Mi az a pole kiss és miért vörös posztó még most, 2021-ben is a kommentszekciónak, ha egy férfit látnak a rúdon? Miért hiszik a social media virágkorában is könnyűvérűnek azokat a nőket, akik a rúdtánc világában találják meg a sport szeretetét? Egyáltalán, miért övezi még bármilyen előítélet azt a mozgásformát, aminél az ember önmagát is felülmúlva, fájdalom és sérülések árán is képes olyan mozdulatokra, amit csak tisztelettel és tátott szájjal lehet nézni? Interjú Herman Csabával, a Power Pole Dance alapítójával.
Otthonos– ez a jelző ugrott be elsőként, ahogy beléptem a Power Pole Dance stúdióba. Ez pedig egy fitnesz terem esetében óriási áldás, hiszen úgy lehet maximálisan az edzésre koncentrálni, ha minden gátlást ajtón kívül tudunk hagyni. Előttem karikák lebegtek különböző magasságban, picit arrébb rudak tornyosultak az épp bemelegítést végző lányok feje fölött. Könnyed zene, fesztelen beszélgetések, nyújtás és alázat. Merthogy ehhez a sporthoz elengedhetetlen. Tisztelni kell a testünk minden jelzését, minden olyan eredményét, amiről korábban azt hittük, képtelen elérni. Tisztelni kell a korlátainkat és tisztelni kell az időt, ami elengedhetetlen a fejlődésünkhöz. Ebbe a miliőbe kaptam bepillantást, és őszintén magával ragadott.
Herman Csaba a nulláról építette fel ezt a világot. Épp kezdődik az edzés, ő mesél, közben instruálja a megjelenteket. Bemelegítés, nyújtás, majd nyitó gyakorlat. Hogy csöppen bele egy férfi ebbe a világba, vajon milyen platformokon találkozott először a rúdtánccal?
27 évesen mindenféle sport múlt nélkül és mozgás nélkül valahogy szembejött velem egy videó egy férfi rúdtáncosról. Akkor bekattant, hogy nekem ezt ki kell próbálnom. Meg is kerestem gyorsan az akkor még egyedüli helyet ami rúdtánc oktatással foglalkozott Debrecenben, és a következő hétre már be is jelentkeztem egy magánórára. Fogalmam sem volt róla, hogy mire kell számítani de izgatottan vártam és mikor túl voltam az elsőn már tudtam, hogy ez az én világom. Nagyon szerencsés voltam mert az első trénerem egy végtelenül nyitott ember volt és a bemelegítés után már teljesen elengedtem magam. Aztán hétről hétre csak arra vártam, hogy újra mehessek. Majd ezt a heti egy alkalmat fokozatosan emeltük először heti kettőre majd hozzá adtam a nyújtásokat pluszba erősítettem és elkezdtem mindent a háttérbe szorítani és alárendelni a rúdtáncnak. Talán másfél-két év után az akkori iskola vezetője látott bennem fantáziát és megkért, hogy tartsak órákat. Egyre többet és többet tanítottam, viszont valami hiányzott. Én is megrekedtem a fejlődésben és elkezdem kutakodni kik azok a szakemberek akik előrébb visznek. Hál’istennek csodálatos emberekhez csapódtam az évek alatt és csak szívtam magamba a tudásukat.
kezdi a történetét Csaba.
Rúdtánc
A rúdtánc az előadóművészet egyik formája. Sokan a sztriptíz bárokkal azonosítják, holott egyes források szerint az 1900-as évek elején cirkuszokból indult hódító útjára. Akrobatikus és táncelemeket ötvöz, elsajátításához pedig elengedhetetlen a rugalmasság és az állóképesség, hiszen fokozott fizikai terhelést jelent. Nem véletlenül nőtte ki magát a sport táptalaján is, egyre népszerűbb szakágként.
A stúdió alapítása innen már az események sodrásának része volt, még akkor is, ha a folyamat nem volt egyszerű.
Egy edzőtársam és barátom aki versenyszerűen űzte addigra a sportot felvetette, hogy mi lenne ha csinálnánk egy saját helyet a saját elképzeléseinkkel. Akkor még úgy gondoltam, hogy rendben. Igazából mindegy, hol tartom az órákat, én ennyivel meg is elégedtem volna hiszen tanítani szerettem és nem stúdiót vezetni. 2015-ben jött a fordulat mikor egyedül maradtam az iskolával és döntenem kellett: vagy életben tartom vagy hagyom az egészet veszni. Viszont addigra már kialakult egy kis kemény mag, akik miatt azt választottam, hogy folytatom és majd az élet megmutatja, merre tovább. Nagy büszkeségem, hogy közülük nagyon sokan a mai napig rendszeres résztvevői az óráknak, így 7 évnyi működés után úgy gondolom, a legjobb döntés volt és a legjobb ami történhetett, hogy egyedül maradtam. Onnantól kezdve tudtam igazán az én világomra formálni a helyet és úgy átadni amit én tudok, ahogy az csak nekem megy. Ha ma ránézek a kis csapatunkra, akkor csakis szeretettel és büszkeséggel tudok rájuk gondolni, többször is visszaigazolt az élet, hogy jó úton vagyunk.
Persze ez leírva egyszerűnek hangzik, de gyorsan rávilágít, hogy nem az. Mint mondja, az első évben más helyen működött az iskola, ahonnan költözniük kellett, mert eladták az épületet. A mostani teremben 6 éve lelt otthonra a stúdió, azóta építi, fejleszti, nem csak a helyet, de a közösséget is. Amikor azt kérdezem, hogy mennyire népszerű ez a sport, és milyen gyakran találkozik új arcokkal, ismét rávilágít, hogy nem fekete-fehér a rúdtánc sport helyzete.
Népszerű, de évről-évre mindig ugyanazokkal az emberekkel dolgozok. Még most is azokból épülök fel újra, akik a covid miatt abbahagyták. Nehéz új embereket bevonni, mert egyre többen ismerik, egyre inkább tudják, hogy miről szól a sport, és kevésbé bátrak. Amíg nem tudták, hogy mire jönnek, kipróbálták, azt hitték egyszerű mozgásforma, de csak kevesen érzik azt, hogy ezt viszik tovább, mert ez tényleg nehéz.
Ez egy nehéz és fájdalmas sport, itt nem tudunk olyat csinálni, ami valahol nem fáj. Óra végére biztosan lesz kék foltunk, lejön a bőr a tenyeredről, közben meg olyan szép dolgokat csinálsz, amit egy hétköznapi ember nem.
Ezt az áldozatot pedig valóban az képes meghozni, aki beleszeret a rúdtáncba. Sajnos a megítélése még most, 2021-ben is hagy kívánni valót maga után. Hiába kínálja az internet tálcán az informálódásra a lehetőséget, hiába lehet videók révén is bepillantást nyerni ebbe a világba, még mindig túl hangosak azok, akik előítéletekből és nem tényekből alkotnak véleményt.
A nemek arányát tekintve nagyon aránytalan az eloszlás- mondja Csaba, bár ezt sejteni lehetett. Hozzáteszi, hogy ez az év mégis fordulópont volt, hiszen egyre több férfi érdeklődik náluk a sport iránt. Az eddigi nullából, most van kettő fix, aki rendszeresen jár az órákra és vannak érdeklődők az erősebbik nem képviselői közül. Arra a kérdésemre, hogy miért van még mindig ilyen kevés férfi a sportágban, mikor kemény fizikumot eredményez a rúdfitnesz, olyan választ ad, amit már én is sejtettem.
Azért mert nehezen változik az agyakban az elképzelés, hogy ez miről szól. Mesélek egy történetet: elmentünk fellépni, a fellépés előtt este elkezdtem elolvasni a kommenteket, az én fotómmal hirdették az eseményt. Ha azokat a kommenteket elolvasod, te soha többé nem akarsz emberek közé menni. Nagyon komolyan elgondolkoztam akkor, hogy folytassam-e, kiálljak-e emberek elé, és végül győzött, hogy igen, hisz magamért csinálom. És másnap jött ugyanattól az embertől egy újabb komment a poszt alatt, hogy elnézést kér és tévedett. Nem úgy néz ki egy férfi mint egy nő a rúdon, nem ugyanazt csináljuk, és ha nincs meg az a feminim oldalad, nem lesz feminim amit csinálsz. Eddig bárki látott a rúdon mindenki azt mondta, hogy uhh, ez férfias. Kőkemény izommunka, ezt csak fokozatosan tudod felépíteni. Itt nincs olyan, hogy te jó vagy, mert bejöttél, ebben munka van. Még a legedzettebbek is azt mondják néha, hogy hú, ez fájt.
Power Pole Dance
A táncstúdió 7 éve várja a rúdtánc szerelmeseit a Hatvan utcán Debrecenben. Nem csupán rúdon, de karikán is lehet edzeni. Két oktatótól lehet elsajátítani a sport alapjait, később pedig a magasabb szint fortélyait.
Nem csupán a férfiak kapnak élcelődő megjegyzéseket a környezetükben, ha kiderül róluk, hogy rúdtáncolnak.
Amíg ott tartunk, hogy prostituáltnak tartják a nőket, akik ezt a sportot űzik, addig nehéz változást elérni és nehéz tömegeket bevonzani. Nekem is mondták régen a kollégák, hogy de jó dolgod van, hogy látod a nőket kevés ruhában, de mindig mondtam nekik, hogy sok szexi dolog van a világon, de ez nem az, hiszen ez erőkifejtés, veríték, küzdelem. Aki ide bejön, annak kint kell hagynia a külvilágot. Azzal itt nem kell foglalkozni, mert az a lényeg, hogy te jól érezd magad.
Hozzáteszi: már most annyit fejlődött a világ, hogy egyre kevésbé kapnak negatív kritikákat, bár az ide járó lányoktól szokta hallani, hogy hogyan viccelnek velük a kollégák.
Szerintem nyitottságot kellene tanulnia az embereknek, hogy változzon a sport megítélése. Be kellene jönni, ki kellene próbálni, részt kellene venni a folyamatban, hogy a leghangosabbak is megtapasztalják, mennyi munka és verejték van benne.
Ez egy olyan sport, ahol szükség van szabad bőrfelületekre. A sport megítélése mellett vajon a rövid és kevés ruházat lehet visszatartó erő attól, hogy bárki belevágjon?
Az elején még nem kell a kevés ruha, csak a térde legyen szabadon annak, aki eljön az órára. A szabad bőrfelületre a tapadás miatt van szükség, de az elején az a lényeg, hogy megtanuljunk a rúdon maradni. Sokan szemérmesen indulnak, de a második, harmadik alkalomnál ezt mindenki elengedi, mert
itt senki sem néz meg/ki, nem nézik hány kiló vagy, hol van bőrhibád, hogy nézel ki gyakorlat közben.
Ezért is szeretem ezt a helyet, mert ahogy bezártuk az ajtót, mindent elengedünk, itt csak az a lényeg, hogy kibontakozhass, jól érezd magad, kihozd magadból azt a maximumot, amit szeretnél. Nincs dresscode, abban kell lenni, amiben jól érzik magukat. Az oldalunkat, combhajlatunkat és a karunkat használjuk főként.
A sport kapcsán az egyik kifejezés, amivel laikus jó eséllyel összefuthat netes berkekben az úgynevezett „pole kiss”, ami az edzés közben szerzett kék foltok, horzsolások „gyűjtőneve”. Csaba szerint bőrtípustól is függ, ki-mennyire sérülékeny, viszont a többség bőre egy idő után hozzászokik az extrém igénybevételhez. Eleinte szerinte azért is van annyi sérülés, mert még nincs meg a rutinból eredő kontroll, így gyakran csapódnak a testrészek a rúdhoz, enyhe sérüléseket okozva ezzel, később azonban finomodik a technika, csökken a kék foltok száma is.
A stúdióba járók korosztálya nagyon vegyes, ahogy Csaba fogalmaz.
Mi nem foglalkozunk gyerekekkel, holott van gyerekek számára is több stúdióban oktatás, de van nálunk kiskamasz, is. Felső korosztály nincs, az én legidősebb tanítványom 50 éves. A fiatalokat sajnos egyre nehezebb bevonni bármilyen mozgásba, ide is. Itt a középiskolásokról van szó elsősorban. De nagyon vegyes a korosztályunk szerencsére.
A koronavírus- mint oly sok szektort- a fitnesz világát is próbára tette. Csaba azt mesélte, tavaly márciusban tele volt tervekkel, külföldi edzőtábor, bővítés és fejlesztés is terítéken volt az idén 7 éves stúdiót illetően, azonban a covid mindent átírt, időbe telt, mire mindenki újra felvette a ritmust az edzéseken. Az interjúnk alkalmával tele volt a terem, kívülállóként semmit sem vettem észre abból, hogy a járvány több hónapra leállította az itteni életet.
Végezetül arra voltam kíváncsi, hogy mire számíthat egy teljesen kezdő, ha betéved ide. Mivel kezd, mikor foroghat a rúdon és van-e bármilyen recept, amiből biztosan tudja az ember, hogy a pole az ő asztala lesz, vagy sem?
Bemelgítéssel kezdünk, majd bemutatom a kezdő 3-4 forgást, majd nyújtás. Hogy mikor lehet felpattanni a rúdra, az teljesen egyéni, erre meg kell érni. A lányok is nagyon sietnek, ha eljönnek ide, de türelmesnek kell lenni. Mindig azt mondom, hogy a puding próbája az evés. Nem számít, hány kiló vagy, férfi vagy nő vagy, sportoltál, vagy soha semmit, de ha eljössz, két alkalom után tudni fogod, hogy ez a te világod, vagy sem. Minden életszakaszban fejleszthető a test, erőnlétet, hajlékonyságot tekintve, nyilván előny a sportmúlt, de ennek inkább akkor van jelentősége, ha versenyezni szeretnél ebben a sportágban. Én nem szoktam erőltetni, hanem élje meg a személyiségét, csinálja meg úgy az elemeket, ahogy szeretné.
Erőnek, küzdelemnek, fizikai korlátok és mentális gátak ledöntésének és önfeledtségnek lehettem tanúja abban a szűk egy órában, amíg bepillanthattam a stúdió életébe. Bár én csak megfigyelő voltam, mégis éreztem, hogy ebben a sportágban tényleg akkor tud elmélyedni az ember, ha ajtón kívül hagyja a külvilágot, annak minden epés megjegyzésével és felületességével együtt. Ha ez sikerül, akkor garantáltan épülni fog belőle az illető, izmokat és magabiztosságot tekintve egyaránt.
Köszönöm az interjút!
Hozzászólások