Kőhalmi Zoltán bár mindig a legjobbra törekszik, az évek során belátta, hogy a tökéletesség elérhetetlen. Úgy véli, felesleges azon gondolkodni, hogyan emlékezik majd rá az utókor, sokkal fontosabb, hogy estéről estére jó előadást nyújtson a közönségnek.
Kőhalmi Zoltán humorista debreceni fellépése. Forrás: Alföld Televízió
Teltház előtt lépett színpadra október 27-én a debreceni Kölcsey Központban Kőhalmi Zoltán Felnőtté válás című önállósuló estjével. A Karinthy-gyűrűs humorista az Alföld Televízió Pezsgő című műsorának adott interjújában beszélt többek között a fellépésről, a tökéletességre való törekvésről, a közönség szerepéről, valamint arról is, foglalkoztatja-e, hogyan emlékezik majd rá az utókor.
Forrás: Alföld Televízió
„Ez az est június óta megy, és nyilván még nincs kész. Nagyon nehezen mondom rá, hogy ez most kész van. Mindig forgatom, alakítom, és majd akkor lesz kész, amikor a legvégén eljut a televíziós sugárzásig. Addig járom az országot, és sok minden forog még a fejemben ezzel kapcsolatban: hogyan lehetne érdekesebben, jobban, rövidebben vagy éppen gyorsabban elmondani egy-egy részt.”
Korábbi interjúiban hangsúlyozta, hogy nem szeretne feledésbe merülni, és fontos számára, hogy az utókor is számon tartsa humoristaként. Mára azonban már más véleményen van erről.
Butaság már ezen gondolkodni, azt mondom.
„Most már nem nagyon foglalkozom ezzel, nem ez tölti ki a mindennapjaimat. Minden este jónak kell lenni, és akkor majd két év múlva, amikor megint jövök, emlékeznek rá, hogy jó volt, és újra eljönnek. Igazából ennyire van ráhatásom” – mesélte stábunknak a humorista.
„110 százalékon szeretnék teljesíteni, de azt is tudom, hogy ez már lehetetlenség. Az ember mindig a legjobbat próbálja kihozni magából, ugyanakkor azt is tudom már, hogy nincs olyan, hogy teljesen tökéletes. Sőt, ha valaki túlságosan a tökéletességre törekszik, az inkább görcsössé válik. A színjátszás és különösen a humor is játék, erre még profiként is emlékeztetnie kell magát az embernek. Én mindig nagy kedvvel és játékkedvvel lépek színpadra. Most is remek játszótársaim voltak a közönség soraiban. Hogy hány százalékon teljesítettem, azt hadd ne én mondjam meg, de belülről úgy éreztem, hogy pörgünk. Ez olyan, mint a hintázás: ha a társaság meglöki az embert, sokkal könnyebb fellendülni. Ha viszont mindenki csendben van, sokkal nehezebb.”
Forrás: Alföld Televízió
A Dumaszínház egyik legrégebbi fellépője a korábbi humoristagenerációk örökségének megőrzését fontosnak tartja. Szívesen tenne azért, hogy az egykor népszerű, mára azonban háttérbe szorult alkotók művei ne merüljenek feledésbe.
„Darvas Szilárd, Tabi László, Őz Ferenc. Most csak azért említek ilyen neveket, mert valószínűleg már én sem nagyon ismerném őket, ha nem ez lenne a mániám. Már nem sugározzák a műveiket, nem nagyon kerülnek szóba. Néha megfordul a fejemben, hogy valamiféle missziós munkával kellene felhívnom rájuk a figyelmet, vagy hozzáférhetővé tenni azt, amit lehet, természetesen a jogörökösök engedélyével. Egyszer majdnem a fordításba is belevágtam. Milyen nagyszerű lenne, ha egy olyan humorista műve, akit az angol humor egyik ősatyjának tartanak, de akitől még semmit sem fordítottak le magyarra, az én közreműködésemmel jelenhetne meg! Más kérdés, hogy talán csak tizenketten vennék meg, de legalább elmondhatnám, hogy ezt megcsináltam.”
A Kőhalmi Zoltánnal készített PEZSGŐ teljes része:
Hozzászólások