A német zeneszerzőről sokan tudják, hogy a klasszikus zene egyik legnagyobb alakja, talán még azt is, hogy hallásának elvesztése után is komponált. Az talán már kevésbé ismert tény, hogy egész élete szenvedéssel teli volt és senki nem cserélt volna vele helyet, ha belelát az életébe.
Szülei a belga Flamand régióból származnak, ő maga azonban már a németországi Bonnban látott napvilágot 1770. december 16-án vagy 17-én. A dátum azért nem teljesen biztos, mert akkoriban még nem vezettek születési anyakönyvi kivonatokat, azonban a keresztelők dátumait feljegyezték. Mivel a XVIII. században a keresztelő a gyermekek születésének napján vagy a következő napon volt, így biztos, hogy a két dátum valamelyike stimmel. Manapság a 16-a az elfogadott, amely kutatásokra alapszik.
A gyermek tehetségét hamar felfedezték, első tanára saját apja lett, aki egy nem túl tehetséges udvari muzsikus volt. Fiából többet akart kihozni, ezért keményen bánt vele, amin indulatossága és alkoholfüggősége sem könnyített, gyakran verte meg a fiatal zenészt. Az apa mindig Wolfgang Amadeus Mozart példáját hozta fel, azt akarta, hogy az ő fia legyen a következő nagy zeneszerző.
Beethoven a nagy nyomás miatt végül is tényleg egész hamar, már tízéves korában pénzt tudott szerezni zenélésből, így be tudott szállni a szűkös családi költségvetésbe. 12-13 évesen jelentek meg első saját művei és kezdték el elismerni tehetségét. Még mindig fiatalkorú, amikor eljut Bécsbe, hogy Mozart legyen a mestere. Sajnos a mai napig nem tudni, hogy találkozott vele-e vagy sem, az viszont biztos, hogy Bécsből hamar haza kellett mennie, mert meghalt édesanyja, így két testvére nevelése céljából otthon ragadt és majdnem elfogadta, hogy nem lesz belőle nagy szerző. Mozart négy évvel később, 1791-ben elhunyt, így több lehetősége nem volt a nagy ikonnal való találkozásra.
Bécs azonban túl fontos volt neki a zenei élet miatt, így 1792-ben végül odaköltözött, ahol abban bízott, hogy másik nagy példaképe, Joseph Haydn szárnyai alatt fejlődhet majd. Haydn azonban túl elfoglalt volt, így máshoz került. Ekkoriban már egyre többen látták benne a potenciált, így bécsi karrierje kezdett jó irányt venni és a császári körökben is felfigyeltek rá. Végül a világhírű olasz szerző, Antonio Salieri lett a mestere. Közben 1795-ben, 25 évesen megtartotta első nyilvános bécsi fellépést, a siker pedig akkora volt, hogy lényegében európai turnéra indult a zenész.
Sajnálatos módon 1798-ban elkezdődtek fülproblémái, amit nagyon nehezen élt meg. A századfordulóra már az osztrák felső körök elismert tagjává vált. Magyarországon egyetlen alkalommal járt: 1806-ban a martonvásári Brunswick grófok otthonában, amelyet ma Brunszvik Kastélyként ismerhetünk. Ebben üzemel a Beethoven Emlékmúzeum is, ahol egy hajtincse is megtekinthető. Mint valami mesében vagy romantikus filmben, itt is megtörtént az, hogy a közismert osztrák (bár persze ő valójában belga-német származású) beleszeretett egy magyar grófkisasszonyba. A be nem teljesülhető szerelmről levelezések maradtak fenn, ezek alapján Székely Júlia zongoraművész készített életrajzi regényt a románcról, amely A halhatatlan kedves címmel jelent meg 1961-ben. Székely egyébként mind Kodály Zoltán, mind Bartók Béla tanítványa is volt.
Beethoven 39 évesen, 1819-ben veszítette el végleg a hallását, innentől csakis belső hallása alapján komponált. Állandó altesti fájdalmakkal is küzdött, családi problémák emésztették, így állapota folyamatosan romlott. Alkotói kedve azonban nem, így késői munkái egyre sötétebbek és agresszívebbek lettek. 1826-ban állapota drasztikusan romlani kezdett, májbeteg is lett, amely végül következő évi halálának hivatalos oka is lett. A fennmaradó hajmintákon végzett modernkori kutatások azonban ólommérgezés jeleit mutatják, így halála végül rejtéllyé vált, mivel a hajmintában található ólomszint százszorosa a normál mértékhez képest.
Temetésén 20-30 ezer ember vett részt, Franz Schubert volt az egyi fáklyavivő, akinek kérése az volt, hogy ha majd meghal, Beethoven mellé temessék. Ez másfél év múlva bekövetkezett.
Beethoven fáradhatatlan alkotó volt, halála napjáig dolgozott, sok befejezetlen munkája van. Azóta ezeket több szerző, de még mesterséges intelligenciák is megpróbálták már befejezni.
Életműve, hatása a zenére felbecsülhetetlen jelentőségű, nehéz szavakba önteni művészetének fontosságát és lényegét. Somogyi-Tóth Dániel, a Kodály Filharmónia Debrecen igazgató-művészeti vezetője azonban segítségemre sietett:
„Beethoven az emberi akarat és teremtőerő legnagyobb formátumú kifejezője. Nincs még egy olyan személy a teljes művészetben, aki számomra ennyire közel tudja hozni az emberi küzdelmet. Kontrasztba lehet állítani Mozarttal, aki a zenéjét mintha felülről kapta volna, mint egy természeti tüneményt. Az itt szereplő C-dúr zongoraverseny épp elvontságtól és nagy drámáktól mentes, de ennek ellenére minden derűjében is önmagával harcoló zene.”
Hozzászólások