Ma már sokan járnak pszichológushoz, és talán kezd megdőlni az a sztereotípia, hogy akinek ilyen szakemberre van szüksége, az ”bolond”. Ha meghozzuk a döntést, honnan tudjuk, kihez menjünk? Hiszen van ”egyszerű” pszichológus, pszichoterapeuta, klinikai szakpszichológus és még sorolhatnánk. Kovács Mészáros Ágnes pedagógiai szakpszichológussal többek között erről beszélgettünk.
2026-ra az önismeret, önfejlesztés divattá vált. Sokan falják a témában megjelenő könyveket, pszichológushoz-, mentálhigiénés szakemberhez, tanfolyamokra járnak. Ágnes elmondta, hogy erre az erőteljesebb hullámra talán a generációváltás volt nagy hatással: – A 20-30 év közötti korosztálynál megfigyelhető az önismeret iránti nagyfokú érdeklődés, s ezáltal a szüleik nemzedékében is elindult a változás. Sokan kapnak új felismeréseket a gyerekeik által.
Az internet térhódításával és az önismeretről szóló könyvekkel nagyon sok ismeret elérhető. Egyre több pszichológus tart foglalkozásokat, amelyeken személyesen is részt lehet venni, illetve a YouTube-on számos előadás található.
Az önismeret iránt való igény azért nőtt meg, mert nehéz eligazodni a világban. A sok információ, ami a rendelkezésünkre áll, el is tud bizonytalanítani. „Mi a szerepem a világban?” „Hol kellene járnom a lelki fejlődésben a többiekhez képest?” A mentális egészség sokaknál első helyen szerepel. Úgy látom, az a stigma is kezd eltűnni, hogy csak a ”bolondok” járnak pszichológushoz. Még mindig jelen van, de sokkal kisebb mértékben.
A nyugati országokban ez természetesebb, ebben előrébb járnak nálunk. Ott kifejezetten ajánlják, hogy járjanak az emberek pszichológushoz. Nagyon sok ága van a pszichológiának, tehát nemcsak akkor kell elmenni szakemberhez, ha valakinek komoly lelki- vagy mentális problémája van, hanem mondjuk pályatanácsadásnál is lehetséges.
Szintén fontos szempont, hogy a mai világban elérhető a pszichológus. Mondjuk, a ’70-es évek Magyarországán, főleg kisebb településeken ez másként volt.
– Az első lépés megtétele a legnehezebb: elismerni, hogy „szükségem van szakemberre”. Van, aki ”elintézi magában”, vagy a barátaival beszéli meg. Ez mikor nem elég?
– Sokszor probléma lehet, hogy „ha kimondom, valósággá válik”, annak ellenére, hogy valós. Az is szerepet játszik, hogy milyen családi mintát hozunk, beszélhetünk-e egyáltalán az érzéseinkről. „Ne sírj, katonadolog” – mondták régen, s ezt a nézőpontot sokan őrzik magukban.
Mikor érdemes szakemberhez fordulni? Ha már olyan nyomást érzünk, hogy ördögi körben vagyunk, nem találunk magunktól megoldást, s esetleg a barátok sem tudnak segíteni. Az igaz, hogy olykor egy beszélgetés során tudnak új nézőpontot adni. Máskor viszont, pontosan azért nem, mert érzelmileg be vannak vonva. Ilyenkor jól jöhet egy külső szakember nézőpontja, aki módszereket is ad. Egy objektívebb valóságot próbál felvázolni, de a döntés a kliens kezében van. Fontos, hogy ha már testi tünetek mutatkoznak, s az orvosi vizsgálatok során nem találnak anatómiailag semmilyen eltérést vagy betegséget, akkor érdemes klinikai szakpszichológustól időpontot kérni. Ahogyan a testről, úgy a lélekről is gondoskodnunk kell, ha már itt vannak a lehetőségek előttünk.

– Milyen fajta pszichológusok vannak? Honnan tudjuk, kihez forduljunk?
– Lehetőség van TB által finanszírozott ellátást kérni, illetve magánrendelésen részt venni. Létezik egy olyan előítélet is, hogy az a szakember, aki állami intézményben dolgozik, nem olyan minőségű segítséget tud nyújtani, mint a privát. Ez nem igaz! Minden pszichológus állami szférából érkezik. Az egyetemről kikerülve, szinte mindenki ott kezdi a pályafutását.
Háziorvosi beutalóval szintén el lehet menni pszichológushoz. Családsegítő szolgáltatást végző intézményeknél, szakszolgálatoknál is dolgoznak szakemberek, valamint a gyerekeket óvoda-, iskolapszichológus segíti. A legoptimálisabb esetekről beszélek, hiszen a kis településeken nehezebb a helyzet. Amennyiben valakinek az anyagi keretei nem engedik meg, hogy magánrendelésre menjen, érdemes az államilag finanszírozott ellátást igénybe venni. Akkor is, ha várólista van.
Az egyetemen alap- és mesterképzés van. Pszichológusi végzettséget a mesterképzés után kap a szakember. Hivatalosan ez a minősítés csak tanácsadásra jogosít fel. Utána el lehet dönteni, hogy a szakvizsgát milyen területre specializálva választja. Mentális betegségekkel, mint például depresszió, pánikbetegség, evészavar, fóbiák, szorongás, klinikai szakpszichológus foglalkozhat, mert ő tud terápiát nyújtani. Gyógyszert csak pszichiáter írhat fel, akinek orvosi végzettsége van.
A terápiákon belül van alap- és pszichoterápia. A pszichoterapeuta végzettséget a klinikai szakpszichológusi szakvizsga után szerezhetik meg a pszichológusok.
A tanácsadók, vagy pedagógiai szakpszichológusok kizárólag tanácsadást végezhetnek. A kompetenciakörük azt is megengedi, hogy megállapítsák, szükséges-e komolyabb segítség.
A tanácsadáson nem konkrét tanácsokat adunk a kliensnek az életével kapcsolatban, hanem módszereket, visszajelzéseket, kérdéseket, amelyek mentén el tud indulni. Kísérők vagyunk az úton.
Aszerint is lehet pszichológusokat keresni, hogy milyen módszerrel dolgoznak. Bár, nem tudom, hogy az laikusoknak mennyit mond az a kifejezés, hogy kognitív viselkedésterápia. Érdemes utána járni, szerencsére bőven találunk ezekről is információt.
Azt szoktam javasolni, ha valaki magánpszichológust keres, mindenképpen nézzen utána a végzettségének. Általában az illető honlapján fel van tüntetve, milyen fajta szolgáltatásokat nyújt. Esetleg a háziorvos segíthet, milyen irányban induljunk el.
Kerestek már meg úgy, hogy tovább kellett irányítanom egyből a klienst, mert nem volt kompetenciám ahhoz, amire szüksége lett volna. Ha valaki így vállalja el a pácienst, többet árthat, mint használhat, illetve a segítséget kérő elveszítheti a bizalmat a szakemberek iránt, ha mindez kiderül.
Például tanácsadó szakpszichológushoz mehetünk pályatanácsadás, felnőtté válás, költözés, stresszkezelés, gyászfolyamat, válás kapcsán. Diagnózist, hivatalos szakvéleményt nem állíthat ki a tanácsadó. Tehát, ha valaki szakvéleményt szeretne egy súlyosabb problémáról, mint például figyelemzavar, ADHD, akkor klinikai szakpszichológushoz kell fordulnia. A szakvélemények kiállítása mindig összetett dolog, a jogi részletek miatt is, ezért erről előzetesen mindig érdeklődjenek az adott szakembernél.
Összefoglalva: okleveles pszichológushoz akkor menjünk, ha az életelakadásainkat már nem tudjuk megoldani. Ha a lelki problémák tartósabbak, súlyosabbak, a krízisnek megfelelő szakpszichológust keressünk (pedagógiai, tanácsadó, munkalélektani, egészségpszichológiai stb.). Amennyiben mély terápiára, diagnózisra van szükség, úgy klinikus vagy pszichoterapeuta ajánlott.

– Vannak olyan traumák, negatív viselkedési minták, amelyeket a tudatalatti rejt. Miért érdemes feltárni ezeket? Milyen károkat okozhatnak, ha nem tesszük?
– Ha nem értjük, hogy mi miért történik bennünk, nehezebb változtatni rajta. Kell egy kiindulópont. Ha például valami triggerel (olyan belső-, vagy külső inger, amely korábbi traumákhoz, negatív élményekhez kapcsolódva intenzív érzelmi-, fizikai-, viselkedési reakciót vált ki), és nem értjük, miért reagálunk úgy, ahogy, meg kell találnunk az okát. Például, ha észrevesszük magunkon, hogy hamar dührohamot kapunk, de nem tudjuk, honnan jön, érdemes mögé nézni. Nagy felismeréseket kaphatunk. Például: „Anyám is ezt szokta csinálni” – ez persze, most egy leegyszerűsített példa.
A másik fontos ok, hogy ne örökítsük tovább ezt a traumát – itt már a transzgenerációs örökségről (a családban nemzedékről nemzedékre átadott traumák, viselkedési minták) beszélünk. A viselkedésünk beépül egy mintába, amit tovább adhatunk a gyermekeinknek.
Itt fontos megemlítenem, hogy van kifejezetten olyan szakember, aki traumafeldolgozással foglalkozik. Például bántalmazás, baleset esetén érdemes célirányosan ilyen szakirányú pszichológushoz fordulni. Azért nem szabad a szőnyeg alá söpörni a traumákat, mert az idegrendszeri működésre hathatnak. Nyomuk maradhat, s folyamatos készenléti állapotban tarthatják a testet. Mindenképpen el kell kezdeni a feldolgozási folyamatot!
– Ahhoz, hogy felismerjünk bármilyen jellegű lelki problémát, először tudatosodnia kell. Utána hogyan tovább?
– Ez az első lépcsőfok. Egy minta megváltoztatásához, ami szokássá vált, sok idő kell. Minden percben nem lehet tudatosnak lenni. A szakember a problémától függően színesíti a kliens megoldási eszköztárát. A pszichológus figyel, empatizál és elfogad. Tud ajánlani olyan módszereket, amelyekkel változtathatunk az életünkön. Problémától függően relaxációs-, vizualizációs- vagy mindfulness technikákat javasolhat – ez attól is függ, hogy a szakember milyen módszereket tanult. Amellett, hogy a pszichológus ezeket megtanítja, utána a kliens felelőssége, hogy alkalmazza is. A pszichológus a segítséget kérő visszajelzései alapján tudja eldönteni, hogy jó irányba haladnak-e. Amennyiben szükséges, irányt változtatnak. Aktív részvételt igényel mindkét féltől az ülés – hangsúlyozta Ágnes.
2026-ban tehát, az önismerethez szükséges eszköztár szinte végtelen. Bátran elindulhatunk az úton, s ha kell, megtalálhatjuk a megfelelő segítséget.










Hozzászólások