A Madách Színház 1500. jubileumi Macskák előadására visszatért Haumann Péter is, aki úgy nyilatkozott: valószínűleg ez volt az utolsó alkalom, hogy színpadra lépett. A közönség hatalmas ovációval fogadta a többek között a legendás filmből, az Indul a bakterházból is ismert Haumann Pétert, aki a kollégák sorfala közt énekelte el Détár Enikővel a színházi macskáról szóló legendás dalt. A színészkirály exkluzív interjút adott az Erzsébet Médiának, ebből mazsolázott a HajduPress.
A hogyléte felől érdeklődő kérdésre így válaszolt a Hupikék törpikék rajzfilmsorozatból ismert Hókuszpók szinkronhangja:
„Most nagyon jól vagyok, köszönöm szépen. Másfél éve elmenekültem a színház és a pandémia elől Paloznakra. Elfáradtam, elegem lett, meg féltem is a tömegtől. Volt egy kisebb betegségem, nem akartam megfertőződni sem, önkéntes karanténba vonultam. Úgy éreztem, 58 év folyamatos munka után szükségem van a pihenésre. Az erdő szélén van a házunk, ha az időjárás engedi, megyünk sétálni. Tegnap gyalogoltunk a feleségemmel 5 kilométert, s mindjárt indulunk ma is. Élvezem a jó levegőt, s azt, hogy végre van időm olvasni, tűnődni. Jólesik a csend, s az, hogy nem látok semmit, ha kinézek az ablakon, csak egy nagy tág teret. Ezen kívül boltba járunk, barátokkal találkozunk, meg sorozatot nézünk. Nagyon szeretem a Netflixet.”
S hogy miként fogadta, mikor felhívták, hogy jöjjön az 1500. Macskákba újra játszani?
„Most, ha belegondolok, húzódoztam egy kicsit, de Szirtes Tamás azt mondta, hogy megöli magát, ha nem megyek. Ennél csúnyább szóval fejezte ki magát, úgyhogy gyorsan igent mondtam. Hát, fantasztikus élmény, az biztos! Profin megrendezett jubileumi előadás volt. Meghatott, ahogy a kollégák sora szétnyílt előttem, és előre engedtek a színpadon, énekelni. A közönség állva tapsolt. Majdnem elbőgtem magam” – mondta Haumann Péter, aki szinte biztosan az Erzsébetvárosban állt utoljára színpadon, a Macskák 1500. előadásán
„Ez elég valószínű. Tudja, megteltem már a színházzal, annyira sokat játszottam, tényleg elég volt. Maximum, ha megtalál valami nagyon-nagyon kihagyhatatlan dolog, esetleg elgondolkodom rajta” – fogalmazott a művész, aki azért nem fog remeteként élni Paloznakon.
„Nem, dehogy, eszemben sincs! Én csak pihenni jöttem ide, kipihenni az elmúlt 58 évet. De a barátaim, meg a családom is mondják: ne kényelmesedjek el túlságosan, találjak magamnak feladatot! Tudja, szerintem csapnivaló manapság a beszédkultúra, egyre rosszabbul beszélnek az emberek magyarul. Maximum fiataloknak tartanék beszédórákat. Olyanoknak, akik ezt igénylik, szükségük van rá. Amúgy van erre jogosítványom is, nem kizárt, hogy tanítani fogok, átadni a tudásomat. Budapesten él a családom, az unokáim, velük is szeretnék most már minél több időt tölteni.”
Hozzászólások