A Kegyelem című magyar dráma egy játékfilm egy dokumentumfilm készítéséről, és Ivan Turgenyev Kegyelemkenyéren című színpadi színdarabján alapul. A CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál nagyjátékfilmes versenyprogramjában szeptember 6-án 18:30-kor volt a világpremierje, amelyet közönségtalálkozó követett.
A filmet Novák Márk egykori filmrendező emlékére ajánlották, aki önkezűleg vetett véget életének. Ennek megfelelően a film fő témái az egykori dicső magyar filmgyártás és a mai tendenciák (aki érvényesüni akar, az kimegy külföldre, pl. a főhősnő, Szabó Szofi, akit Dobó Kata játszik, aki valóban élt kint színészként az Egyesült Államokban) közötti ellentét, illetve az elmúlás.
Szofi Szabó, a világhírű színésznő, férjével és egyben menedzserével, Mike-kal (Árpa Attila) érkezik Budapestre, hogy múltját bemutassa egy dokumentumfilmben. Azonban a régi Filmgyár falai közt feltárul egy titok, amely mindent megváltoztat.
A film a forgatni érkező stábon keresztül felveti azt a kérdést, hogy mit látnak a külföldiek Magyarországból. A büfében például leadnak egy olyan rendelést, amelyet nem csak teljesíteni, de megérteni sem képes a tulaj. Ezen nem javít az sem, hogy a külföldi szereplők angolul, németül és svédül is beszélnek, míg a budapesti, nemtörődömnek tűnő személyzetből csak kevesen tudnak a magyaron kívül más nyelven, ebből kerekedik néhány félreértésen alapuló poén is.
Humoros film egyre erősödő szatirikus elemekkel, amelyben szembejön velünk az elmúlt 10-20 év magyar valósága. Látjuk, hogy milyen különbségek vannak a magyar és a külföldi filmiparban, holott vannak Oscar-díjas rendezőink, rájuk külön utalnak, felróva, hogy nem itt kellene tartani („Benó” sorsolást kell forgatnia a zseniális rendezőnek, Jóska bácsinak (Jordán Tamás)), főleg ha a bulvármédia annyira felmagasztalja őket, mint ahogyan teszi a filmben a karikatúraszerű újságíró (Kamarás Iván). A nézőknek sem kegyelmez a film, megkapják hogy a szuperhősfilmek miatt is tartunk ott, ahol.
Nem azt érezni, hogy a szereplők a fontosak, hanem azok a csoportok, amelyeket megjelenítenek, mint a rámenős újságíró, a megöregedett, de szakértő filmesek, a túlélni próbáló ifjúság, a külföldön befutó magyar művész, a túlbuzgó külföldiek és a politikusok. Egyfajta korrajzot kapunk.
Emellett a film másik erénye a különböző bevágások. Rögtön egy retro hatású 4:3-as képarányú videoklippel kezdődik, amelyben drMáriás ingyen énekelt. A 80-as években Sas Tamás által készített hurkareklám kétszer is megjelenik, két különböző változatban. Kapunk a Való Világ című reality-ből is néhány pillanatot, illetve egy filmelőzetest Szabó Szofi filmjéről. Ez a sok apró betoldás egyedivé teszi a filmet, és újra meg újra felkeltegeti a nézők figyelmét.
Ezekre még rátesz egy lapáttal a helyszín, a lepukkant stúdió. A film nagyrészt itt játszódik, csak egy-két percre tűnik fel más színtér, például amikor keresztülutaznak a fővároson, és a cselekmény ideje is mindössze egyetlen nap.
A közönségtalálkozón, amelyen sokan részt vettek a stábból, kiderült az, hogy nyolc nap alatt forgatták a 85 perces nagyjátékfilmet.
Ez nem egy olyan film, amire bárki beül a moziba, és szórakozni tud rajta, hanem a célközönségnek legalább vázlatosan ismernie kell a magyar filmgyártás történetét, valamint nem lehet vele szemben elfogult, mert azoknak rosszul fog esni az, hogy mi lett a dicső múltból. Egyszerre szól a magyar filmgyártás előtti tisztelgésről és annak hiányáról.
A Kegyelem a KMH Film, az Odesa film és a TheScout gyártásában készült, rendező és forgatókönyvíró Dömötör Tamás.
Hozzászólások