Természetesen milliók rajongták évtizedek óta, nekem mégis megadatott, hogy egy másik aspektusból is ismerhessem a zenéjét, amikor a Crocodile Rock formációval eljátszottuk jó párszor a ZZ Top Sharp Dressed Man-jét, ha akarnám se tudnám elfelejteni, kik voltak ennek a zseniális triónak a klasszikus tagjai: Billy Gibbons gitáros-énekes, Dusty Hill basszusgitáros és Frank Beard dobos.
Imádtuk azt a dalt játszani, és persze hallgatni a többi legendás ZZ Top-nótát, sokat elmond, hogy a legjobb barátom csengőhangja ugyancsak ZZ Top. Már életükben legendákká nemesedtek ezek az egyszerű, de pokoli fílinges bluesrockot művelő gazfickók.
Szar nap volt ez a mai zenei szempontból – és itt most nem a mostani divatos szennyről beszélünk, azok rajongóihoz el sem jut ez a cikk -, előbb a zseniális Slipknot egykori dobosa, Joey Jordison 46 éves lelke jutott el oda, ahová mindannyiunké tart, aztán pár óra múlva a nagy öreg bőgős, a 72 esztendős Dusty Hill halálhíre érkezett meg a világháló ilyenkor döbbenetesnek ható gyorsaságával.
Az utolsó mohikánok képviselőiként, egy letűnt kor muzsikáját prezentálva tolták életük főművét, magasról téve rá, hogy mik a trendek, és merre tart ez az elkúrt világ. Élvezték, amit csináltak, és baromi jók voltak benne. Tükörbe nézvén ez lehet minden ember számára a cél, akit még nem butított el teljesen a mainstream világ, vagy akiknek még jelent valamit a gázolajszagot okádó, forró sivatagi zene, amit a ZZ Top játszott.
Odaát majd még pendítsd meg azt a basszgitárt Dusty, fújja a szakállad a szél, s mosolyogjunk össze az életben semmit sem élvezőkön! Valószínű, jobb már ott minden, ahol te lehetsz.
(Tamás Nándor)
Hozzászólások