Elfelejteni néhány órára a betegséget. Kizökkenni a mindennapi teher alól és elhinni, hogy van holnap. Bízni abban, hogy van abban a bizonyos könyvben jó pár oldal, amit tartogat még az élet. Nagy szavak ezek.
Amikor az utcán összetalálkozunk egy kendőt viseli nővel, azonnal megbámuljuk. Nem tehetünk róla, egyfajta reflex ez. Aztán vagy riadtan elkapjuk a tekintetünket és elszégyelljük magunkat, vagy bambulunk tovább a jelenségen. Valljuk be, nem mindig tudjuk helyén kezelni, vagy egyáltalán kezelni, amikor egy beteg embert látunk. Vagy túlélőt. Mert nem lehet tudni pontosan, a rák melyik stádiumában van, hol tart a terápiában, meddig kell még kemora járnia, és úgy egyébként, ő hogy van?
Nagyjából én is így voltam ezzel, egészen addig, amíg meg nem ismertem a Holnapom Egyesületet. Mindössze egy éve követem őket nyomon, illetve azt a munkát, amihez emberfeletti energia és szeretet kell. Mert mondjon bárki bármit, ez a két komponens elengedhetetlen ahhoz, hogy valaki felépüljön a rákból. Bánfi Ildiék pedig ha kell, két kézzel tartják meg ezeket a nőket, hogy utat mutassanak és segítsenek elviselni a betegséggel járó megpróbáltatásokat. Most sincs ez másképp. Lekerül a fejről a kendő, és helyette gyönyörű motívumok kerülnek a kopasz fejre. Akinek pedig már kezd visszanőni a haja, ő a karjára kéri az ősi indiai díszítést. A teremben hangos nevetés és önfeledt beszélgetés hallatszik. A remény és szépség, ma kéz a kézben jár.
„ Fontos, hogy ezeken a találkozókon, rendezvényeken visszaadjuk egy kicsit az önbizalmukat ezeknek a nőknek. Nem könnyű szembenézni már önmagában a betegséggel sem. Óriási megpróbáltatás egy nőnek, amikor elveszíti azokat a jellemvonásokat, amelyek a nőiességét jelentik. A haj, szemöldök, szempilla kihullása, vagy amikor a daganat miatt le kell venni az egyik mellét, emellett pedig a kezelések, a gyógyszerek mellékhatása sem könnyíti meg a terhüket. A Holnapom Egyesület ezért jött létre: pszichiáter, onkopszichológus, mentálhigiénés szakember, valamint jógaoktató és életmód tanácsadó és ezek a programok is segítenek abban, hogy új életet tudjanak kezdeni a rákos nők.” – meséli Bánfi Ildikó, az egyesület elnöke és egyben alapítója, aki szintén szembenézett a betegséggel. Akkor határozta el, hogy létrehoz egy olyan egyesületet, ahol a betegek elmondhatják félelmeiket, nem kell erősnek látszaniuk, és egymás gyógyulásaiból erőt meríthetnek a folytatáshoz. Az egyesülethez ezúttal Budapestről csatlakoztak hennafestő művészek, a „Remény és Szépség napja” program keretében, hogy elfeledtessék a problémájukat ezeknek a nőknek, ha csak néhány órára is.
Szöveg: Tar Hajnalka, fotók: Pénzes László
Hozzászólások