Pályafutásom csúcsa az Ellenzéki Kerekasztal (EKA) létrehozása és az ellenzék egységének megőrzése volt a hatalom minden mesterkedése ellenére – mondta az MTI-nek Kónya Imre egykori belügyminiszter, akinek életművét Nemzetközi Adalbert-díjjal ismerték el.
A kitüntetést, amelyet magyar részről eddig csak Antall József egykori miniszterelnök és Göncz Árpád volt köztársasági elnök kapott meg, a németországi székhelyű Adalbert Alapítvány kétévente ítéli oda "az európai béke, a szabadság és az együttműködés előmozdításáért". A díjjal az alapítvány elsősorban azokat tünteti ki, akik fontos szerepet játszottak a visegrádi országok demokratikus átalakításában és Nyugat-Európához történő felzárkózásában. A korábbi évek kitüntetettjei között van Helmuth Kohl volt német kancellár, Václav Havel egykori cseh köztársasági elnök, Tadeusz Mazowiecki lengyel és Ján Carnogursky szlovák miniszterelnök is.
Kónya Imre, akinek a napokban jelent meg visszaemlékezés-kötete politikusi pályafutásáról, kijelentette: nagy megtiszteltetésnek tartja, hogy a díjazottak körébe kerülhet. Felidézte: Kohl kancellár a díj átvételekor azt mondta, ennek jobban örül, mint a Károly-díjnak, mert "itt jobb a társaság".
Kónya Imre elmondta, hogy politikai pályafutása során mindig az együttműködésre törekedett, és arra a legbüszkébb, hogy 1989-ben sikerült egy asztalhoz ültetnie valamennyi számottevő ellenzéki szervezetet. Ez volt politikai pályájának a csúcsa, és az ezt követő három hónap, amikor vezethette az EKA üléseit.
Az EKA "a hatalom minden mesterkedése, megosztási kísérlete dacára megőrizte egységét", így sikerült rákényszerítenie az MSZMP-t, hogy a kerekasztalt egyenrangú tárgyalófélként elismerve, az ellenzékkel közösen dolgozza ki a szabad választások feltételeit. "Az EKA ugyanis nem magának akart kialkudni egy részt a hatalomból, hanem azt akarta, hogy az egész nép vegye át a hatalmat, és döntsön arról, hogy ki kormányozza az országot a választásoktól választásokig terjedő időszakban" – fogalmazott.
Kónya Imre az Alexandra Kiadó gondozásában .és az ünnep mindig elmarad? címmel megjelent kötetéről elmondta, olyan történeteket akart leírni, amelyeket személyesen átélt, de amelyek nagy részéről eddig legfeljebb csak szűk körben beszélt. "Mindenkiről írok, aki az elmúlt közel három évtizedben szerepet játszott a magyar politikában, és mindenkit néven nevezek" – jegyezte meg.
Hozzátette: bár tény, hogy világpolitikai tényezők tették lehetővé a változásokat, de könyvének szereplői sem voltak tehetetlen bábok, alakítani akarták és kisebb-nagyobb mértékben alakították is az eseményeket. "Hús-vér emberekként akartam ábrázolni őket, meggyőződésükkel és kétségeikkel, erényeikkel és hibáikkal együtt" – szögezte le a szerző.
A korszakról és a könyvről további információk találhatók a konyaimre.hu honlapon.
(MTI)
Hozzászólások