Drága Apám, a mai Apák napján írok, hogy elmondhassam, minden csattanásunk, némi pofonod, minden beszélgetésünk, hátvakarásod pont jó időben, jó helyen esett meg. Csodás voltál, kár, hogy csak rövid ideig tartott.
Minden bohóságomat, rock and rollt, meccsrejárást elfogadtál, lehet, hogy bennem láttad a saját vágyott sasénedet.
Azt hittem, majd a saját apaságommal indítom ezt az írást, de most itt hull a könnyem a billentyűzetre, 19 év után is, amikor átköltözél oda, ahol majd patent lesz nekem is minden. Veled.
És Istenem, köszönöm, hogy szülő lehetek, és innen lelépni nem lehet, amíg bírom, mert szeretem, akit a legjobban szeretek. A gyermekem.
Akiért mindent feladnék, ha azt mondanák, soha többet nem írhatsz, soha egy hangot nem énekelhetsz… Ami az életem. Hol kell aláírni?
Nekünk kicsit nehezebb, mert anyai ösztön van, az apai meg merev, nem tudjuk először, hogy is van ez. Faterok, mindig öleljétek meg a gyermeketeket! Amíg lehet.
Hozzászólások