Drága Gábor! Ott voltam 1998-ban, 18 évvel ezelőtt, amikor először álltál a magyar labdarúgó-válogatott kapujában: emlékszem, egy busszal zötykölődtünk el Debrecentől Bécsig, a Práterig, hogy nehogy lekéssük a magyar foci esetleges újjászületését. A magyar foci akkor nem született újjá (bár gyönyörű meccsen nyertünk 3-2-re az osztrákok ellen), de – és ez most nem felesleges-gusztustalan túlzás – megszületett egy legenda.
Egy szürke mackónadrágos, nőket megrezzentő mosolyú, a munkáját komolyan vevő fiatalember állt ott, amikor a sógorok legnagyobb sztárja, Toni Polster büntetőhöz készülődött. Figyelj, Király Gabi megfogja! – böktem meg a mellettem szurkoló öcsémet. És Király Gabi megfogta. Ott őrjöngtünk vagy kétezren (ennyi magyar volt a 25 ezer nézőből), fiatalságunktól szép tekintettel felnéztünk az égre, és azt éreztük, van kapusunk.
Azóta eltelt 18 esztendő, megkopaszodtál te is és én is. Mennyi minden történt, Teremtőm. Hányszor szidtalak, amikor mellétotyogtál egy könnyűnek vélt lövésnek, hányszor vertem büszkén a mellem, amikor a Bundesligában és a Premier League-ben brillíroztál, hányszor vesztem össze véresen komolyan barátokkal azon, hogy a magyar válogatottnak érdemes-e egyáltalán szurkolni. Te láthatóan mindig hittél abban, hogy egyszer még összejön valami grandiózus, különben nem védenél még 40 évesen is. Én magam is mindig hittem és hiszek abban, hogy egyszer még összejön nemzeti tizenegyünknek valami grandiózus, különben nem tudtam volna még 43 évesen is sírni amiatt, hogy a magyar válogatott kijut egy Európa-bajnokságra.
Kijutott, s te úgy védtél, mint a legnagyobbak. Most, 2016 novemberében, több mint 100-szoros válogatottként, a piros-fehér-zöld nemzeti színek képviselőjeként leteszed a kesztyűt, elteszed a mackóalsót. Az elsőn ott voltam, az utolsón, ma este a svédek ellen nem tudok ott lenni. De a tévében nézni foglak: eszembe jut majd elillant fiatalságom, az állandóság fontossága és az, hogy ez az ember nekem testvérem, pedig soha nem beszéltünk. Drága Gábor! Köszönöm.
Tóth Csaba Zsolt
Hozzászólások