Egy felejthetetlen színésznő, akit sokan úgy ismertek, mint a magyar Gina Lollobrigida 2020. december 5-én hunyt el gödöllői otthonában. Ma, a 81. születésnapján tehetségéről, szépségéről emlékezünk meg. Egy pótolhatatlan veszteség.
Akik a ’80-as években voltak gyerekek, azok leginkább úgy emlékezhetnek rá, mint Csámpás Rozi az Indul a bakterházból, vagy a Linda című sorozat Klárája. De ugyanígy emlegetjük az Aranyemberből, mint Noémi, vagy A Csongor és Tünde Ilmájaként is. A színésznő azonban már jóval korábban „hírességnek” számított, amit akkor természetes szépségének köszönhetett. A ’60-as években kezdték őt a magyar Gina Lollobrigidaként emlegetni.
Egy korábbi interjúban így nyilatkozott szépségéről:
„Nekem a Jóisten mindent megadott ehhez. Édesanyám már gyerekkoromban mindig azt mondta, én vagyok a faluban – mit a faluban, az egész országban! -, a legszebb kislány, és ezzel el is volt rendezve. Kicsi koromtól, ha megjelentünk valahol, én voltam a központ, a cserfes, szőke kislány.”
Kadarkai Endre is készített vele egy interjút, amiben arról kérdezte, hogy milyen érzés volt a magyar Gina Lollobrigidának lenni. Pécsi Ildikó így nyilatkozott:
Én nem érzékeltem ebből semmit. Akkoriban ez máshogyan volt. Talán öregségemre jöttem rá, amikor látok korábbi fotókat magamról, hogy szépséges nő voltam. De szerencsének tartom, hogy nem tudtam róla akkor, mert zavart volna… Semmi lemondásom nem volt abban, hogy úgy néztem ki. Persze szerettem úszni és gőzbe járni, de speciálisan nem készültem szerepekre.
Pécsi Ildikó 3 éves volt, amikor eldöntötte: színésznő lesz. Így emlekezett vissza:
Édesanyám mesélte, hogy háromévesen álltam a nagyi konyhakertjében a paradicsomok és paprikák előtt és azt mondogattam nekik, hogy „PAPÓKÁK, SZÍNÉSZNŐ LESZEK”.
Álmát nem adta fel, 1962-ben diplomázott a Színművészeti Főiskolán. Hamar fény derült sokoldalú tehetségére, játszott drámákban, komédiákban, operettekben, de íróként és rendezőként is megismerhette őt a közönség. Sokoldalúságát, rátermettségét mi sem bizonyítja jobban a sok kitüntetés: Kossuth- és Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, a Magyar Filmakadémia életműdíját 2020 márciusban kapta meg.
Mintegy 100 filmben láthattuk őt, az első sikeres alakítása Az aranyember című filmben volt, 1962-ben.
Szűcs Lajos olimpiai bajnok labdarúgóval 1969-ben házasodott össze, aminek bár senki sem örült túlzottan, de a kétkedőknek végül nem lett igazuk. Mi sem bizonyítja ezt jobban annál, mint az, hogy 2020-ban még közösen megünnepelhették az 51. házassági évfordulójukat. Mesébe illő szerelemként emlegetik házasságukat.
Egy másik interjúban Pécsi Ildikó így vallott kapcsolatukról:
Minket az isten is egymásnak teremtett. Ötven éve élünk együtt, a szó szoros értelmében jóban és rosszban kitartva egymás mellett. Amit nekem a színpad jelentett, azt neki a stadion. És ezek jól megfértek egymás mellett.
Szerelmükből egy fiú gyermek született, Szűcs István. Pécsi Ildikó 2020 júliusában vesztette el élete szerelmét, ami után nem találta már igazán ő sem a helyét. Fél évvel férje halálta után, 2020 decemberében elhunyt.
Pécsi Ildikó számára a színház a világ csodáját jelentette, számunkra pedig Ő volt a csoda…
Hozzászólások