A Debreceni Szabadtéri Színpadon, a Hőstenorban láthatta viszont a közönség a napokban a város egyik büszkeségét, Gubás Gabit. Ennek örömére beszélgettünk is vele. HajduPress-interjú.
– Debreceni származású vagy, Debrecenben az Ady Endre Gimnáziumba jártál. Amikor a Színművészeti Főiskolát elvégezted, nem gondoltál arra, hogy a Csokonai Színházba szerződj?
– Igazából nem, nem is volt rá lehetőségem. Illetve, most, hogy mondod, volt egy felkérés, de mivel úgy éreztem, hogy fiatal színészként, pontosabban, fiatal színésznőként jobb a fővárosban „megmérettetni magam”, ezért nem gondolkodtam igazán a visszajövetelen. Ráadásul lehetőséget kaptam rá, hogy a Radnóti Színházba szerződjek. Ennek ellenére mindig nagyon örültem és örülök, ha visszajöhettem, visszajöhetek ide az Adyák Gálára, vagy Debrecen díszpolgáraként egy-egy rendezvényre. Tavaly pedig, amikor itt léptünk fel – a Thália Színházzal akkor hoztuk ide a Boeing, Boeing – Leszállás Párizsban című darabot -, nagyon élveztem, hogy végre egy teljes előadás erejéig visszatérhettem a szülővárosomba.
– Sikerült-e fővárosivá válnod, vagy megmaradtál vidéki „lánynak”, aki kényszerűségből fővárosivá vált? Bár tudom, hogy közben volt egy kaposvári korszakod is, ahol ismét inkább a vidéki létet érezhetted meg.
– Én inkább társulatban gondolkodom, és nem helyszínben. Olyan társulatban, ami közel áll hozzám és inspirál. Ezt szabadúszóként is nagyon jó megélni, amikor csak egy-egy darab erejéig vagy együtt egy társulattal, de ha azt érzed, hogy épp ők tudnak építeni, vagy te építed őket, akkor nem gondolkodsz: ösztönösen érzed, hogy ott a helyed. Én erre a megérzésemre hallgatok, és eddig szerencsére ez be is vált. Ha ezért a társulatért vidékre kellett utaznom – lásd Kaposvár – szívesen megtettem.
– Debreceniként milyen a viszonyod Szabó Magdához?
– Egyszerűen imádom. Ezt nyilván a Régimódi történet miatt kérdezed.
– Az írónő művei miatt is, a Régimódi történet miatt is, amiből filmet forgattatok, és amelyben a fiatal Rickl Máriát játszottad, illetve amiatt is, mert Bánfalvy Ágival azóta megcsináltátok az Abigél színpadi változatát is, amelyben Zsuzsanna nővért alakítod.
– Mind a két munkát imádtam. Nagyon örültem, hogy az Abigélt elővették és megcsinálták. Bár, ott a munka hagyott némi kivetnivalót maga után, de az anyag maga zseniális. A Régimódi történetre a mai napig nagyon szívesen emlékszem vissza, az egy nagyon nagy szerelem. Hiszen akkor még élt Szabó Magda is, aki eljárt a forgatásainkra, kísérte a munkánkat, inspirált bennünket, lehetett vele beszélgetni, és nagyon hálás volt nekünk, hogy filmet készítünk a regényéből. Azt sajnáltam, hogy az idősebb Rickl Mária szerepét nem én játszottam, hanem Egri Kati.
– Az nem is került szóba, hogy az idősebb Rickl Máriát is te formáld meg?
– Nem, valamiért Bereményi Gézának, aki a filmet rendezte, más volt erről az elképzelése. De közben neki mást is köszönhetek, mert ő volt az, aki utána a Tháliába hívott játszani. Jó volt a film kapcsán együtt dolgoznunk, és úgy gondolta, hogy ezt folytassuk színházi keretek között is.
– Tehát akkor innentől datálható a Thália Színházas ténykedésed is?
– Igen.
– Pályádon – az orosz irodalomba „szerelmes” emberként ezt nem tudom nem észrevenni – van egy finom, állandóan jelen lévő orosz szál. Kezdődött ez 2002-ben Csehov Három nővérében Irina szerepével, s folytatódott 2009-ben egy még különlegesebb eseménnyel, amikor a híres Anatolij Vasziljev rendezett téged a Naphosszat a fákon című darabban, amelyben ráadásul Törőcsik Marival játszottál. Milyen volt Vasziljevvel dolgozni, és Törőcsikkel játszani?
– Hatalmas élmény. Van nekem egy Vasziljev előtti és utáni időszámítás a pályámon, s azt hiszem, már ezzel a mondattal nagyon sokat elárultam ezzel kapcsolatban. Egyfelől azt érzem, hogy mindazt, amit addig tanultam vagy ellestem más kollégáktól, Törőcsik Mari rakta helyre. Szó szerint nagyon figyelt rám, és állandóan tanított engem. Úgy, hogy Mari pedig épp Vasziljevtől tanult meg sok mindent, ő volt valaha a mentora, ráadásul szó szerint Vasziljev hozta vissza őt a klinikai halál állapotából az életbe. És akkor, amikor próbáltunk, Mari még épp hogy visszajött a halál torkából. Ennek ellenére állta Vasziljev kőkemény kritikáit. Másfelől óriási élmény volt, hogy Vasziljev engem is megszeretett, s próbálta rólam is leszedni azokat sallangokat, amik még voltak rajtam, de mindezt szeretettel, figyelemmel tette. Azt szoktam mondani, hogy mindazokat a gyöngyöket, amiket addig összegyűjtöttem, Vasziljev fűzte össze lánccá a pályámon.
– Orosz szálad következő „állomása” a Starfactory, amelyben egy kemény, a fiát irányító orosz asszonyt játszol. Fantasztikus akcentussal. Honnan van meg ez a képességed, hogy a beszéded alapján elhittük: magyarul beszélő orosz anyanyelvű nőt látunk a színpadon?
– Bevallom őszintén, hogy itt segítséget kértem: elmentem egy Magyarországon élő orosz hölgyhöz, és figyeltem, hogyan beszél magyarul. Eltanultam tőle a hanglejtést, a beszédstílust.
– Az utolsó kérdésem pedig a legfrissebb orosz darabhoz, a Végállomáshoz kötődik, amelynek nemrég volt a premierje, s amelyben Koltai Róberttel játszol. Tolsztoj híres Kreutzer-szonátájának B. Török Fruzsina-féle átiratáról van szó. Aki ismeri az eredeti művet, az tudja, hogy itt egy kegyetlen, egy féltékenységből eredeztethető gyilkosság történetét követhetjük végig. Hogyan lehet ezt a „lelki lemeztelenedést” – ahogy egy helyütt nyilatkoztál a darabról – nőként, anyaként, érzékeny emberként estéről-estére végigbírni?
– Nagyon szeretem ezt a darabot is játszani, minden nehézsége ellenére. Ugyanis épp Fruzsina átiratának köszönhetően én itt egy olyan nőalakot játszom, aki Tolsztojnál nincs, illetve nem úgy szerepel a darabban, ahogy itt. S Koltai Robival mi ezt úgy játsszuk, hogy a tragédia ellenére itt is a végén minden a helyére kerül. Minden mondatnak, minden mozdulatnak oka van, mi ezt az okot tudjuk és értjük, és így már nem is olyan nehéz végigélni ezt az egyébként tényleg embert próbáló szerepet. Közben pedig a Thália nagyszínpadán jóval könnyedebb darabokat játszunk, ami szintén ellensúlyozza a Tolsztoj-átirat súlyosságát.
Gyürky Katalin
NÉVJEGY
Gubás Gabi színésznő
1974. április 7.
1992 – 1996. Színház- és Filmművészeti Főiskola
1996 – 2003. A Radnóti Színház társulatának tagja
2003 – 2004. Szabadúszó
2004 – 2009. Csiky Gergely Színház Kaposvár
2009 – Szabadúszó
2012 – Thália Színház társulatának tagja
Színházak, ahol játszott és játszik
Új színház; Radnóti Miklós Színház; Nemzeti Színház; Thália Színház; Centrál Színház; József Attila Színház; Merlin Színház; Játékszín, New Orleans, Vidám Színpad; Soproni Petőfi Színház; Pécsi Nemzeti Színház; Csiky Gergely Színház Kaposvár; Játékszín, Budaörs;
Fotók: gubasgabi.hu
Hozzászólások