Hajdu Szabolcs Békeidő című filmjének debreceni díszbemutatójáról és az azt követő közönségtalálkozóról – 2020. szeptember 9-én közönségtalálkozóval egybekötve láthatta a debreceni Apolló mozi közönsége Hajdu Szabolcs legújabb, még a koronavírus-járvány előtt leforgatott filmjét, a Békeidőt. A film vetítésén és az azt követő beszélgetésen jártunk.
A Békeidő című alkotás Budapest egyetlen napján játszódik. Ez alatt az egy nap alatt kalauzol bennünket végig számos olyan társadalmi és családi problémán, amelyekkel szembesülve – Hajdu Szabolcs művészetéhez ismét adekvát módon – magunkra ismerhetünk, s ismét mélyen elgondolkodhatunk a bennünket körülvevő anomáliák természetrajzán. Az alkotás nagy érdeme, hogy miközben több, a helyét önállóan is megálló, látszólag egymástól független jelenetből épül fel, az ezekben szereplők személye és egymáshoz való viszonya mégis összeköti ezeket, nagy egésszé, hatalmas társadalmi látleletté duzzasztva az aprónak tűnő, mert egyenként csak kevés embert láttató konfliktusokat.
Hogy hogyan és mennyire függ össze az egy-egy jelenetben látható szereplők élete, azt rögtön a legelső jelenet hazudós lányának története mutatja, aki a munkahelyi feladatait mindig valami füllentés mögé bújva halogatja. Ezt a főnöke megrótta lányt fogjuk viszontlátni ugyanis az egyik szintén nagyon izgalmas részben, ahol Hajdu Szabolcs érdekes módon önmaga másik művészeti ágára is reflektál: az őt és a társulata ténykedésének régóta meghatározó részét, egy lakásszínházi jelenetet is láthatunk, ahová ez a lány, mint színház iránt érdeklődő ember, a főnökének ismét hazudva arról, hogy hol is van épp, ellátogat. S ez a lány lesz az, aki a filmben egyébként szintén szereplő Sárosdi Lilla abúzustörténetét egy az egyben megmutatja nekünk, amikor a színházi előadás végén a rendező kocsijába beülve átéli azt, amit a színésznővel akkor a rendezője művelt. Ez az egyértelmű és igaz társadalmi látlelet önmagban megdöbbentő, pláne azért, mert a rendező szerepét itt nem más, mint Sárosdi Lilla férje, Schilling Árpád vállalta magára.
A me too-mozgalom magyarországi kirobbanása azonban csak az egyik olyan, a mindennapjainkat meghatározó feszültségforrás, ami a jelenetek során elénk tárul. A fent említett Sárosdi Lilla például egy olyan kiégett tanárnőt játszik a filmben, aki az összes munkahelyén felgyülemlett feszültségét egy ártatlan virágáruslányon vezeti le, miközben a férjével is gondjai vannak. Azzal a férjével, aki épp a lakásszínházi társulat egyik tagja, s a fent említett rendezővel szintén konfliktusa van. Nem csoda, ha a tanárnőék tizenegy éves lánya menekül otthonról, ám a filmben nem ő az egyetlen kamasz, aki lázad. Belepillanthatunk egy másik középkorú házaspár válságába is, ahol a punkká lett középiskolás srác is a maga módján tiltakozik a szülei élhetetlen magatartása ellen, miközben hagyományos és nagyon szívszorító módon képes udvarolni a hazudós lány főnőkét játszó nő lányának. A főnöknő pedig nem más, mint egy társadalmi méretű tüntetés szervezője, olyan tüntetésé, amelyből nem kevés zajlott az elmúlt időben, s amely sajnos szinte egytől egyig eredménytelenül zárult.
A film társadalmi látlelet jellege azért is izgalmas, mert mindez még a koronavírus előtti, pörgős Budapest képét mutatja. Amikor még mindenki rohant, talán az átlagosnál is nagyobb sebességgel, mert mintha érezte volna, hogy azután egy ideig, egy pár hónapos karantén idejéig, nem szaladhat a megszokott tempójában. Mindez annak fényében is izgalmas, hogy miért éppen a Békeidő lett az alkotás címe. Visszatekintve mondhatnánk, hogy azért, mert ez még a koronavírus elleni harc előtti békeidőt tükrözi, ám, mint azt a közönségtalálkozón a rendezőtől, Hajdu Szabolcstól megtudtuk, a film címe természetesen szintén a koronavírus kitörése előtt született. Amely film így rendkívül „becsapós”: hisz miközben folyamatos konfliktusokat láttat a párkapcsolatok, a szülőgyermek-viszony, a társadalom különböző rétegei között, a címével mégis békés helyzetre csalogat be a moziba, hogy aztán arcul csapjon bennünket a saját problémáinkkal.
A címadás mellett a film keletkezési körülményeiről, és a benne szereplők kiválogatásáról is kérdezte az alkotókat Szénási Miklós író, újságíró a filmvetítés után. Hajdu Szabolcs rendező, és a film egyik szereplője mellett a beszélgetésen részt vett még két színművész, Szabó Domokos és Wrochna Fanni. A moderátor először a rendezőhöz fordult, s a covidhelyzetről kérdezte. Arról, hogy ő és a társulata hogyan élte meg ezt az időszakot, és hogyan hatott ez a korszak a film készítésére. Hajdu Szabolcs elmondta: amikor a járvány kitört, a társulatával a lakásszínházi trilógiájukkal, az Ernelláék Farkaséknál, a Kálmán-nap és az Egy százalék indián című darabjaikkal járták az országot, s az előadások lehetőségének megszűnte komoly egzisztenciális problémát okozott nekik is. Nyolcvannégy előadásuk maradt el a tavasz folyamán. Miközben már készen volt ez a film is, amit először lakásokban szerettek volna szintén bemutatni. Azonban a járvány miatt ez is meghiúsult. A filmet szerették volna a hazai bemutató előtt a külföldi fesztiválokra kivinni, de a járvány ezt sem tett lehetővé. Ekkor jött Hajdu Szabolcs feleségének, a filmben a tüntetés szervezőjét alakító Török-Illyés Orsolyának az az ötlete, hogy az alkotást tegyék közzé a világhálón. Így, aki megvásárolta rá a hozzáférést, a karantén ideje alatt online már találkozhatott ezzel az alkotással, amelynek a hagyományos mozis vetítésére mindeddig várni kellett.
Szénási Miklós ekkor Szabó Domokos színművészhez fordult. A színész, aki állandó alkotótársa Hajdu Szabolcsnak, elmondta, hogy számtalan projektben vettek már együtt részt, de ezért a filmért izgult a legjobban. Nem elsősorban önmaga miatt, hanem épp amiatt, mert a többi jelenetben szereplő alkotótársait nem látta a forgatás közben, viszont nagyon szurkolt nekik, és nagyon kíváncsi volt az ő szerepükre is. Arra a kérdésre pedig, hogy Wrochna Fanni hogyan került be a filmbe, Hajdu Szabolcs válaszából magára a filmkészítés módjára is választ kaptunk. Mint azt megtudhattuk, 2017-ben a rendező vezette az Erdélyben minden évben megrendezett FILMTETT tábort, ahol tanárok és diákok, azaz rendezők és színészhallgatók szoktak részt venni. A rendezők itt kiválogatják maguknak azokat a színészpalántákat, akikkel elkezdenek a táborban együtt dolgozni, s az ott készített alkotásokat a tábor végén le is vetítik. Hajdu Szabolcs itt azokra a fiatalokra figyelt, akiknek véleménye szerint a rendezőtársai nem osztottak elég feladatot, s rájuk kezdett színészgyakorlatokat írni. Ezeket a gyakorlatokat felvették, s szintén levetítették a tábor végén. Ezekből a gyakorlatokból már ekkor elindult a fejében annak a fajta társadalmi tablónak a gondolata, amelyből végül a film megszületett. S ebben a táborban ismerte meg Wrochna Fannit, s tudta, hogy a filmben is szereplője lesz. A táborban megfogant jelenetötleteket pedig végül a film forgatókönyvében egyfajta oktatási projektet is figyelembe véve írta meg, hiszen minden egyes jelenetben egy, már befutott, idősebb színész mellé pakolt oda egy pályakezdőt, hogy a fiatal művész ezáltal, idősebb pályatársa segítségével is fejlődni tudjon.
Így került össze például Wrochna Fanni Schilling Árpáddal abban a bizonyos me too-s jelenetben. Fanni ezzel kapcsolatban elmondta, hogy óriási megtiszteltetés volt a Schillinggel való munka, s nagyon hálás Hajdu Szabolcsnak a lehetőségért. S egyébként a fiatal színésznő itt árulta el az alkotótársainak is, hogy ő már azelőtt tudott róka, hogy szerepelni fog a filmben, mielőtt arra Hajdu felkérte volna. Mégpedig azért, mert az alkotásban a punkos kamasz szerelmét játszó Hajdu Lujza, azaz Hajdu Szabolcs lánya már pár héttel a felkérése előtt „megsúgta” neki ezt a jó hírt.
Az ilyen és ehhez hasonló kulisszatitkok felsejlése után a közönség még jó pár kérdéssel „bombázta” az alkotókat az Apolló moziban, akik mindenre készséggel válaszoltak. Olyannyira, hogy a beszélgetés hosszabbra nyúlt, mint amennyi időt magának a filmnek a megtekintése igényelt.
Hajdu Szabolcs alkotását az Apolló mozi repertoáron tartja. Aki teheti, menjen, és nézze meg. Ezúttal sem fog a rendezőben és a vele együtt alkotó csapatban csalódni.
Gyürky Katalin
Hozzászólások