Bő egy hete, hogy vidéken enyhítettek a koronavírus miatti korlátozásokon: bár még mindig járványveszély van, visszakaptuk korábbi életünket, ha nem is csonkítatlan állapotában. De mi itt Debrecenben visszatértünk, illetve dehogy: az élet tért vissza hozzánk.
És igen, a vártnak megfelelő katartikus élmény volt találkozni a családdal, születésnapi fagyizást beiktatni a feleséggel és a csemetével, a sajtómunkák minőségi folytatásán agyalni, látni újranyitni az üzleteket, boltokat, összeülni a szomszédokkal, jóbarátokkal csapolt sört kortyolni a Roncs teraszán, ott lenni a Debreceni Labdarúgó Akadémia edzésein, a DEAC feljutásának örülni a Teniszkénél, a gyermeket tréningre vinni-hozni, egyáltalán érzékelni azt, hogy végre KIFELÉ megyünk a mételyből, és nem a betegség berobbanásától rettegünk.
Persze a szakértők azt mantrázzák, hogy korai az öröm: veszély még van, meg visszatérhet a krízishelyzet, sőt, a második hullám még rosszabb is lehet. Ezt komolyan kell vennünk, ám legalább ennyire figyelmezzünk bizonyos Carlo Pedersoli, azaz Bud Spencer szavaira: ő arról beszélt egy portréfilmben élete alkonyán, hogy minden egyes ember a születése pillanatától halálra van ítélve, a kérdés csak az, hogy ez mikor következik be. És azt mondta a drága Carlo, hogy éppen ezért élvezni és becsülni kell az életet. Most éppen ez a dolgunk: life is back, az élet visszatért hozzánk. Simogassuk, babusgassuk, szeressük-imádjuk, amíg lehet.
Tóth Csaba Zsolt
Hozzászólások