Az ország több nagyvárosában megrendezett Svájci Napok keretében 2022. október 9-én este a debreceni Apolló mozi egy szívszorító film vetítésével kapcsolódott be az eseménysorozatba. A svájci-francia koprodukcióban készült Olga című, Janice Karman rendezte, 2021-ben Cannes-ban díjat nyert alkotás azonban sokkal inkább Ukrajnáról, semmint Svájcról szól. S ezért nem is lehetne aktuálisabb. A film vetítésén jártunk.
A történet főhőse, a kamaszlány Olga versenytornász. 2013-ban, Ukrajnában. Abban az országban, ahol az épp regnáló oroszbarát, EU-ellenes Janukovics elnök ellen egyre nagyobb a felháborodás, s amely felháborodás egyik szítója Olga újságíró édesanyja, Ilona, aki a munkája miatt egyre nagyobb veszélyben érzi magát – s így természetesen a sikeres sportkarrier előtt álló lányát is. Így, féltvén a gyermekét, úgy határoz: kiküldi Svájcba edzeni a lányát, hiszen Olga félig úgyis svájci: mint kiderül egy, Ukrajnába annak idején tanulni érkező svájci férfitól fogant, aki azóta elhalálozott.
A kissé vontatottan induló filmet igazából ez a döntés pörgeti fel, ad neki olyan sokfelé ágazó értelmet és jelentést, amit látva cseppet sem csodálkozunk a cannes-i díj odaítélésén. Mert az csak a történet elsődleges szintje, hogy ettől kezdve a franciát korántsem tökéletesen beszélő lánynak egyedül kell elboldogulnia egy számára idegen országban, egy számára idegen tornászcsapatban, s nemcsak elboldogulnia, hanem úgy teljesítenie, hogy az EB-válogatott tagja lehessen.
A válogatottba bekerülés tétjével azonnal ott vagyunk a film következő, eggyel mélyebb rétegénél: az ukrán mezt svájci mezre váltás nyilván nem egyszerű pszichés tényénél. Amely hazaszeretet-hazaárulás szintű dilemmát a kamaszlányban még tovább tetéz az alkotás következő, még fajsúlyosabb szintje: az, hogy közben a hazájában a Janukovics elleni elégedetlenség forradalmat szül, amelyben a lány anyja is aktív részt vállal…
Az EB helyszínére ráadásul megérkezik Olga korábbi, ukrán csapata is, benne a lány legjobb barátnőjével, Szasával (Sabrina Rubtsova), aki az otthoni eseményekről mesélve még tovább tetézi Olga kellemetlen helyzetét, most már lelkiismeret-furdalást keltve benne: nem elég, hogy sportolóként „cserben hagyja” a hazáját, de a kényelmes és nyugodt Svájcban élve még hazafiként se áll ki a tüntetők – és persze az anyja – mellett, na meg az EB után minden egyes nap kint tüntető Szasa mellett. Apropó, édesanya: a film ismét külön és különleges szála, ha tetszik, újabb bugyra az anya és a lánya kapcsolata, amelyet látva azt érezzük, mintha a szerepek felcserélődtek volna.
Mintha a lány lenne az anyjáért: neki kéne megértenie, hogy az anyjának mindennél fontosabb a karrierje, az, hogy ott legyen a frontvonalban a tüntetéseken, s a lánya tornász előmenetele mindehhez képest csak másodlagos volna. Másodlagos, egy EB-re készülve, s mindezt az anyja érdekeit szem előtt tartva egy idegen ország színeiben… Épp ezért rendkívül megrázó az a jelenet, amikor Olga levedli a Luganszk – azaz Luhanszk – régiót hirdető barna melegítőfelsőjét, s ezt SUSSIE feliratú piros felsőre váltja..
Az EB-re azonban nemcsak az ukránok, hanem az orosz csapat is megérkezik, amelynek az edzője nem más, mint a korábbi ukrán csapat irányítója. Olga a korábbi edzőjével az árulása miatt szóba se akar állni, aki ezzel kapcsolatban közli a lánnyal a maga álláspontját: ez sport, nem politika. Dehogynem az, szólalhat meg ekkor a nézőben, s ezzel a szállal bizony bekerül a történetbe az ukrán-orosz konfliktus is, amely természetesen a kijevi Majdanon történteket is jócskán befolyásolta, s amelynek láttuk, hogy mi lett 2022. február 24-én az eredménye…
Ezt a rengeteg szálat, szintet Karman alkotása azonban olyan tökéletesen, spirálisan egybefonódó szerkezetben tárja elénk, ahol tényleg minden eseménynek helye, és a következő eseményt előkészítő szerepe van. Ehhez pedig remek színészi teljesítmény is társul: az Olgát alakító Anastasia Budiaskhina arcán ott van minden érzelem, ott van ennek az egész, igen bonyolult helyzetnek minden egyes lelki vetülete. A hazaszeretet vagy a karrier, az anya iránti szeretet vagy a sport iránti elköteleződés dilemmája, a barátság szentségébe vetett hit, vagy épp a melyik országnak nyerjek érmet? kérdése.
A történet 2020-al elvileg lezárul. De csak elvileg, hisz azóta sajnos tudjuk, hogy bizony továbbra is rengeteg karriert – akár sport, akár más, nemzetközi szintű – karriert, na meg egyszerű emberi életet befolyásolt/befolyásolhatott az, ami 2022 februárjában megtörtént, s ami azóta is tart. S amihez képest Majdan sajnos csak egy egyszerű előjátéknak tűnik most már.
Gyürky Katalin
Hozzászólások