Fontos és tanulságos történelmi pillanatot láttat a francia rendező, Martin Provost filmje, a napokban a mozikba kerülő Hogyan legyél jó feleség? című. Annak a folyamatnak az egyik jelentős állomását rögzíti ― sajátos humorral fűszerezve ―, amikor a magukat a férjük mellett rabszolgának érző nők úgy vélik, eljött az idő, hogy ők is egyenjogú félként vegyenek részt a házasságban, és hasonló jogokkal bírhassanak, mint hites uruk.
Ez a pillanat nem más, mint az 1968-as párizsi tüntetéssorozat előtti körülbelül egy év. A Van der Beck (François Berléand) vezette Háziasszonyképző Intézetben járunk, valahol a vidék Franciaországában. A főnökön kívül itt él a felesége, Paulette (Juliette Binoche), a húga (Yolande Moreau) és egy apáca (Noémie Lvovsky), akik mind arra hivatottak, hogy az intézetbe jelentkező „leánykákból” majdani jó feleséget neveljenek. A lányok főzni, mosni, kertet ásni, takarítani tanulnak, miközben Paulette ― aki maga is hűséges felesége a nála jóval idősebb Van Der Becknek ― gondoskodik a kamaszok ideológiai neveléséről is. Azaz azokról az elvekről győzködi a lányokat, amelyek évszázadok óta érvényesek: a nők azért vannak, hogy kiszolgálják a férjüket, hogy azoknak mindig legyen ennivalójuk, vasalt ingük, hogy tiszta lakás várja őket, s ha a férj „azt” akarja, akkor ne álljanak ellen, még akkor se, ha nekik az épp nincs ínyükre, hiszen az urukat ez megnyugtatja.
Kezdetben a nevelés megy a maga útján, s belelátunk Paulette házasságába is, amiről kiderül, hogy szintén nem szerelmi kapcsolat, hanem az intézetet is fenntartó érdek vezérli benne a feleket. Ám amikor Van Der Beck váratlanul ― a francia kultúrából fakadó abszurd jelenetben ― életét veszti, ez a Paulette magánéletében bekövetkező nem várt fordulat nemcsak az világlátására, de vele együtt az eddig az intézetben vallott és tanított nézeteire is hatással lesz.
Hogy mi történik Paulettel, azt nyilván nem árulhatom el, azt viszont igen, hogy egy idő után az intézetbéli „kislányokat” se lehet már a korábbi módon kordában tartani… Van olyan tanuló, aki rájön: nem akar egy általa egyáltalán nem szeretett fiúhoz feleségül menni, csak azért, mert a családja ezt kívánja, s van olyan kamasz is, aki ráébred: talán nem is a fiúkat szereti, hanem valakit konkrétan az osztálytársnői közül.
A személyes „lázadások” aztán Martin Provost zseniálisan megszerkesztett filmjében összeolvadnak a párizsi, egyre erősebb tüntetéssorozat hírével. S amikor a lányokat meghívják egy párizsi „expóra”, ahol elvileg még a régi szabályok szerinti házastársi kötelességekre vonatkozó tudásukkal kéne szerepelniük, a fővárosba indulván végképp fellázadnak, s átírnak minden addig bebiflázott, de a gyakorlatban már alkalmazni nem kívánt törvényt…
Miközben Paulette az új élethelyzetében ― Juliette Binoshe újabb sziporkázó alakításának hála ― csak úgy ragyog. S el is hisszük róla, hogy Párizsban simán beáll a „lányaival” a tüntetők sorába…
Remek film tehát a Hogyan legyél jó feleség? Olyan mérföldkövét ábrázolja a női emancipációnak, amely egyfelől kétségtelenül jelentős, másfelől azonnal elgondolkodtat: mi is valósult meg mindebből mára, 2020-ra. Megvalósult-e bármi is, vagy csak az akkori követelések torz formáját éljük, élhetjük meg?
Ne hagyják ki ezt a fontos alkotást, ami akár női, akár férfi szemmel nézve egyszerre tud szórakoztató és informatív lenni. Az Apolló mozi még sokáig a repertoárján tartja.
Gyürky Katalin
Hozzászólások