2001. február 25-én ünnepeltük Magyarországon először a kommunizmus áldozatainak emléknapját. Az azóta eltelt 21 év alatt megnyílt a budapesti Andrássy út 60. szám alatt a Terror Háza, mely idén már fennállásának 20. évfordulóját ünnepelheti.
A II. világháborút követően Magyarországról kb 700.000 embert deportáltak a GULAG és a GUPVI táborokba. A GUPVI táborokba a német nevű emberek kerültek, a GULAG lágereibe pedig általában a koholt vádakkal elítélteket szállították. A kényszermunkatáborok célja egyértelműen meghatározható volt, hiszen az ide hurcoltak olcsó munkaerőt jelentettek, gyakorlatilag rabszolgaként dolgoztatták azokat a milliókat, akik szerencsétlenségükre a szovjetek látókörébe kerültek.
De nem csak a Szovjetunióban működtek munkatáborok, hiszen magyar területen is létesítettek több lágert is. A leghíresebb köztük a „Magyar Gulag”-ként elhíresült Recski tábor volt. A legtöbbször bírósági ítélet nélkül idehurcolt foglyokat minimális létfeltételek között dolgoztatták folyamatosan a kőbányában. A súlyos kínzásokat is átélt foglyok között régi nemesek, művészek, értelmiségiek és egyéb-, a rendszer ellenségeinek tartott emberek voltak.
A jól őrzött táborból mindössze két sikeres szökési kísérlet valósult meg. A második alkalommal Michnay Gyulának sikerült eljutnia Bécsig, ahol a Szabad Európa Rádióban beolvasta 600 rabtársa nevét. A Nyugat ekkor értesült a táborról, a hozzátartozók pedig ekkor tudhatták meg, hogy szeretteik hol vannak, illetve azt, hogy életben vannak.
Az Alföldön 1950-53 között Hortobágy, Nagykunság és Hajdúság környékén dolgoztak fegyveres felügyelet mellett. Az Alföldre kitelepített, zömében Dunántúli családok mezőgazdasági munkát végeztek, és az állattartó telepeken segítettek. Sokezren kerestek a környékbeli kisebb tanyákon szállást maguknak, de a későn érkezők örültek egy-egy lakhatóvá tett istállónak vagy disznóólnak is.
Az alföldön létrehozott 12 munkatáborba került rendszerellenesnek nyilvánított deportáltak (vagy, ahogy szebben hívták őket, a „telepesek”) az 1953-as amnesztiát követően hazatérhettek otthonaikba, de megérkezésük után azzal szembesültek, hogy házaikat elfoglalták, vagyonukat véglegesen elkobozták. Az így eltulajdonított vagyonokat sosem kárpótolták, az áldozatoknak teljesen új életet kellett kezdeniük a megváltozott világban.
Alföldi táborok: Árkus, Borsós, Borzas-Mihályfalva, Ebes, Elep, Erzsébet-tanya, Kócspuszta, Kónya, Kormópuszta, Lászlómajor, Lenintanya, Tedej
Hozzászólások