K.rvára ropogott az összes k.rva kis magyar zászló. Kiszolgáltatottan, kétségbeesetten, az eltipró halálos sarában végleg elbukva. A ropogás bebújt a fülemen, becsörtetett az agyamba, és ott beleégette billogját az emlékezetembe.
Recsgés-ropogás ütötte meg a fülem a minap, amikor a k.rva verőfényes napsütésben a k.rva csekkjeimmel szaladtam a k.rva postára. Odanéztem Kossuth szobra felé, s azt láttam, amint egy k.rva vagány bringás srác éppen Kossuth k.rva szobrának k.rva talapzatán vergődik, csak hát k.rvára bénázott, így a k.rva virágágyásban kötött ki, amibe óvodások a k.rva kis hurkapálcás zászlóikat tűzték; azok ropogtak k.rvára a bringás vagány k.rva kerekei alatt, és ő ezt láthatóan k.rvára élvezte.
K.rvára ropogott az összes k.rva kis magyar zászló. Kiszolgáltatottan, kétségbeesetten, az eltipró halálos sarában végleg elbukva. A ropogás bebújt a fülemen, becsörtetett az agyamba, és ott beleégette billogját az emlékezetembe.
Szinte már nyitottam k.rva nagy pofámat, hogy megkérdezzem tőle, szerinte rendben van-e ez így, de szó bennszakadt, hang fennakadt, amikor harsány és elismerő röhej méltatta e tettet a Nagytemplom felől, a válasz pedig Kossuth talapzata mellől így hangzott:
„K.RVA MAGYARORSZÁG!”
Pillanatra megálltam, néztem a „hülyegyereket”, majd gondolataim sodrában loholtam tovább a csekkekkel. Hogy megbotránkoztató? Igen. Felháborító? Igen. Hallatlan? Hát persze. Minősíthetetlen, undorító, vérlázító, nagyon gáz az effajta viselkedés. Ennyire tartania magát, maga magyarságát, ősei örökségét, emlékét egy mai tininek, az maga a tragikum. Ovis kis honfitársai tiszta, hittel teli szívvel, parányi kézzel készített magyar zászlócskáit vagányságból összetiporni egyszerűen ocsmány és undorító tett. Magyarországot lek.rvázni mindezek mellett apró botlás. Sőt, még lehet, hogy van is benne valami.
A baj csak egy, de az nem kicsi. Ugyanis nyugodtan lek.rvázható, lesz@rozható, leköphető Magyarország, csak egyetlen dolgot kell közben észrevenni, megérteni, és észben tartani. Azt, hogy pontosan az ilyen tettek, az ilyen gondolatok, ez a szellemiség, ez az értékelutasítás, ez a világtalanság, ez a hitetlenség, a hazugjaink, a simliseink, a flegmáink, a csalóink, a hülyegyerekeink, s lassan mi magunk csinálunk k.rvát az anyaföldből. De akkor ki fogja a zászlókat csinálni?
Hozzászólások