Lassan közhellyé válik az a megállapítás, hogy a fiatalok, különösen a Z generáció tagjai nem a tévében néznek filmeket.
Ezt a közvélemény főként azzal magyarázza, hogy a mai fiatalok, akik már ún. digitális bennszülöttek, mivel eleve az okoseszközöket használják, ott is fogyasztanak minden tartalmat, így a filmeket is. Ennek alapból van realitása, azonban véleményem szerint a helyzet nem ennyire egyszerű. A fiatalok szocializációja ugyanis a családban kezdődik, ahol pedig a televízió jelen van, így ha ott is találnának kedvükre való filmet, bizonyosan onnan is fogyasztanának. Én ezért másban látom a fő okokat.
Korábban jómagam is próbáltam a tévében új filmeket keresni, ám nem jártam túl nagy sikerrel. Gyakorlatilag a legtöbb kábelszolgáltatónál fogható 4-5 csatornán nagyrészt hónapról hónapra ugyanazokat a filmeket sugározzák, ha egy adott céghez tartoznak a csatornák, akkor még gyakrabban, néha hetente többször. A Rendőrakadémia filmek ugyan valóban szórakoztató vígjátékok, ám már bemutatásuk idején sem tartoztak a legkiemelkedőbb alkotások közé és a hét filmet minden hónapban láthatjuk az egyik filmcsatornán, sokszor párhuzamosan kettőn is, két másik csatornán pedig a Jack Hunter filmeket élvezhetjük majdnem minden héten. A filmsorozatok esete hasonlóan működik. A Két pasi meg egy kicsi című, Charlie Sheen, majd Ashton Kutcher főszereplésével forgatott népszerű vígjátéksorozat epizódjainak ismétlései az egyik hazai film- és sorozatcsatornán gyakorlatilag tavaly óta megszakítás nélkül folyamatosan láthatóak. Habár a lineáris televíziózásban az ismétlés teljesen nem mellőzhető, a mérték mértéktelensége a nézettség visszaesését idézi elő.
Új filmek pedig szinte csak mutatóban kerülnek adásba a tévés filmcsatornákon. Szinte már ritkaságszámba ment, amikor a Star Wars filmek fő cselekményszálának eddigi utolsó elemét, Az Utolsó Jediket műsorra tűzte az egyik legnagyobb kereskedelmi csatorna, habár jó 4 éves késéssel a hazai mozis bemutató után.
Üdítő kivételnek tekinthető ugyanakkor (egyesek számára talán meglepő módon) hogy a Duna csatorna az, amelyen tavaly óta látható egy új produkció, a Netflixre abban az évben felkerült új sorozat, az Anne E-vel (a Duna csatornán Anne otthonra talál címmel látható), amelynek idén már a második évada is műsorra került, nem nagy késéssel a Netflixhez képest. Ez azonban csak egy a filmcsatornák többségének konzerv alapú étkezéshez hasonló filmkínálatához képest.
Ezek után talán még kevésbé tűnik meglepőnek, hogy a fiatalok inkább a Netflixen vagy a Disney+-on keresik a filmeket és a sorozatokat, amelyeken a mozifilmek sokkal gyorsabban elérhetőek. A televíziós filmcsatornáknak érdemes lenne megfontolniuk új filmek beszerzését, emellett általában a filmkészlet bővítését, ezek hiányában ugyanis lassan elapad a nézettségük, mivel hamarosan az idősebb generációk is ráunnak az untig ismételt kommersz filmekre.
Simon Attila
A Debreceni Egyetem kommunikáció- és médiatudomány alapszak első évfolyamos hallgatója
Mi a DEpublik?
A DEpublik egy, a Debreceni Egyetem hallgatóinak publikációiból álló cikksorozat, melyben az egyetemisták perspektíváján keresztül kerülnek terítékre az őket foglalkoztató témák.
Hozzászólások