Ugye milyen jó volt? Fenyőillat, gyertyák, ajándékok a fa alatt, közös díszítgetés, csillogó szempárok bontogatás közben. Lenyugodott emberek, nagy beszélgetések, őszinte szeretet, együtt eltöltött minőségi(!) idő, bőséges, csodálatos ételek, finom italok: zseniális, utolérhetetlen, leírhatatlan. Szívből remélem, Drága Olvasóm, önnek is így telt ez a 2-3 nap.
Jutott ám az ünnepre bőven szirénából is, kürtszóból is, ellenségeskedésből is. Legutóbbit értem a legkevésbé.
Amikor karácsonykor belépett az emberfia a facéra (egy-két távolabbi, ám szeretett ismerősnek, rokonnak áldott ünnepet kívánni), valóságos mémháború közepébe csöppent. Képes volt ugyanis összecsapni a feldíszített karácsonyfát lefotózók, s az ezt elítélők tábora. Azok is összecsaptak, akik lefotózták a roskadásig megpakolt, ünnepi asztalt azokkal, akik inkább vicces, talán gúnyos valamiket osztottak meg arról a vitathatatlanul szomorú tényről, hogy hogyan is fogunk kinézni ennyi zabálás után, mi, gyarló emberek.
A lényeg szempontjából teljesen mindegy, hogy kinek van igaza: aki büszke volt a fájára, családjára, ajándékaira, ételeire olyannyira, hogy ezen örömét képtelen volt magában tartani az posztolt, akinek meg se fája, se családja, se finom ételei nem voltak, az elítélte, magamutogatásnak érezhette mindezt, s persze olyanok is akadtak, akiknek mindenük megvolt, mégsem posztoltak, belátva, hogy ez bizony magánügy.
A lényeg tehát nem abban van, hogy kinek van igaza, mert mindenkinek igaza van. A lényeg sokkal inkább az, hogy képesek vagyunk karácsonykor is vitatkozni, veszekedni, gyűlölködni egy jót a facén, nehogy kizökkenjünk már a ritmusból.
Posztolt karácsonyfák ide, megpakolt asztalok oda, én azért boldogságot, szeretetet, egész családokat, szépen felöltözött szerelmeseket láttam ezeken a fotókon. Azt éreztem, hogy ez mindenkinek jó, hogy megtisztelik az emberek súlyos veszélyben lévő hitvilágunk egyik legfontosabb ünnepét, s ez nagyon jól van így, kiábrándultság, fröcsögés, irigykedés ide vagy oda.
Kopányi Balázs
Hozzászólások