Bethlenfalvy Ádám rendező és a CSIP, azaz a Csokonai ifjúsági Program kreatív csapata ismét kiváló ötlettel rukkolt elő a Csokonai Színházban. Az ötlet megvalósításának egyik fázisában látogattuk meg őket.
A Bethlenfalvy Ádám és Romankovics Edit író-rendezők tollából származó Para című, általános iskolai közegben játszódó darabnak 2020. január 2-án kezdődtek el a próbái. A készülő darab a gyermekek közegébe belehelyezkedve azt feszegeti, hogy mire vagyunk hajlandóak azért, hogy befogadjon bennünket egy iskolai közösség? Hol a határ? Mit vállalunk be, hogy ne legyünk kirekesztve? Mennyire határozzák meg tetteinket a kategóriák, amelyekbe mások sorolnak be bennünket? Mitől függ, hogy egy diák vagy egy tanár hogyan érzi magát az iskolában? Mit tehet egy tanár, egy szülő, egy diák, hogy az iskola jobb hely legyen? Mire készít fel bennünket az iskola?
A Para azonban azon túl, hogy immár harmadik-negyedik hete kemény próbafolyamatban tartja a remek alkotógárdát és a benne szereplő kiváló színészeket, csütörtökönként a CSIP Fészek programjának arculatához illeszkedve egy másfajta „kihívás” elé is állítja őket. Az alkotók ötlete ugyanis az volt, hogy a próbafolyamat során hetente egyszer, csütörtök délutánonként az előtt az általános iskolás közeg előtt is megmutatják, hogy hol tartanak a darab színrevitelében, amely korosztályt aztán majd a kész produkcióval is meg fogják szólítani a 2020. február 5-i premieren s az azt követő előadásokon.
Ezen a különleges, próbafolyamat közbeni, általános iskolásokkal való találkozás egyikén jártam 2020. január 23-án a Csokonai Színházban. A próba épp ott tartott ekkor, hogy Ondraschek Péter díszlettervezőnek köszönhetően már készen volt a darab négy helyszínének a miliője, amit azonban most még csak digitális adathordozókon keresztül mutattak meg az alkotók a gyerekeknek. De mivel a CSIP méltán híres arról, hogy a diákokat kreatívan bevonja egy-egy darab kapcsán az alkotó folyamatba, most, a díszlettervek megtekintése után is ez történt: arra kérték a gyerekeket, hogy négy csoportra osztódva, a darab leendő négy helyszínét a teremben rendelkezésre álló eszközök és bútordarabok segítségével ők maguk rakják össze. Az alkotók arra voltak kíváncsiak, hogy a diákok hogyan képzelik el a Para osztálytermét, igazgatói irodáját, az egyik szereplő, Kitti szobáját és az erdei iskola szálláshelyén lévő egyik szobát.
Annak köszönhetően, hogy Bethlenfalvy Ádám és a CSIP csapata, Gemza Melinda, a darab dramaturgjaként is jegyzett Madák Zsuzsanna, valamint Varga Nikolett most is kiválóan irányította a diákokat, a gyerekeknek rengeteg ötletük támadt a helyszínek kivitelezése közben. Például az igazgatói irodába betettek egy szamárpadot is, amely mögött az épp renitensnek kikiáltott tanuló csücsül a direktorral szemben, mégpedig azért, mert Ondraschek terveit látva feltételeztek némi „vallatószoba”-jelleget az iskola vezetőjének dolgozószobájával kapcsolatban. Kitti szobáját pedig funkcionalitásában, tehát a lány épp viselendő, s a személyiségéről nagyon sokat eláruló ruháival együtt pakolták fel a színpadra.
A gyerekek kreativitásának kiélése ezen a bő másfél órás foglalkozáson azonban a miliőik megteremtésével még korántsem ért véget. Ezen a nyílt és különleges próbán a jelen lévő színészek, a Kittit játszó Hajdu Imelda, a Julit alakító Wessely Zsófia, a Noémit megtestesítő Edelényi Vivien, a Dominikot színre vivő Gelányi Bence, valamint Janka Barnabás igazolt távolléte miatt a Ricsi szerepébe ideiglenesen bebújó rendező megmutatott egy, az erdei iskola szálláshelyének egyik szobájában zajló jelenetet is a diákok számára. Ezt követően pedig Bethlenfalvyék ismét azt kérték a gyerekektől, hogy ők maguk „rendezzék meg” ugyanezt a jelenetet. Arra voltak kíváncsiak, hogy a leosztott szerepek, s a már kész, meglévő szöveg mellé a diákok milyen kifejezőeszközökkel, tárgyakkal, ötletekkel gyarapítanák még az adott, Noémi naplóolvasásából kiinduló, „felelsz vagy mersz”-játékba torkolló szituációt. S a gyerekekhez az e csapat által már régen megtalált kulcs, azaz a velük való párbeszéd, az ő nyelvükön beszélni tudás most is meghozta a gyümölcsét: záporoztak a jelenet kapcsán a jobbnál jobb ötletek, a kreatívabbnál kreatívabb megoldások, miközben maguk a színészek is rendkívül nyitottan álltak hozzá nemcsak a gyerekek ötleteinek megvalósításához, de a foglalkozás végén a nekik feltehető kérdésekhez is. Amely kérdések ezek után talán nem meglepő, hogy a színészi lét, a színésszé válás mikéntjére vonatkoztak elsősorban…
A 2020. február 5-i premierig pedig még számtalan ötlettel előállhatnak a diákok az alkotó csapat ilyesfajta rendhagyó nyílt próbáinak, „fogadóóráinak” köszönhetően.
Gyürky Katalin
Hozzászólások