Minden évben október 18-án ünnepeljük a Magyar Festészet Napját. A festők védőszentjének a napja Szent Lukács, a mai nap pedig Lukács napja. Nézzük, hogy a szerkesztőség tagjainak melyek a kedvenc magyar alkotásai!
Babik Barbi
Szinyei Merse Pál: Pipacsos mező (1896)

Ha egy szót kellene mondanom, hogy mi jut eszembe erről a festményről, azt mondanám, hogy az OTTHONOM. Szeretem ezt az alkotást, mert a gyermekkoromat és a szülőfalumat idézi fel számomra.
Barta Éva
Munkácsy Mihály: Fasor emeletes házzal (1882 körül)

Az én kedvenc festőm Munkácsy Mihály, több festményét is szeretem, a Fasor emeletes házzal a legkedvesebb számomra, mert mély érzelmeket kelt bennem. Szeretem a nyugodt és békés hangulatát, amiről a családom és a vidám gyerekkorom jut eszembe.
Gáva Laura
Munkácsy Mihály: Ecce Homo (1896)

A cím és a kép kapcsolata, ami örökre a szívembe égett. Az “Ecce homo”, “Íme az ember” Pilátus szavai, melyekkel a megkorbácsolt, megalázott, kigúnyolt Jézust a nép elé állította. Ha ránézek a képre, erőteljes érzelmek törnek felszínre, ennek következtében lett számomra kivételes és kedvenc festmény a Munkácsy-trilógia második darabja.
Hutóczki-Orosz Éva
Csontváry Kosztka Tivadar: Mandulavirágzás (1901)

Hogy miért ez a kedvenc magyar festményem? Az ok drámaian szubjektív: A festmény láttán ugyanazt érzem, mint mikor Calabriában sétáltam le az egyik domboldalról egy olíva-ültetvény mellett. Eszembe juttatja a levegőnek a különös illatát, a naplemente olaszos romantikáját és a táj semmihez sem fogható báját. Ugyanazok a színek élnek az emlékeimben, mint a festményen. Olaszország a szívem csücske lesz, míg élek. Ez a festmény pedig a szívem ezen csücskéről is készülhetett volna.
Lovassy Detti
Halmi Artúr: Vizsga után (1890)

Számomra különleges hangulata van a képnek, ahogy a gyermekek boldogan, – megszabadulva a nagy tehertől amit a vizsga jelentett – megérdemelten fogyasztják az édességet. Egyszerűen idilli, bájos pillanat.
Kiss Tamás
Szendrei Tibor: János vitéz (2010)

A griff hátán lovagló János vitézt ábrázoló képet csak nemrég láttam, de egyből kedvenc lett. Azért, amiért a most futó Jankovics Marcell-féle Toldi rajzfilmsorozat is. Valami régit ábrázol, de mégis újszerűen, ahogy korábban nem láthattuk. Valamint 100% magyar.
Nyirő Nikolett
Bukta Imre: Romantika eladó (2019)

Sok kedvenc magyar alkotó által készített festményt tudnék felsorolni, de kedvenc festőm kevés, ezért szeretném, ha a magyar festészet napján Bukta Imre is bekerülne a szerkesztőség által kedvelt festők és festményeik közé. Bukta Imre azon kevés, hihetetlenül termékeny magyar alkotó közé tartozik, akit nem ragadtak magával az urbanista ingerek, és a legnagyobb ihletforrása továbbra is a vidék: kádár kockák, kocsmai idill, szabadban száradó ruhák, baromfiudvar, falusi lagzi és már régen lerohadt trabant is megjelennek a képein. Sosem felejtem el, amikor a Műcsarnokban Másik Magyarország címmel nyitott óriási tárlatán csíkos szatyorral a kezében kalauzolt körbe minket a festményei és az installációi között – mondanom sem kell, mindenki itta a szavait. Vagy, már néhány évvel később, egy kisebb belvárosi galériában az emelet kiállítótérben berendezett baromfiudvar mellett mesélt a falakon látható festményeiről. Egy rendkívül szimpatikus alkotó, aki a képein keresztül láttatja azt, minden bájával és sivárságával, amit vidéknek nevezünk.
Reszegi László
Bornemisza László: Meseváros (1976)

Bornemisza számos hasonló képet festett, mint ez. Igazából a Meseváros egy komplett sorozat, amelyben visszatérő motívumok jelennek meg. Városok, utcák, házak, emberek, gyerekek. Azonban egyik sem igazán felhőtlen. Mindegyikben van valami baljós. De leginkább ebben. Ilyen szép égbolt festést még soha nem láttam. Hiába nincsenek téli öltözetben az emberek, számomra kétségtelen, hogy ez egy téli képet ábrázol. Olyan mértéktelenül magányos mindenki a mosolyok ellenére is.
Sándor Péter
Madarász Tibor: Délidőben a tanyán (2008)

Azért ezt választottam, mert a nagyszüleimre emékeztetnek, akik szerencsére még velünk vannak több, mint 60 év házasság után is és gyakran járunk még mai napig hozzájuk vidékre, ahol gyerekkorom óta megtapasztalhatom a vidéki élet szépségeit.
Sárdi Györgyi
Csontváry Kosztka Tivadar: Magányos cédrus (1907)

Szeretem a színvilágát, tetszik a technikája. Szabálytalan formája kiemelkedik a tájból, a tomboló viharok megtépázták, de nem tudták megtörni erős törzsét.
Tamás Nándor
Munkácsy Mihály: Vihar a pusztán (1867)

Munkácsy művei mellett élete is lenyűgöz már évtizedek óta, a Trilógiát mai napig tátott szájjal nézem, mélázok el újabb felfedezett részletein. Mégis a Vihar a pusztán-t választottam legkedvesebbnek, mert magam is a puszta gyermeke vagyok, és a kép úgy gyönyörű, hogy egyben vészjósló is, úgy mozdulatlan, hogy közben szinte a bőrömön érzem a mindent maga előtt görgető viharos szelet.
Vincze Lili
Szinyei Merse Pál: Szerelmespár (1870)

Öt évig tanultam művészettörténetet, így egy kedvenc alkotást kiemelni számomra nagyon nehéz, de talán a legkedvesebb mind közül Szinyei Merse Pál Szerelmespárja.
Hozzászólások