Karácsony tájékán, amikor a legtöbb európai ország ünnepi tévéműsora repertoárján még mindig kötelezően szerepel az Ernst Marischka rendezte Sissi-trilógia, ennek a sok szempontból történelmietlen, az osztrák császárné és magyar királyné életútjának jó néhány aspektusát meghamisító sorozatnak az ellensúlyozásaképp is értékelhető a Marie Kreutzer rendezte friss, szintén Sissi életébe bepillantást nyújtó Fűző című film. Az alkotást, amely a 2022-es Európai Filmdíjon a legjobb európai színésznő kategóriáját nyerte el, az Apolló moziban tekintettük meg.
Kreutzer filmje mindössze egy évet ragad ki Sissi életéből: nála 1877 decembere és ’78 ősze között kaphatunk képet az osztrák császárné és magyar királyné bécsi udvarban elfoglalt szerepéről, férjével, Ferenc Józseffel (Florian Teichtmesiter), a gyermekeivel, valamint az udvarbéliekkel való kapcsolatáról. S mindezeken keresztül Sissi lelkiállapotáról, amelynek érzékeltetése a Fűző című filmben jóval közelebb visz bennünket a történelmi hűséghez.
Amíg ugyanis a Marischka-féle trilógia a gyönyörű Romy Schneiderrel a főszerepben a császárné életének szándékosan, hatásvadász módon a naposabbik oldalát tárta elénk, Kreutzer sokkal inkább a filmbéli történések idején épp negyvenedik életévét betöltő, tehát a 19. század felfogása szerint már öregedő nőnek a frusztrációira, az állandó belső feszültségére, a testi tünetekben megmutatkozó pszichés problémáira helyezi a fókuszt. Pontosabban, ezek kialakulásának okait igyekszik elénk tárni, és mindezek láttatására a kiváló színésznő, az alakításáért immár a legjobb európai színésznőnek járó díjjal kitüntetett Vicky Krieps személye tökéletes választás.
A Sissiben megbúvó belső feszültségek érzékeltetése miatt érzem rendkívül találónak a fűző nemcsak filmcímként, hanem vissza-visszatérő motívumként való alkalmazását is a filmben. A külsejére rendkívül sokat adó, ezért önsanyargatóan kevés táplálékot magához vevő, ezzel szemben folyamatosan sportoló Sissi (akiről ma már szintre száz százalékkal állíthatjuk, hogy anorexiában szenvedett) fűzője ugyanis, amelyet a komornáival a filmben egyre szorosabbra húzat a derekán, a vékonyságmániáján túl utal a Ferenc József irányította bécsi udvarbéli szorult helyzetére is. Ahol – érzékeljük Sissi és a férje párbeszédeiből –, csakúgy, mint a szorosra húzott fűzőjében, egyre kevésbé kap levegőt.
A Sissit minden szempontból elhanyagoló férje viselkedése, aki a feleségét csak „reprezentálásra” tartja, Kreutzer filmjében arra kényszeríti ezt a szorult helyzetéből szabadulni vágyó nőt, hogy minél kevesebbet tartózkodjék otthon, s amikor csak módja van rá, a férjétől távol legyen, utazgasson. A történelmi dokumentumokból tudjuk, hogy ez valóban így történt, csakhogy, amíg a valóságban nyilván küldetés, császárnéi vagy királynéi feladat is társult egy-egy utazáshoz, a filmből az érzékelhető, hogy mindezek a távollétek csak a menekülést és a levegővételt szolgálták. Na meg a férjétől meg nem kapott érzelmek pótlására a szerelmi kalandok meg- és kiélésének lehetőségét.
A szerelmi kalandok illetve inkább próbálkozások felvillantásával fordul át az eddig hiteles történelmi tényeken alapuló Fűző is inkább fikciós alkotásba. Például azzal, hogy amíg Sissit köztudottan Andrássy Gyula grófhoz fűzték gyöngéd szálak, itt erről a liezonról csak egy apró jelenet erejéig esik szó, ám a londoni lovászfiúval, Bay Midletonnal (Finnegan Oldfield). és a németországi unokatestvérrel, Ludwiggal (Manuel Rubey) Sissi sokkal közelebb kerül ahhoz, hogy a férjét megcsalja.
De csak közel kerül hozzá. Ám ebből a szempontból rendkívül érdekes, hogy annak vágya, hogy ezt az egyre nehezebben karban tartott, mert akkoriban negyvenévesen már öregnek számító testet egy férfi megkívánja, vagyis az életigenlés egy formája legalább annyira erős ösztönként jelenik meg ebben a filmben, mint az ezzel ellenétes érzület: az öngyilkosság gondolata. Hiszen Sissi hiába töltődik fel egy-egy útja során a (majdnem)szerelmek átélésével, hazatérvén ismét légszomj lesz rajta úrrá, ami tovább súlyosbítja pszichés állapotát.
Sissi ugyanis mindenért önbüntet. Ez az anorexia egyik nagyon fontos aspektusa: hiába őt bántják, hiába a férje az, aki vele szemben elfogadhatatlanul viselkedik, Sissi minderre úgy reagál, hogy másnap reggel még feszesebbre húzatja a fűzőjét, és belebetegszik, ha akár csak egy dekával is többet mutat a mérleg az előző méricskélés adatához képest.
A sokszor két papírvékony narancsgerezdet(!) „vacsorázó” Sissi személyisége kettősségét láttatja tehát tökéletesen a film: az élni akaró, szabadságvágyó, gyermekeit csodálatosan nevelő asszonyét, és ezzel párhuzamosan az önsanyargató, önbüntető nőét, aki tényleg nem akar mást, mint végre beleveszni a tengerbe…Nos, ez utóbbi motívummal kapcsolatban is érdekes, fiktív világot épít fel Kreutzer filmje.
Arra azonban mindenképp felhívnám a figyelmüket, hogy a film 1878-ben ér véget, miközben Sissi valójában 1898-ban halt meg…
A filmbéli 1878-as befejezéshez pedig – s a Fűző e tekintetben megint hű a történelemhez – szükség volt Festetics Mária grófnőre (Katharina Lorenz) is, aki tényleg a legjobb barátnője volt Sissinek, s aki ebben a filmben is végig ott van mellette, ám a tényleges történelmi ott-léte mellett egy újabb fontos, fiktív, a császárnét támogató feladattal bízta meg a rendező…
Összességében, a fikciós elemek behozatala ellenére úgy vélem, hogy ha valaki jobban meg akarja ismerni a mai napig legnépszerűbb magyar királyné életét, sokkal inkább erre a 2022-es filmre, semmint a Sissi-trilógiára hagyatkozzék. Ám kérem, hogy ezt is művészi alkotásként, és még véletlenül se történelemkönyvként kezelje.
Gyürky Katalin
Hozzászólások