Nehéz történet a gyászról, az elengedésről és arról, hogyan változtathat meg bennünket, ha kihúzzák a lábunk alól a talajt.
Jodi Picoult ajánlásával kézbe venni egy regényt némi garanciát jelent. Amit viszont kapunk az egy szárnyalás és mélyrepülés egyszerre. A téma miatt bizony légörvényes térben utazunk, hogy a repüléssel kapcsolatos metaforát szőjem tovább.
A fülszöveg szerinti tartalom a következő: Két élet. Két szerelem. Egy lehetetlen választás. Lydia újra és újra belép saját múltja kapuján, és azt teszi, ami lehetetlennek hangzik: egyszerre két életet él. De érzelmileg igénybe vevő visszatérnie oda, ahol Freddie még él, ahol Freddie-é Lydia szíve. Mert az új életben felbukkan valaki, aki azt szeretné, hogy Lydia maradjon vele. Mi lett volna, ha? – sokszor tesszük fel magunknak a kérdést életünk fordulópontjaihoz érve. Ennek ered nyomába Josie Silver új, lehengerlő szerelmi története, amelyből sugárzik a tőle megszokott emberszeretet és lelemény. Mi történik, ha egy fiatal nő csodás módon betekintést nyer abba, milyen lesz az élete, ha minden másként alakul? Lydia és Freddie immár több mint tíz éve elválaszthatatlanok – Lydia úgy érzi, kettejük szerelme elpusztíthatatlan, de téved. Lydia huszonnyolcadik születésnapján Freddie autóbalesetben meghal, de aztán történik valami megmagyarázhatatlan, Lydia és Freddie közös élete új esélyt kap.
Azt hiszem, nem vagyok egyedül, ha azt mondom ez nem egy könnyed téma. Úgy belekezdeni egy regénybe, hogy Lydia (mi már csak így vagyunk egymással, mert mindent tudok róla) a szülinapján elveszíti a vőlegényét nem egy barátságos felütés. Az az út, amit ő bejár nem hétköznapi, ám nem is annyira elrugaszkodott, mint ahogy az elsőre tűnik. Az, hogy „két életet él” párhuzamosan olyan hihetően elfogadható módon van megmutatva, ami nem földöntúli para-jelenségeket jelent, hanem egy gyászoló nő kétségbeesett múlthoz való ragaszkodásának életszerű kivetülését. Azért nem írom le, hogy pontosan hogyan is zajlik ez a spirituális utazás, mert akkor spoilereznék, amit a világért sem szeretnék. Azt viszont feltétlenül megjegyzem, hogy az az jellemfejlődés, amin Lydia keresztülmegy szép ívben mutatja meg nekünk milyen nehéz is önmagunkat megtalálni és meglátni azt, ami talán mindig is a szemünk előtt volt. Szép romantikus történetté kerekedett a végére, de nekem nem ez volt a legfontosabb momentum. Hanem az, ahogyan a gyógyulás szakaszaiban megmutatta az írónő a hullámzó fázisokat, amit a mély a lélektani folyamatokban is olvasmányosan, sőt akár humorral fűszerezve tárt elénk. A kedvenc részem a ködös Albionból a Splitbe utazás, kellett egy kis eltávolodás, hogy Lydia is meg tudjon érkezni…. Csupán egy bajom volt az horvátországi eseményekkel: miért csirkét tálaltak fel első este Lídiának, miért nem tengeri herkentyűket vagy csevapcsicsát. Persze ezzel csak viccelek, valóban fontos állomás volt ez az utazás és még fontosabb a visszaérkezés.
Kinek ajánlom:
- Aki keresi a regényekben a mondanivalót és némi egyediséget
- Aki a lélekrajzi írások kedvelője
- Akit nem riaszt meg a közel 450 oldal
Hamarosan érkezem az új ajánlással, addig is olvassátok az előző könyvajánlómat: : https://hajdupress.hu/cikk/megtudtam-e-sally-rooney-regenyebol-kik-a-normalis-emberek
Török-Papp Csilla
Hozzászólások