A Csokonai Színház invitálására 2021. november 24-én az Orlai Produkciós Iroda egy nagyszerű darabja érkezett Debrecenbe, mégpedig két kiváló színművész tolmácsolásában. A Lovardában teltházas közönség várta Hernádi Juditot és Kern Andrást, akik a Valódi hamisítvány című előadást hozták el a cívisvárosba.
A világszerte nagy sikerrel játszott Stephen Sachs írta darab alapsztoriját két olyan ember találkozása képezi, akik első ránézésre nem is különbözhetnének jobban egymástól. A láthatóan megbicsaklott életű egykori pincérnő, aki Kaliforniában egy lepukkant lakókocsiban tengeti mindennapjait – amely lakókocsi a maga ízléstelen és giccses berendezésével a darab díszletét is jelenti – rendelkezik egy, szerinte kincset érő festménnyel. De mivel a Hernádi Judit alakította Maude Gutmannak halvány fogalma sincs a művészetről mint olyanról, így a festészetről sem, New Yorkból magához hívat egy műértőt, a híres Lionel Percyt, aki egyetemi tanárként, az egyik legnagyobb New York-i múzeum egykori kurátoraként, illetve egy művészeti alapítvány alkalmazottjaként maga a megtestesült úriember.
A Kern András játszotta Lionel Percy Maude lakókocsijába való megérkeztekor már ennek a két embernek a külső megjelenésén is látszik, hogy mennyire eltérő világot képviselnek. Amíg Maude szedett-vedett göncben, meglett kora ellenére mini farmerszoknyában, kockás ingben, és egy ízléstelen leggingsben fogadja a vendégét, Lionel öltönyben, nyakkendőben érkezik, és minden szempontból egy decens, művelt és intelligens ember hatását kelti. A rendező, Valló Péter tehát már a külső jegyeikben is igen jól érzékelteti azt, hogy elvileg ennek a két embernek nem kéne, hogy bármi köze is legyen egymáshoz. Csakhogy Lionel annyira megszállott műértő, hogy amikor értesül róla, hogy ebben a kaliforniai lakókocsiban lehet, hogy egy valódi Jackson Pollock-kép lapul, azonnal repülőre száll, és New York-i életét egy kis időre hátrahagyva vállalja a felkérést: azaz, hogy „megszakértse” a Maude birtokába került festményt.
A festmény megtekintését követően, azaz, miután Lionel csalódottan konstatálja, hogy hamisítvánnyal van dolga, a darab véget is érhetne, hisz a műértő elvégezte a rá bízott munkát, és akár távozhatna is… A darab azonban igazából itt „indul be”, mégpedig több okból kifolyólag. A láthatóan alkoholproblémákkal küzdő Maude ugyanis – egyre több whiskyvel a szervezetében – sehogy se tudja elfogadni, hogy nem egy sokmillió dollárt érő kép van a birtokában, és finom, majd kevésbé finom eszközökkel megpróbálja rávenni a makulátlan szakmai hozzáállással bíró Lionelt, hogy a műértésről kiállított dokumentumon nem azt ikszelje be, hogy a kép hamisítvány. Hanem azt, hogy valódi…
A Maude alkalmazta finom, majd egyre durvább pressziók – miközben Hernádi Judit játékát látva tényleg elhisszük, hogy Maude már jócskán felöntött a garantra – végül beszélgetésbe torkollanak, amely párbeszéd a férfi és nő életének egyre intimebb részleteibe vezeti be a nézőt. És ennek során kiderül: ez a két ember mégse különbözik egymástól annyira. Hisz vannak bizony párhuzamok a múltjukban – például, na nem ugyanolyan szinten, de a mégis elrontott házasságuk, vagy az előző munkahelyükről való távozásuk körülményei vonatkozásában – miközben láthatóan továbbra is elbeszélnek egymás mellett. Lionel folyton művészetelméleti példákkal jön, amiből a nő láthatóan semmit se ért, Maude pedig a közönséges modorával, a trágár szavaival egyfelől taszítja a műértőt, másfelől egy idő után egyre kíváncsibbá teszi, hogy vajon hogyan lehet egyáltalán így élni, ahogy ez a nő él?
A rengeteg humor forrásául szolgáló ellentétek és a fel-felsejlő párhuzamok finom összjátékává válik tehát a darab, és az elveivel ellentétben a whiskyt mégis elfogadó Lionel végül egyre elfogadóbb lesz Maude életmódja iránt. De hogy a továbbiakban hogyan alakul a hamisítvány, s ebből fakadóan ennek a két embernek a sorsa, azt azért nem árulom el, mert Budapesten – és hátha majd még Debrecenben is – továbbra is látható a darab. Amit nemcsak a fordulatos és szokatlan sztorija miatt érdemes megnézni, hanem természetesen ennek a két nagyszerű színésznek a játéka miatt. Akik két ellentétes figurát alakítva is olyasfajta szimbiózisban tudnak létezni a színpadon, hogy az párját ritkítja. S amelynek megélése önmagában felemelő élmény.
Az alkotók:
- Maude Gutman: Hernádi Judit
- Lionel Percy: Kern András
- Írta: Stephen Sachs
- Dramaturg, fordító: Kovács Krisztina
- Díszlet: Valló Péter
- Jelmez asszisztens: Tóth Hajnalka
- A rendező munkatársa: Kis-Kádi Judit
- Művészeti vezető: Zöldi Gergely
- Rendező Valló Péter
Producer Orlai Tibor
Gyürky Katalin
Hozzászólások