes ajándékot nyújtott át a díjazottaknak: egy-egy muzeális értékű Arany János-kötetet kaptak tőle a művészek.
Az eddig is rengeteg örömkönnyel járó est „könnycsatornái” csak ezt követően nyíltak meg igazán, amikor a színészeket társaik köszöntötték. A fiatal pályatárs, Mészáros Ibolya Varga Kláriról elmondta: szakmai és emberi példát nyújt neki a színésznő, s nagy megtiszteltetésnek érzi, hogy vele egy társulatban játszhat. Mészáros Ibolya azonban nemcsak a saját, hanem más társulati tagok szavait is tolmácsolta Varga Klári felé. „Klárikám, játssz még!” – üzente neki Szakács Hajnalka, „Klári, megérdemelted!” – ismételte Mészáros Ibolya Oláh Zsuzsa szavait. „Klári olyan, mint a hétfejű tündér. A Jadviga párnájában elveszítette hat fejét, a hetedik mégis megmaradt neki” – mondta róla Sárközi-Nagy Ilona. S ha már megtörtént a felszólítás: játssz még!, Mészáros Ibolya köszöntője után Varga Klári el is énekelte Katona Klári gyönyörű dalát. Csikos Sándort pedig az egykori adys tanítványa, ma már pályatársa, Janka Barnabás éltette.
Fontosnak vélte hangsúlyozni, hogy mi az, amit közösnek érez kettejükben: a hitet. A hitet a Jóistenben, a színházban és az emberekben. S felidézte egykori tanára szavait: „Csak nemes anyaggal szabad dolgozni, gyerekek”. S Csikos Sándor ezt egész művészi pályájával, s teljes tanári pályafutásával igazolja. „Nem középiskolás fokon” tanítja a drámairodalmat, s nem „középiskolás fokon” szaval és játszik. Janka Barnabás a Simor Ottó nyolcvanadik születésnapját köszöntő esten hallotta először Csikos Sándortól Kosztolányi Hajnali részegségét, s akkor érezte: most valami igazi Kosztolányit kapott a művésztől. S e gondolat kapcsán Jászi Marit is szükségesnek vélte idézni: „az akartam lenni a színpadon, ami az életben: igaz”. Csikos Sándornak ez minden szempontból sikerült.
Csikos Sándor fiatalkorának néhány történetével, Debrecenbe kerülése körülményeinek elmesélésével, s Szabó Lőrinc: Tücsökzenéjéből a debreceni rész elszavalásával köszönte meg tanítványa és színésztársa szavait. S ha már szavalás: ezt követően a Csokonai Színház társulatán belül és a teljes magyar színésztársadalomban is az egyik leggyönyörűbben szavaló színművésznő, Kubik Anna érkezett a színpadra egy újabb verssel: Lackfi János Véletlen című költeményével. Papp István pedig József Attila Tanítások című versével kápráztatta el a díjazottakat és a nézőtéren helyet foglalókat.
A finálét a teljes társulat éneke képezte. A Csókos asszony Mi muzsikus lelkek című dalával elvileg búcsúzott volna a közönségtől mind a két díjazott, mind pedig a társulat. De csak elvileg. A közönség ugyanis percekig állva tapsolta a művészeket, amire Csikos Sándor visszajött a színpadra, s legendás szavalatai közül megörvendeztetett bennünket a Hajnali részegséggel.
Gyürky Katalin
Hozzászólások